[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Lelkes Miklós: Európa álmai
Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.
Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.
Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma, mit fellobbant tűzidő:
- Darázsfészket mi csinált Ázsiából,
miért jön az a sok menekülő?
Felelet volna, de a festett álarc
mögött álmot az ördög alkotott.
Párizs, Brüsszel, London.. A bomba robban.
Testrészeket, vért kérnek gyilkosok.
Terrorizmus? Korántsem ismeretlen
a múltból, akár ír, baszk, francia...
Vakhit csinál a népből csőcseléket,
míg hirdeti: igaz a csillaga.
Sokféle vakhit van. Mutatja álom
a hitbe is elrejtett lényeget:
keresztény vakhit és muzulmán vakhit
lélek-sebzése milyen gyakran egy!
S keresztény s nem keresztény tolvajokkal,
Európa, szintén megtelt e kor!
Rossz idők hoznak egyre rosszabb álmot,
s becstelenségnél szolga csend honol.
Kis országodban is így van, hol élek.
Hazát, nyájat hamis pásztor elad,
s még ő beszél, nagy hangon, a hazáról
sötét középkor égboltja alatt.
Európa! Kis országodban élek,
s szomorú, ha becsületes, a szem:
a jót akarók végzik a Kereszten,
s szobrokat kap a történelmi szenny.
Egy Költőre gondolok most. Magyar volt,
s magyar maradt, s mint fénylik igaza:
piros zászlón a szent Világszabadság,
mely nélkül nincsen igazi Haza!
A Szabadság? Az nem bilincslazítás
rabok reszkető, könyörgő kezén.
A Szabadság gyönyörű való-álom, -
építő és ítélő Költemény.
Európa! Kis országodban élek,
s ily álmod nem remélem: messze még!
S hiába tudom, mindhiába látom
haldoklásod néhány ellenszerét.
Ám azt is tudom: Nagy Hazánk lehetnél,
ha megértenéd Petőfi szavát,
Európa, s égboltodra emelnéd
a Csillagot, - a Népek Csillagát!
(2016)
|
Lelkes Miklós Zsolt: A halott ember éneke. Underground Kiadó, 2016.
A jó kalandregény titka lényegét illetően nem különbözik más szépirodalmi művekétől. A szerzőnek ismernie kell azt, amiről ír (tájakat, embereket) és utána szeretettel megformálnia. A kalandregény (vagy bármilyen szépirodalmi mű) akkor is a valóság terméke, ha a képzelet alkotása. Célja: a valóság kifejezése, közelebb hozása az olvasóhoz, érdekesen, szórakoztatóan.
Lelkes Miklós Zsolt legújabb regénye, A halott ember éneke (http://undergroundbolt.hu/a-halott-ember-eneke), cselekményét illetően olyan, mint egy méltóságteljesen továbbhaladó folyam, se ki nem árad felesleges szóbeszédűséggel, se el nem sekélyesedik. Színhelye részben Franciaország, részben Nigéria.
Az olvasó találkozhat a könyvben a Szerző előző kalandregényeinek néhány szereplőjével: Ficnonnal, Gerarddal, Gilberttel, Másenykával, akikhez szép számmal újak is csatlakoznak. Vajon milyen kapcsolat lehet a Fiscatel multinacionális cég és a terrorizmust is eszközei közé soroló szekta, a Hét Csillag Hite között?
Az olvasó nem csak érdekes, izgalmas, eseménydús történetet kap, hanem egyúttal tetteket követelő gondolatokat is Európáról és a világról. Mikor hozza el az Augiász istállóját kitisztító Heraklészt a Jövő, - és elég lesz-e ehhez a nagy munkához, mint a mondában, két folyó?
A címlapon levő rajz Rusovszki Szilvia munkája.
L. M.
(2016)
A Szerzőnek az Underground Kiadónál (a linkre kattintva) megrendelhető többi műve:
1.) Lelkes Miklós Zsolt: Sárkányölők vére (színdarab az 1956-os magyarországi forradalomról).
http://undergroundbolt.hu/sarkanyolok-vere
2.) Dr. Lelkes Miklós Zsolt: Ősi kincsünk: a magyar konyhaművészet.
http://undergroundbolt.hu/osi-kincsunk-a-magyar-konyhamuveszet
3.) Lelkes Miklós Zsolt: Kötéltánc (kalandregény).
http://undergroundbolt.hu/koteltanc
4.) Lelkes Miklós Zsolt: Tiltott gyümölcs (kalandregény).
http://undergroundbolt.hu/tiltott-gyumolcs
5.) Lelkes Miklós Zsolt: Úton (elbeszélések).
http://undergroundbolt.hu/uton
6.) Kolev András - Dr. Lelkes Miklós Zsolt: Az Osztrák--Magyar Monarchia ízeiből.
http://undergroundbolt.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-izeibol
7.) Lelkes Miklós Zsolt: Amazóniai rejtély (kalandregény).
http://undergroundbolt.hu/amazoniai-rejtely
|
Lelkes Miklós: Az ünnep mindig..
Az ünnep mindig gyorsan elvirágzott.
Aranytenger alkony lobbantott lángot,
majd kötelesség csillagútját rótta,
s halvány fehérré lett elégő rózsa.
A Te világod is bánattal telt meg,
amikor újra megláttad a kerted,
esti rigóhang árnyékokra csattant, -
s pusztult a szépség minden pillanatban?
Tettek? A vers, ha szól is, tehetetlen?
A világ nem más: érzés szív melegben?
A jövő jön, biztat, és máris elhagy.
Keserű íze lesz édes szavaknak.
A térdeden mesék elüldögéltek,
s lélek mélyén tűnődött egy-egy ének?
Hitted, hogy írsz, nem csak magadnak, másnak
szintén, korlátján túlhajló világnak?
Ma nem érdekel senkit öröm, bánat.
Értő szem csak haldokló népet láthat.
Közöny keresztjén hívő és hitetlen.
S a tolvaj úgy lop.. - szinte hihetetlen!
Ünnep? Egykor aranytenger virág volt,
s kelyhéből a szabadság vágya lángolt..
S nem fáj a múlt? Mit is írhatnál róla?
Hajnalban szirmot bontott kigyúlt rózsa,
s piros Csillag még élte-vitte sorsát..
Nem emlékszel rá milyen volt az ország?
S a mostani? Ez a nép, ez a gyáva?
Szürkeségből bámul ki butasága,
s hiszi, szentül, csodát tehet az ámen,
még akkor is, ha gúny-való szól: - Á, nem!
(Gúny ez a gúny? Költő vagy? Kötelesség:
ostobának is mutasd képzelt hősét!)
Talán, egyszer, szájtátó is belátja:
mivé lett életének Bibliája,
miként írta át magának az Érdek,
önhasznára, - s vak hívők szégyenének.
Szélfútta népek, ünnep elvirágzott,
de múltja int: sötét út előtt álltok!
Sötét út, - és mindinkább feketébb lesz.
Holnap fekete mundért ölt a végzet.
(2016)
|
Lelkes Miklós: A Születés
A Születés? Egy a pillanatokból,
bármily fontos. Győzelem, s vereség.
Az Anya szül: feljajdul a varázslat, -
majd érdek, s szokás hoz giccses mesét.
Anya csak Ő? Nem! Álarcát felölti
minden szülésnél a társadalom:
egyik gyermekét rögtön megtagadja,
másikra ott vár a lopott vagyon.
A Születés? Igen, gyermek szülessen,
de meg kell nézni azt is, hogy hova.
S nézzétek meg: mit csórt el Csóri vajda,
s ferdült legendás Ludas Matyika?!
Ne hazudj, Kereszt, - és ne hazudj, Félhold!
Nem Paradicsom, mit könny, s vér elönt.
A hazugság? Abba kellene hagyni,
hagyatni! Szép, - és piszkos ez a Föld.
Mindenkinek szól ez, bármilyen bőrben
leledzik, s bármit tol ki taligán,
lehet fehér, fekete, sárga, barna,
túl élelmes zsidó, ravasz cigány,
vagy olyan, ki dobot ver, s közben mellét
döngeti: - Milyen nagy magyar vagyok!
Az becstelen, - magyar vagy hottentotta,
vagy más, - kire rászóltak, s újra lop!
A Születés? Igen, gyermek szülessen,
de nézzétek meg azt is, hogy hova!
Most markába röhöghet Csóri vajda,
s Döbrögik cinkos Ludas Matyija!
(2016)
|
Lelkes Miklós: A vers maradt csak
Álltak a fák: árnyékok egymás ellen.
Láncát vadul csörgette egy kutya.
Magányos ház félt, majd meghalt, fehéren,
s ugrott ugatás gyors ámulata.
A völgy messze volt, gőgös csúcs felettünk,
s tőlünk elhajló ösvény átadott
távozó kéket, hirtelen vöröset,
s holdat, melyen gyöngyarcú tó ragyog.
Ki hová jutott? Mára már közömbös.
Mély szakadékból felnéz életem:
a vers, az út, sehová el nem érés,
gyönyörű ég, éles történelem.
A vers maradt csak álmodó Egésznek?
Idő eljön, részeket összead.
Ez hit? Ó, nem! Az éjben ott a törvény:
derengés, majd pirkadó pillanat.
A Vers megmaradt álmodó Egésznek.
A szakadékban széttört életem, -
de látom amint Szépség vért varázsol:
Csillag-való, jövő történelem.
(2016)
|
Lelkes Miklós: Március
Az a Március átkiáltana
Hozzánk, - de befogták a száját.
Mit kiáltana?
Azt, hogy a tolvajok szabadsága
nem a népé!
Azt is: gyáva nép nem érdemli meg,
hogy népnek nevezzék!
Azt is: ne halj meg a hazáért,
hanem, mielőtt meghalsz,
érte is élj, - ne csak önhasznodra tekints!
Abban a Márciusban
egy nyomdagép szabad lett.
Ma kiknek, s miért hazudnak
a szolga nyomdagépek,
s öntik a magyarságot
eláruló betűket,
tetű-betűket?
Ahhoz a Márciushoz
hűtlen lett a magyarság, -
de tavaszi szívével
igazát átdobogná,
mindenkinek, a Költő,
ha újra megtehetné.
Már milyen messze-messze
ez a mai magyarság
Szépségtől, Igazságtól!
Ó, Költő, hívő, bízó
abban a Márciusban,
háromszínű Reményben,
lelkes láng-magyarokban!
Szólnál, s a szád befogják
sötét középkor-évek.
Letérdelnek a szolgák,
tett-öngyilkos szegények.
Nyomdagépek hazudnak.
Szabad nyomdagép nincsen.
Egy Égi Március - volt.
Isten emlékszik rája?
Vagy már Őt is rabláncon
hajtják a közmunkára?
A tolvajok röhögnek.
Letérdelnek a szolgák.
Volt Március helyében
egy Szégyen-Magyarország!
(2016)
|
Lelkes Miklós: A birka
Gyapjút ad, tejet, később húst és bőrt is..
Giccses tájképen békésen legel.
Kétségtelen, hogy ősi "haszonállat".
Fal, s ha rád néz, bámul, türelmesen.
Nem szeretem történelmi türelmét,
s ha panaszt béget, úgy tesz, mint a nép,
melyet vihetnek vágóhíd világba,
míg befal hazug nemzeti mesét.
Ijesztő látni birkában az embert!
Erről, persze, a birka nem tehet.
Istenre fogják? Ember teremt birkát,
arra: szolgáljon szennyes érdeket!
(2016)
|
Lelkes Miklós: KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK (16). GYAKORLÓTÉR. Üzenetek a Holnap városából. Szerkesztette: Pálinkás György. Széphalom Könyvműhely (évszám nélkül)
A könyv antológia, hét romániai magyar költő verseiből válogatott a szerkesztője. Apró bosszúság, hogy - a könyvkiadás egyes rossz példáit követve - a kiadó neve után nincs feltüntetve a kiadás évszáma. Csak a Bevezető részt író Nikolits Árpád barátom személyes közléséből tudom, hogy a könyv 1989-ben jelent meg Magyarországon, "egy nappal a romániai forradalom előtt" (én inkább lázadásnak nevezném, de hát egyes történelmi eseményekre nehéz egyértelmű címkét ragasztani). Megjelenésének éve sok körülményt sejtet, de ezekkel most nem kívánok foglalkozni.
A hét romániai magyar költő (zárójelben születési évüket is közlöm) a kötetben szereplő sorrendben: Gittai István (1945), Pataki István (1953), Fábián Sándor (1937), Máté Imre (1936), Sall László (1961), Szücs László (1965) és Zudor János (1956). Az antológia alcíme érezhetően az egykori, a magyar irodalomban oly híressé vált Holnap című, 1908-ban Nagyváradon megjelent antológiára utal. Ezt - legalábbis formálisan - az is alátámasztja, hogy a hét költő, - mint Nikolits Árpád írja a Bevezetőben, - "a nagyváradi Ady Endre irodalmi kör műhelyében nőtt fel". (Egyébként ismereteim szerint Nikolits Árpádnak a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör létrehozásában is nagy érdemei vannak, alapításában és működésében, valamint a kötetben szereplő költők közül többeknek, még Nagyváradon, Nikolits saját könyvkiadója, a Kecsmetion, verseskötetét is kiadta (Fábián Sándorét, Gittai Istvánét, Sall Lászlóét és Szűcs Lászlóét). Érdekesség az is, hogy - a megtorlástól való félelem miatt - a kötetben szereplő három másik költő (Pataki István, Máté Imre, Zudor János) verseit "fejben hozták át" a határon, Magyarországra. Bár ezt a kötetet nem Nikolits Árpád adta ki, mint a Bevezetőből is érezhető, kiadása az ő kezdeményezésének is köszönhető.
A kötet - Nikolits Árpád személyes közlése szerint - olyan verseket tartalmaz, amelyeket akkor, a Ceaușescu rendszer idején, Romániában nem lehetett megjelentetni. Így tehát "íróasztal fióknak írt" verseknek tekintendőek. Olyan verseknek, amelyeknél a szerzők - mivel e művek akkori megjelentetéséről kényszerűségben lemondtak - elvileg szabadon kifejezhették érzéseiket, véleményüket. (Persze, az "íróasztal-fiók" alatt kissé romantikusabb, ötletesebb rejtekhelyet kellett találniuk, mivel egy íróasztal házkutatásoknál szinte felkínálja magát, - de hát egy költő legyen ötletes, a vers olyan műfaj, amelyik az ötletességet ugyancsak igényli!
Az antológia költőinek versei - ez a véleményem szerint gyakorlatilag valamennyi benne szereplő költőre vonatkozik - jók, színvonalasak. Lehet, hogy ebben a szerkesztőnek, Pálinkás Györgynek (a versek kiválasztásával) jelentős érdeme van, - utóbbit nem tudom megítélni. Szinte mindegyik vers ad valami értéket az olvasónak, ha mással nem, akkor azzal, hogy egy ilyen értéket megerősít benne.
Mégis, mi az, ami bennem - erősen - hiányérzetet keltett?
Nos, egyrészt ilyen "fióknak szánt" verseknél különösen jó volna tudni: mikor írta a szerző? Ezt az antológiában szereplő költeményeknél - egy-egy kivételtől eltekintve - nem lehet megállapítani. (Sajnos, én is elkövettem azt a nagy hibát, ráadásul évtizedekig, hogy verseim születésének évszámát, ami természetesen még a megjelent verseknél sem esik feltétlenül egybe a megjelenés évével, nem jegyeztem fel, már pedig ez, ha egy vers mondanivalója meghatározott időszakhoz kötött, utólag gyakran ki sem küszöbölhető hiba.)
Ám nem csupán a versek keletkezési évszámának hiányáról van szó. E versek tükrözik ugyan, hogy szerzőik a szélsőséges diktatúrából (Ceaușescu rendszer) egy humánusabb, ésszerűbb, több szabadság- és emberi jogot adó társadalomba vágyódnak, bár ezt is különböző hőfokon teszik, a "rossz érzésektől", a "helytelenítéstől" a szélsőséges diktatúra tagadásáig, de, szerintem itt azután meg is állnak ezek az "íróasztal fióknak szánt" versek. Megállnak egy számukra kényelmes határvonalnál.
A szélsőséges diktatúra helytelenítésére utaló példák legerősebben és legszínvonalasabban Gittai Istvánnál jelentkeznek, akinél kissé a jövő kezdőpontja is felmerül ("..elejtett rettegő / helyébe nem lép / újabb fenevad?" - Panthera pardus, "Tengelynek kenőcsöt / lónak abrakot, / tátongó kátyúba / sürgősen kavicsot és újraindulni azután." - Szekeresdi, "..bekoppan csontunk minduntalan. / Ez szándékos kiúttalan!" - Eldugulásban). Pataki Istvánnál ilyen célzás az "éhségre kényszerült / mélységmadár" - mélységmadár, Fábián Sándornál: "Koponyaboltod belseje végvárad: / védj benne minden apró tudat láncot. / De ne törjenek az érdes mikróbák / s éles vírusok - építs kettős sáncot." - Betegbíztatás), Máté Imrénél: "..börtönömnek boros-ára / befizetve a halálra." - Befizetve, Sall Lászlónál: "látszat vagy / térkép táj csupán / mégis / sírunk / érted" - Elméleti gyakorlótér, Szücs Lászlónál: "..éket ver közénk a sötét / a lét s a lég még nem tisztul / komisz átok rajtunk a Nagyúr " - - Vert hadak völgye),
Zudor Jánosnál: "..gondolkozz el mégis a létén / legalább mintha te is vétlen / áldozata volnál a szónak / sok-sok szólamnak elnagyoltnak / hogy már semmit sem hoz a holnap." - Szonett).
A Gyakorlótér antológiából, alcíme ellenére, nem bontakozik ki semmilyen jövő, semmilyen "Holnap", se Romániára, se Magyarországra, se Európára, vagy a világra nézve (az 1908-as nagyváradi Holnap antológia - elsősorban Ady Endre versei és a mű irodalmi fogadtatása miatt ugyan nagy visszhangú volt, de - számos jel utal rá - társadalmi hatását később valószínűleg annak is eltúlozták).
Nekem úgy tűnik: a Gyakorlótér szerzőit még az "asztalfiók számára való írásnál" is megbénította egy és más. Részben az akkori szélsőséges diktatúrától való félelem, részben hozzájárulhatott az írók, költők "mindenáron felszínen maradni" akarása, de többek között az is: a történelmi folyamatok megértése mindmáig hiányzik, - és 1989-ben is hiányzott az irodalom legtöbb képviselőjéből. A versekből ugyan humanizmus árad, de szinte nem található benne olyan, amelyik szembeszállna a nacionalizmussal, a magyar és román nép együttműködésének szükségességét hangsúlyozná. Nincs benne egyetlen olyan nagy, széles látókörű vers sem, mint József Attila A Dunánál c. költeménye, sőt, ilyennek kísérlete sem. A tömegek felelősségének felvetése is hiányzik, pedig szolgahad (vagy támogatók) nélkül nincs diktátor, diktatúra. Annak megértésétől és megértetésétől, hogy minden eddigi társadalmi rend szükségszerűen diktatúra, valamint a diktatúrák társadalmi szerkezetét gondosan elemezni, látni kell, a kötet költői nagyon távol lehettek (és nem kétlem: az egész romániai magyar és magyarországi magyar irodalom nagyon távol volt az antológia megjelenésekor, - és távol van most is).
Ugyanakkor a Gyakorlótér megjelenése - korlátai ellenére - mégis fontos esemény volt, még ezekkel a viszonylag szelíd, szépirodalmi köntösbe bújtatott, az igazság meredekebb kimondásától visszariadó költeményekkel is. Sőt! Ma is időszerűek ezek a versek, mert a diktatúrák tovább élnek, a gondolatoknak az adott társadalmi berendezkedés lehetőségei között megvalósuló elnyomásával és túlzásaival.
"Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!" - írta József Attila 1937-ben (Hazám).
Akkor írta, de most is érvényes. Nagyon is!
A "kitépést" nem féltétlenül szó szerint kell érteni, - még ha olykor egyúttal úgy is. Sokféleképpen meg lehet valósítani, és erre, sajnos, a becsületesen gondolkodó embereknek tengernyi példát ad a jelen is. Szomorú példákat!
(2016)
|
Lelkes Miklós: "Sehonnai bitang ember.." - Petőfi eltékozolt öröksége
Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét nem lehet kihagyni az iskolai tankönyvekből. Ez így van, mióta a verset Petőfi megírta, valószínűleg nem is hagyták ki, egyik társadalmi rendben sem, időlegesen sem.
Ha viszont arra gondolunk, hogy érti-e a magyarság a Költő versét, elfogadja-e Petőfi örökségét, akkor nagyon szomorú kép bontakozik ki. Vannak, akik értik, és spanyolfalnak használták, használják arra: lopjanak mögötte, a közjavakból. Spanyolfalnak a becstelenségek leplezésére. Utóbbiak magatartása teljesen érthető. Nem hazafiak ők, ezek a szennyes kezű magyarok, hanem az ország érdekeinek, a nagy többség érdekeinek elárulói.
Ám hová lettek azok a hazafiak, akik 1848. március 15-én, Pesten, még képesek voltak (igaz, a Népek Tavasza előzményei után) forradalmat csinálni?
Akkor sem lehettek ugyan olyan sokan, mint egy-egy lelkesítő visszaemlékezés később mutatta, de elegen a szükséges társadalmi reformok elfogadásához, a reformok ellenzőivel szemben (utóbbiak szintén nem voltak kevesen) és a szabadságharchoz. Az a nacionalizmus, akkor, nem volt azonos a későbbivel. Persze, nem szabad elfelejteni, a szükséges társadalmi reformok ügyében, egy ideig, amíg a "nép" megmozdulásait Európa-szerte le nem verte a reakció, ezeket a reformokat az európai események is segítették.
Petőfi úgy képviselte a "népet", hogy az akkori magyarság többségének az érdekeit képviselte. Ez - bár a szabadságharc eseményei elfedték - már Petőfi életében kudarcokat hozott a költőnek. A követválasztáson Petőfi kiállt a "nép" elé, és őszintén szólt arról is, hogy milyen ez a nép. Úgy beszélt hozzájuk, mint ahogy verseiben is. A"népet" azonban, mint addig is, 1848-ban is elbutították a hatalmon levők, ami természetes ugyan, hiszen a nemesség többségének érdekei nem estek egybe a jobbágyokéval, csak részben, és később a szabadságharc idején, az ország függetlenségéért folyó harcban volt egy átmeneti "közös érdek". 1848-ban, mint jelölt, a követválasztáson Petőfi megbukott. Valószínűleg ő volt az utolsó magyar képviselőjelölt, aki nem hízelgett a "népnek". Minden bizonnyal erre az eseményre utal vissza célzásként szerintem legérettebb művében, Az apostol című elbeszélő költeményében:
"Hiába. Ahol pap emelt szót,
Ott az igazság megfeszíttetik,
Az igazság szörnyethal ott." (Az apostol, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/tizenhar.htm).
Mi is - eszmeileg - Petőfi örökségének legértékesebb része, amit - mindmáig - nem értett meg a magyarság nagy többsége, részben saját hibájából is?
Az, hogy csak az tekinthető hazafinak, aki a lakosság többségének, az országnak az érdekeit is szem előtt tartja, és ezért tenni is kész.
A haza nem csak egy földrajzi terület, hanem mindaz, ami ezen a területen felépült, felépül, mindaz, ami a többség javát szolgáló érték, ami biztosítja az emberek többségének értelmes szabadságát, jogait. Többször írtam már erről, közöttük Haza című versemben is, mert úgy éreztem és érzem: az alapvető fogalmak megértésével is baj van Magyarországon (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Haza.html&Itemid=301).
Az 1867-es Kiegyezés valószínűleg történelmi szükségszerűség volt, és nyilván nem volna helyes kiszakítani az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét (amelyben a magyar terület is jelentősen fejlődött) az akkori európai- és világviszonyokból. Ám más a történelmi kényszerhelyzet és a benne született jó vagy rossz erkölcsre mutató példa. A hazafiság igényli a múltból a magyarok által is elkövetett jó és rossz példákat egyaránt. Nagy költőink, íróink rengeteg példát adtak ezekre, és - amennyire megtehették - rámutattak a haza érdekei ellen ható tettekre is. Nem sokat ér az a közoktatás, amelyik Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, József Attila és mások műveiből nem tárgyilagosan, becsületesen, az akkori viszonyokból a mának szólóan, Petőfi örökségének szellemében igyekszik felmutatni ezeket a példákat, átélhetővé tenni a mai ifjúság számára ezek hazafias üzenetét.
A jobboldali eszmeáramlat zászlói alatt a huszadik század két világháborújának előkészítésében, menetében, és végső tragédiájában a társadalom egy kisebb része ténylegesen elárulta Petőfi örökségét, miközben Petőfit díszletnek használta fel. Ezt egy-egy ponton néha még olyan, többnyire elefántcsont tornyába visszahúzódó, költő is megsokallta, mint Babits Mihály:
"Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!" (Petőfi Koszorúi, interneten: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00329/09944.htm)
Petőfi Nemzeti dal c. verse egy nap, 1848. március 15-e polgárainak lelkesítésére készült, de - helyes értelmezésben - a mának is nagyon fontosat dolgokat mond, többek között ilyen soraival is:
"Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!" (Nemzeti dal, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/nemdal.htm)
Ami a mát illeti, most elsősorban nem az a bitang, aki halni nem mer a haza becsületéért, hanem az, aki - önhasznára - nagyon is mer: lopni a közvagyonból, akár joggal álcázottan, felhasználva hatalmi pozícióját. Honnan vannak, honnan jönnek ezek a "sehonnaiak"?
Szól azonban ez a néhány verssor azoknak is, akik ennyire nem mernek szólni a becstelenségek ellen. Igaz, jó néhányuknak felmentést adnak a kényszerítő körülmények, így esetleg egzisztenciájuk kockázata, de legtöbbjüknek, amennyiben hazafiaknak tartják magukat, szólniuk kellene a becstelenségek ellen, és - többek között - nem adni le szavazatukat a tolvajokra, főleg nem azokra, akik túlzásba viszik a lopást, és a "Hazáról" való szájalás számukra csak becstelen tevékenységeik leplezésére szolgáló, sokszor nevetségesen primitív nacionalizmus. Miként gondolja például egy keresztény hívő, ha igazán hisz a Biblia tanításaiban, hogy azokkal a jobboldali pártok tevékenysége, nem csak a huszadik században, de ma is, összeegyeztethető? Nem lehet, hogy szégyellnie kellene magát azért a hazafiatlanságért, amit hallgatásával, szavazatával honorál? Ha már Petőfi örökségére nem is gondol..
Petőfi örökségét minden becsületes magyarnak számba kellene vennie. Számomra megdöbbentő, hogy mennyire megfogyatkoztak ezek a becsületes magyarok, hazafiak. Az 1989-es rendszerváltás nem szabadságot hozott a magyarság többségének, hanem olyan országot, ahol nem csak "fent" lopnak, hanem a korrupció az egész ország életét áthatja. Azt írtam az egyik módosított közmondásnál: "Fejétől bűzlik a hal, - de egy idő után már nem csak a fejétől."
A jobboldali eszmék híveitől - általában - nem várható hazafiság, mert érdekeik nem, vagy nagyobbrészt nem esnek egybe a magyarság többségével.
Ám bajok vannak, ezt is ki kell jelenteni, tárgyilagosan, a kapitalista baloldallal is. Bár hatalomra kerülése - a jobboldali kormányzáshoz képest - az ország érdeke volna, ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, értelmesebb, átgondoltabb, őszintébb politikát kellene folytatnia, rá kellene mutatnia arra, hogy az adott helyzetben - a lehetőségek figyelembevételével - mi a hazafiasabb magatartás. Ez a kapitalista baloldal is tékozolja Petőfi örökségét. Írtam már erről, többször is. Nem akarásnak nyögés a vége, - tartja a közmondás.
Igen, de valójában nem a parlamenti pártok képviselői nyögnek, hanem a magyarság azon tömegei, amelyek az 1989-es rendszerváltás után nem egy jobb, hanem a Kádár-korszak Magyarországánál sokkal rosszabb életviszonyokat és erkölcsi helyzetet találtak. Utóbbiért, persze, valamelyest ők is felelősek, még akkor is, ha a kapitalista társadalmi rendből, utóbbinak gazdasági-társadalmi válságából, és a magyar múlt huszadik századbeli káros nacionalista örökségéből sok minden következik.
Magyarországon ma valójában nincs szólásszabadság. Nincs többek között szabad, szókimondó szépirodalom, valamint társadalomkritika sem. A pénzhatalom gépezete és az általa megfizetett trükkök következtében a szabad, bátor szavak közlési lehetősége néhány kis példányszámú lapra és alig látogatott internetes oldalra zsugorodott.
Abban az országban, amelyik egykor, a 19. században, Petőfi Sándort adta a világnak, ma középkori sötétség és megfélemlítés uralkodik. Magyarország, amelyik 1848-49-ben oly gyönyörű, bukásában is felmagasztosuló, hazafias példát adott a világnak, ma, sajnos, Európa szégyene.
Nem esküdözni kell, hogy másként lesz, az már nem elég, - hanem tenni!
(2016)
A szerző néhány, a témakörhöz kapcsolódó, az interneten (nevével) megtalálható írása:
1. Magyarország erkölcsi problémái (The moral problems of Hungary)
2. Október álmai (The Dreams of the Hungarian "1956")
3. Haza és hazugság
4. Petőfi Napja (vers)
5. A Holocaust Nagy Tagadója (szatíra)
6. A Nagy Vezér (szatíra)
7. Levél a mából gróf Károlyi Mihályhoz (vers)
8. Egy évszázad álma (vers)
9. Október álma (vers)
10. Csőcselék (vers)
11. Októberi ég (vers)
12. Horthy (vers)
13. Nem volt nehéz (vers)
14. Budapest álma (vers)
15. Októberi tűnődések (Meditations in October in Hungary - about 1956)
16. Márai Angyalához (vers)
17. Melyik ördögöt válasszuk?
18. Magyarországot megérteni.. (To understand Hungary..)
19. Helyzetkép (A Költészet Napjára)
20. Hazafiság, költészet, Európai Unió ((Patriotism, poetry, European Union)
|
Lelkes Miklós: Az Anyag és az Idő katonája
Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).
A Szellem? Ilyet megformál az Érdek,
szégyenére a hívők seregének.
Megformált, formál, s trónoltat a hitben.
Hány mészárszékben Úr egy Érdekisten?
Kis hadnagyocska, vers-égbolt magánya
körülvesz, Anyag, s Idő katonája!
Hány Szophoklész is fél-tudatlan ment el..
Csodálatos, - és ijesztő az ember!
Anyag teremt: volt önmagánál jobbat,
koponyákban, hol gondok sokasodnak,
mert az Idő más az Anyag kezében,
s bár jön, de lassan közelít az Éden.
Hadnagyocska, látod? Még milyen messze!
Érdekistenek tűzvész gyújtó kedve, -
az van közel! Kik és miféle Szellem
előtt térdelnek szított szerelemmel?
Anyag! Nincsen Nálad csodálatosabb,
de formálj ki kevésbé állatosat
az emberből, - farkasok a sok birkát
nem csak nyírják, de időnként kinyírják!
Ó, hadnagyocska! Az Anyag teremthet
(s teremt), de Te most nem találhatsz enyhet
korhidegtől. Az Anyag nem varázsló:
lassan teremt, míg pusztul vak és látó,
gyáva és hős, becsületes és álnok,
Csillag leverő, s ki kér Csillagálmot,
a jó és rossz, értelmes, értelmetlen,
a felismerés Voltaire-i szemekben..
Az Anyagtól függ ébrenlét és álom,
élő és holt, harc, béke e világon,
múlt és jövő, látható, láthatatlan,
gőgös hegycsúcs, és hívó völgyi katlan,
s minden időrész - érték, vigyázz rája,
Te is, hadnagy, az Anyag katonája!
(2016)
|
Lelkes Miklós: A Születés
A Születés? Egy a pillanatokból,
bármily fontos. Győzelem, s vereség.
Az Anya szül: feljajdul a varázslat, -
majd érdek, s szokás hoz giccses mesét.
Anya csak Ő? Nem! Álarcát felölti
minden szülésnél a társadalom:
egyik gyermekét rögtön megtagadja,
másikra ott vár a lopott vagyon.
A Születés? Igen, gyermek szülessen,
de meg kell nézni azt is, hogy hova.
S nézzétek meg: mit csórt el Csóri vajda,
s ferdült legendás Ludas Matyika?!
Ne hazudj, Kereszt, - és ne hazudj, Félhold!
Nem Paradicsom, mit könny, s vér elönt.
A hazugság? Abba kellene hagyni,
hagyatni! Szép, - és piszkos ez a Föld.
Mindenkinek szól ez, bármilyen bőrben
leledzik, s bármit tol ki taligán,
lehet fehér, fekete, sárga, barna,
túl élelmes zsidó, ravasz cigány,
vagy olyan, ki dobot ver, s közben mellét
döngeti: - Milyen nagy magyar vagyok!
Az becstelen, - magyar vagy hottentotta,
vagy más, - kire rászóltak, s újra lop!
A Születés? Igen, gyermek szülessen,
de nézzétek meg azt is, hogy hova!
Most markába röhöghet Csóri vajda,
s Döbrögik cinkos Ludas Matyija!
(2016)
|
Lelkes Miklós: A magyar egészségügy? Rá se ránts, csúcson lesz!
Az emberek manapság tovább élnek, - ez valamelyest az egészségügy dicsősége is. Meg baja. Persze, nem biztos, hogy a Hungarian "élet" annak is életet jelent, aki igényesebb, - de ne kukacoskodjunk a béka köldöke alatt, mert végül a béka bekapja a kukacot!
Az Állam sok mindent derekasan megtesz azért, hogy Hádészt segítse, de vannak elvetemültek, akik még haláluk előtt is gyógyszereket, orvosi kezelést szeretnének. Ez nagyon hazafiatlan, mert gazdaságtalan. Meg kell érteni, hogy "A legfőbb érték az ember!" átkos elvének befellegzett, most demokrácia van, amiben a Piac a legfőbb érték. Piaci szempontból nézve Hungaryban túl sok az orvos, meg más fizetett egészségügyi dolgozó. Meg túl sok a beteg. Ez kész ráfizetés!
Én azonban azt mondom: nem kell félni! A magyar egészségügy újra a csúcson lesz!
Milyen csúcson?
Hát lehet, hogy meglehetősen kopár csúcson, ahol fűszál sem lengedez, de a csúcs, - az akkor is csúcs! A falnak is füle van, kis dombnak is csúcsa van. No és a Himalája csúcsán sincs szent olajfaliget!
A betegcsökkentő irány egyébként most is jó. Tükrözés nélkül is tükrözi a felismerést: a betegségek gyakoriságát nehéz csökkenteni, a betegek létszámát sokkal könnyebb, mert utóbbi törekvést a betegségek is segíthetik. Csak a Hatalomnak gyorsabban, bátrabban kellene előre haladnia ebben az irányban. Gátat kellene vetnie a felesleges továbbéléseknek! Minek él az, akinek nincs miből?!
Fel a fejjel, le a költségvetési kiadásokkal, csak tempósabb ütemben! Legyen az elkezdődött Nagy Egészségügyi Átalakításoknak új, konzervatívabban radikális jelszava: FILLÉRES EGÉSZSÉGÜGYET, - VÉGTELENÜL EGYSZERŰT AZ ARANYAT ÉRŐ NAGYSZERŰBEN!
Miként lehetne ezt hamarabb elérni?
Először is: bízni kell a Természetben!
Nem az emberi természetben, hanem a Természetben! Közismert: aki betegként hever otthon az ágyon, mindenkitől elhagyatottan, az sem mindig hal meg ideje előtt. A Természet olykor meggyógyítja, ingyen. Persze, azért az ilyen ingyen gyógyulóktól is méltányos befizetést kellene követelni, bár - esetleg - csökkentett áfával. A Gyógyító Természet hány orvost, és más egészségügyi szakdolgozót tehet feleslegessé! Jobban ki kellene ezt használni!
No és a betegek számát más módszerekkel is csökkenteni lehetne, költséges orvosi gyógyításuk nélkül is. Például hazafias neveléssel, így egészségre buzdító költeményekkel:
Aki magyar, nem lesz beteg!
Egészséggel jobbra mehet!
Talpra magyar, fakadj dalra!
Vagy kérsz párat a talpadra?
Egy kór van, jegyezd meg, máris:
az, mit küld rút liberális!
Hát ez egy kicsit petőfies, de Petőfiben is méltánylandó, hogy a kozák dárdától inkább magára vállalt egy lyukat, minthogy lyukat üssön sebével a költségvetésben.
Van még más mód is az orvosok, és más egészségügyi szakdolgozók megtakarítására? A létszámcsökkentésre?
Igen! Van! Nem annyira hatásos ugyan, mint a létcsökkentés a létminimummal, de ilyen lehet például egy fineszesen civil mozgalom, amelyik magas fokon izzó párthűséggel vállalja politikamentességének látszatát, és hirdeti:
- "BETEG! ÁPOLD BETEGTÁRSAD!"
Keresni kell önkénteseket, akik készek fizetés helyett szinte bagóért (vagy teljesen ingyen) dolgozni. A nyavalyatörőst elláthatja szomszédja is, akinek nincs más nyavalyája, csak annyi: szívbeteg, és hathónapos próbaidejével lébecol a műtéti várólistán. Próba, - szerencse! Ha mégsem szerencse (neki), az Államnak akkor is szerencse, mert a szívműtétre váró végleg levehető a várólistáról. Legfeljebb azzal a nyavalyás nyavalyatörőssel senki sem törődik egy darabig..
Pedzitek, Olvasóim? Még nem?! Hát hol éltek? Nem Hungaryban?!
A kórházak átalakítása Hungaryban már régóta elkezdődött. Ez helyes! Sínen van a dolog, de többet kell a sínekre tenni! Az alakoskodóan átalakított kórházakat tovább kell alakítani! Minden kórházban elég - az "egy tábor, egy zászló" elvének megfelelően - egy főkárbiztos, csekély hatmilliós fizetéssel, egy orvos, mint hithű főkórságbiztos főorvos, havi négymillió forintos jövedelmével (utóbbinak orvosi diploma sem feltétlenül szükséges, elég, ha a Mutyi Főiroda ad neki egy mindenre érvényes oklevelet, - azzal még, ha tarsolyából jól forgatja, idővel Elnök is lehet ég magasan), továbbá kell még egy, éhbérért közmunkában dolgoztatott, takarítónő. Hű, ettől micsoda megtakarítás várható! Bemegy a beteg kórházba a beteg egy szál gatyában, kijön egy szál gatya nélkül.. Ha kijön.. Ha nem jön ki soha többé, hát a költségvetésnek az még inkább szüret!
A statisztika? Azzal nem kell törődni! Át kell alakítani az európai uniós statisztikai fogalmakat, magyarosítani! Aki meghalt, azt a "túlvilágon élő" kategóriába kell áttenni. A "beteg" fogalma is erősen relatív, hiszen százszázalékosan egészséges ember a fehér hollónál is százszor ritkább. Be kell vezetni helyette a "mérsékelten egészséges" fogalmat, és az, akinek, - egyéb, nem egészségügyi bajai mellett - csak három jelentősebb kórisméje van, azt ide kell átsorolni.
További nagy lehetőségek a költségek csökkentésére (és egyúttal a nem egészségügyi téren történő hihetetlen pazarlás biztosítására) a "mérsékelt betegellátás".
Mit érthető utóbbi alatt?
Annak továbbépítése, ami már jó néhány év óta elkezdődött e testet és lelket gyógyítgató demokráciában. Például a pszichoterápia egyetlen bíztató szóból is állhat a beteg felé, hasműtétnél a kezdő metszést a sebész helyett maga a beteg is elvégezheti, és a végén összevarrhatja a saját bőrét, a kutyaharapást pedig - a szólásnak megfelelően - szőrével is lehet gyógyítani, az sokkal olcsóbb (ha a harapós kutya nincs meg, akkor a beteg saját szőrével, mert minden mondás módosítható).
Persze, persze, tudom, a Hatalom, Hatalmas Eszű Egészségpolitikusai tanácsára, már irányt vett ilyesmikre. Ám azt mondom: BÁTORSÁG, BÁTORSÁG, BÁTORSÁG! Hungary, Hungarian mindent kibír, - még ha belepusztul is. Bele is pusztul, persze, de ehhez is hozzászokott, nem is kell leszoktatni róla. Imádja az ilyen mondásokat: "Több is veszett Mohácsnál!"
Utóbbi mondás kicsit sántít ugyan, mert a huszadik században két alkalommal is sokkal több veszett, mint Mohácsnál, de ahhoz, hogy ezt Hungary felfogja, ész is kellene. Az ész pedig, közismerten, bajjal jár. Igaz, az ész hiánya sokkal több bajjal, meg több Moháccsal, - de ezt már nem ismerik Hungaryban.
Ady verse is ezt a tökös Hungaryt dicséri Nekünk Mohács kell c. versében. Annak is érdemes elolvasnia, aki utálja a szépirodalmat, és csak a csúnyát kedveli (interneten: http://magyarirodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/mohacs.htm.
Úgy látom: Isten szót fogadott, és ma is szót fogad a Költőnek.
Kicsit eltűnődtem: mi lenne az a Mohács, amelyik e népnek igazán szolgálna?
Én eltűnődtem rajta, - de, úgy vélem, Isten is eltűnődhetne!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Vörös iszap
- Tiszteletem, Filozófus Uram! Tetszett olvasni a felmentő ítéleteket a katasztrófás vörös iszap ügyben? Hát azt a katasztrófát is a vörösök csinálták, azok az átkozott kommunisták!
- Nono, Kibecsuki Bácsi! Nem mindenki vörös, aki vörösre festi magát. Gondoljon arra: ha egy nő vörösre váltja szőkeségét, merő szerénységből, attól még nem lesz igazi vörös.. Egy új Juhász (mármint Gyula) azután, később, amikor nem csak a szőkeséget felejtette el, azt költheti róla: "Milyen volt vörössége, nem tudom már..". Meg esetleg a hölgy is ezt költheti saját magáról.. Vagy vegyünk egy ravasz rézbőrű indiánt! Ha rézbőrűként kivágja is a rezet, attól még fehérbárányságában alul marad az ahhoz elegendő minimumot illetően. Maga könyvelő, Kibecsuki Bácsi, tudnia kell, hogy kit, melyik rovatban könyveljen el, ha az illetőnek van a rovásán..
- Hát igen, Filozófus Uram! Ám azért abban a gyármagánosításban, a rendszerváltás után, nevezzük inkább így, mert a privatizáció fogalmát nagyon lejáratták, sok minden történt, ami..
- Ezen ne csodálkozzon, Kibecsuki Bácsi! Minden rendszerváltás után sok minden történik, de azért mindegyik megváltás valakiknek!
- Igen, Filozófus Uram, és azokból lettek most a Nagy Valakik, a többségből pedig a Kis Senkik! No és több segg lett, amit többen..
- Hát, Kibecsuki Bácsi, ez a rendszerváltással szükségszerűen jött, világszükségszerűen.. Ám a Mélyen Tisztelt Bíróság, - bár egyelőre nem megfellebbezhetetlenül - kimondta: ember nem láthatta előre azt az iszapos katasztrófát, a kolontárit! Isten esetleg láthatta, de, ha jön a katasztrófa, azon az Isten sem segíthet! Maga is beláthatja, Kibecsuki Bácsi, ha tanulmányozza a történelmet..
- No azért számomra nem világos, hogy miért nem építettek erősebb falat az iszaptárolónak..
- Hát annak sok oka lehet, Kibecsuki Bácsi! Például: sokba kerül az ilyen fal, és végül szegény nagytőkés, akié a gyár, annak már egy falat sem jut az asztalára a sok kiadástól..
- Jobban figyelni kellett volna az iszaptároló falaira, Filozófus Uram!
- Ebben van valami, Kibecsuki Bácsi, de a valami azért még nem mindig a minden! Az embernek sok mindenre figyelnie kell Hungaryban, hogy ezzel a nemesi névvel illessem ezt a szép kis országot.. Figyelnie a Lábra, hogy nem készül-e őt páros lábbal kirúgni, ha esetleg csúnyán néz felfelé.. Figyelnie fentre, hogy mi a dörgés.. Figyelnie, hogy honnan fúj a szél, és meg lehet-e nyergelni a jó szelet, - vagy a rosszat, ami egyeseknek még hasznosabb? A hatóságokra is sok minden hat, - ezért hatóságok!
- Filozófus Uram véleménye szerint ennél az iszapkatasztrófánál nem történt emberi mulasztás?
- Emberi nem.. Bibliai sem, hiszen előzetesen nem szóltak a kürtök, mint Jerikó falainál, ahol a falak leomlottak.. Azt viszont, hogy embertelenül nagy mulasztás sem történt, - azt már nem állítanám! Az ilyen állítás könnyen lefekszik, - állítsa a páratlanul pártos bárói bíróság!
- Filozófus Uram hisz abban, hogy földrengés okozta a tároló falának megrepedését?
- Ezt majd a szakértők eldöntik, Kibecsuki Bácsi! Sokféle mozgás van, földmozgások is.. Például Ázsiában igen gyakran.. Már pedig a hős magyar hunok is Ázsiából jöttek.. Ez meg is látszik rajtuk. Sok mindent meg tudnak rengetni.. Hitet is abban, hogy.. No és mozgások mindig vannak, pénzmozgások, társadalmi mozgások.. Egyébként lehet, hogy az egymáson elcsúszó földrétegeken maga Kolontár falu csúszott oda a tárolóhoz, és kilyukasztotta.. Ezt majd a bírósági szakértők és ellenszakértők küzdelme eldönti. Ha utóbbit állapítja meg a bíróság, akkor a vörös iszapot tároló cég követelhet magának kártérítést Kolontár önkormányzatától! Akkor Kolontárnak az utolsó fillért is oda kell adnia koldustarisznyájából!
- No de, Filozófus Uram, annál az iszapos cégnél egyetlen szakértő sem tudta, hogy a lúgos vörös iszap veszélyes anyag, a lúg miatt, ami mar?! Tele volt büszke, diplomás vegyészekkel..
- Hát, ebben megint van némi igaza, Kibecsuki Bácsi, de ne siessen ítélni! A Mélyen Tisztelt Bíróság sem siet, mert az idő neki is rózsát terem, vagy esetleg mást, száz szál rózsánál, ha nem is szebbet, de értékesebbet. Mar? Sok minden mar, ha mar, - de kérdés, hogy milyen hamar? Ha például a vörös iszap lúgja a tárolóban önmagát marja, az még kibírható. Mármint a tárolónak. Egy ideig.. Meg azután: tényleg elvárható egy jól képzett vegyészmérnöktől, hogy olyan sokat tudjon a lúgról, mint Mari Néni, aki általános iskolai osztályokból nyolcat is elvégzett?! Becsuki Bácsi! Nem kíván maga túl sokat?
- Lehet, Filozófus Uram, lehet.. Ám én mégsem gondolom, hogy a bíróság, az igazságra felesküdöttek, szívesen megfürödnének a vörös iszapban.. Ön, Filozófus Uram, miért védi úgy ezeket az iszaplovagokat?!
- Nem védem én őket, Kibecsuki Bácsi, csak szeretem a tárgyilagosságot! Nem rosszabbak ők, mint manapság sokan mások, - miért legyenek ők börtönben, bent, amíg a hozzájuk hasonlóak elegáns villájukban, kint? Módosult a "Kint a bárány, bent a farkas.." gyerekjáték.. Most már minden farkas kint, és a bárány meg ott van, bent, a farkasban.. Vagy lesz, egykettőre! Ezt a farkasok látják, - de a bárányok, meg a felnőtt birkák még mindig nem..
(2016)
|
Lelkes Miklós: Politikai üldözött
Habib szír volt, és nagyon makacs. Ilyen tökösen csökönyös fickó minden népnél előfordul, ha nem is gyakori. Habib minden áron Hungaryban akart politikai menedékjogot kapni! Társai tovább mentek Germánia felé, a makacskodót otthagyták, csak előbb néhány velős mondást eresztettek meg kritikaként, koponyatöltelékére vonatkozóan.
- Milyen politikai erő üldözte Önt hazájában, Szíriában? - kérdezte tőle udvariasan az illetékes Hungarian államhivatalnok.
Habib nem akarta egyik politikai erőt sem megsérteni, ezért így válaszolt:
- A világpolitikai!
Ezzel a válaszával nem nyert. Erre pontosított: az Assad Elnök Úr mellett álló erők politikája!
Úgy gondolta: HA (!) Amerika Assad ellen van, akkor Amerika szövetségese, az Európai Unió is Assad ellen van, HA (!) az Európai Unió Assad ellen van, akkor, mivel Hungary az Európai Unión belül levőnek látszik, Hungary is Assad ellen van..
Jól okoskodott?
Nem okoskodott jól, bár okoskodását az illetékes Hungarian hivatalnok nyilvánosan nem cáfolta, viszont utasította: menjen vissza Szíriába, és kérjen politikai üldözötti igazolást Assad Elnök irodájától!
Habib hét országon, hét tengeren át visszament. Assad Elnök irodájában a kérésén nagyot röhögtek, de - mert elmebetegnek vélték - senki sem bántotta. Igaz, később házára a magasból bomba esett, de ez nem volt bántás, csak bombázás. A házatlanná lett Habibnak viszont barátja, aki ügyvéd volt, emellett a bombától éppen haldokló, még halála előtt, adott egy írást: Habib nem kedveli Assadot, és bombatámadásban részesült.
No, máris vissza, Hungaryba, hét országon, hét tengeren keresztül! Ő most már tényleg politikai menekült, ha a fene fenét eszik is!
Hungaryban sok feneség volt, és azok sok mindent megettek, de a fene saját fenegyerekeit - egyelőre - nem. A Hungarian hivatalnok megint kukacoskodott Sahibbal:
- Milyen jelzésű repülőgépről dobták le a bombát? HA (!) NATO gép volt, az nem számít üldözésnek, mert nem szír gép, HA (!) pedig szír gép volt, de az Assaddal szembenállóké, az sem számít üldözésnek, csak Assadék gépe! Menjen vissza, igazoltassa, hogy az Assadot támogatók gépe volt.
Habib hét országon, hét tengeren át visszament Szíriába, de utóbbit nem tudta igazoltatni, mert azok, akik a repülőgépet bombázáskor látták, vagy nem figyelték meg eléggé a gép jelzését, vagy - merő gyávaságból, de érthető logikából! - úgy vélték: ha a ház eltűnt, ők is eltűnhetnek, és ők akár nyomtalanul is. Habib másik barátja, aki csak most kezdett el haldokolni, még a halála előtt adott neki egy tanácsot:
- Menj el, Habib, az Iszlám Állam hivatalnokaihoz, és tőlük kérj írást arról: üldöznek, politikai okból!
Habibnak csak annyiban nem volt szerencséje, hogy az Iszlám Állam ezredese félreértette őt, azt hitte: ez a fickó, arcátlanul, rájuk fogja üldöztetését!
A szerencse ilyen hiányossága azonban nem került a kitartó Habib életébe. Az ezredes csak megkorbácsoltatta, majd tőrrel bőrébe vésette, nagy betűkkel: POLITIKAI ÜLDÖZÖTT. Így végül mégis szerencséje volt, bár relatíve, és időlegesen. Ám örökre ottmaradó Szerencsét várni: balgaság.
Ment vissza Habib, hét országon, hét tengeren át, Hungaryba! Az ottani illetékes hivatalnok megtekintette Habib hátát, a rajta levő írást lefordíttatta, és a szöveget rendben levőnek találta, de hiányolta az aláírást és a pecsétet.
Habib most elkomorodott, mert makacs embert is utolérhet ilyesmi. Ekkor azonban a hivatalnokon úrrá lett a keresztényi szeretet, még ha muzulmán állt is vele négyszemközt. Megszánta a makacsul politikai menekültstátuszt kérőt. Markát kitartotta (no, nem annyira, mint felettesei!), és Habib fülébe súgta:
- Allahra! Mi a csudának Neked politikai menekültstátusz, amikor csekély százmillió forintocskáért Hungarian államkötvényt vehetsz, amelyik értékéből sohasem veszt, - ezt fejvesztés terhe alatt mondhatom! Ha ilyen kötvényt veszel, akkor Hungarian állampolgárságot kaphatsz! Azzal olyan menekültnek tekintheted magad, amilyennek akarod, - és azt még később is eldöntheted, hogy milyennek, amikor újra menekülni kell!
Habib arca jobban felragyogott, mint a felkelő Nap a szíriai felkelés hajnalán, amelyből, igaz, mára lenyugvás lett, még ha megnyugvás nem is. Egyszerű a nagyszerű!
Fogta magát, hét országon, hét tengeren át visszament Szíriába. Ott becsületes munkát végzett: kirabolt egy bankot, és máris indult, ismét, Hungaryba, a Nemzeti Bölcs Tanácsok Földjére (NBTF). Útközben a géppisztolyában maradt töltényeket sem pazarolta el, felhasználta, célszerűen.
No, most már, hogy egy bölcs Hungarian kérdésre célozzak, ityegett a fityeg?
Minden rendben volt?
Habibot illetően igen. Lekötött államkötvény, nem kötözködő illetékes, engedély..
Álláshoz is jutott Habib, ez a hun honfiúvá lett derék szír. Kapott közmunkát. Harmincezer forintnyi fizetéssel havonta, - hát az nagy pénz! Van ugyan olyan, aki havi ötmilliót kap érdemtelenül, de az is megérdemelne még valamit, valakiktől, - ha helyesen értelmezzük a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szép eszméjét!
Habibot a nagy pénz, mármint a havi harmincezer a Hungarian forintokból, a Paradicsomba juttatta. Nem a földibe ugyan, hanem az égibe, de az még jobb, mert ott már a havi harmincezerre sincs szüksége. Mennyei ételek, mennyei italok, - érdemes éhen halni! Nyomorgó Hungarian, - mit vacakolsz ezzel?!
Na! "Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk"? Milyen szép az a Halotti beszéd! Milyen jól megoldódott Habib minden földi problémája!
Ez a megoldás javasolható volna a politikai üldözött státuszt igénylőknél, Európa szerte, mint "Hungarian Method"! Nem orbánc, nem kell félni tőle!
Mi lett a megboldogult Habib lekötött államkötvényeivel?
Nem tudom.
Nem is jó mindent tudni, mert bár igaz, hogy Hungaryban hivatalosan nincsen politikai üldözés, csak politikai üdvözülés, de azért a hatalom véleményétől igen eltérő nézetek túl hangos hangoztatása itt is lendületbe hozhat egy bizonyos Lábat.. No, hát akkor...
Persze, az ilyen aprócska kellemetlenségeket nem szabad összetéveszteni az üldözés fogalmával!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Hol vagy, Tavasz?
Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?
Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?
Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?
Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?
Hol vagy, Te, Táj, mely olyan régen várod:
hegyeidre üljenek óriások, -
Gondolatok? S hogy jöjjenek a Tettek, -
gyermekei másik történelemnek?
Hol vagy, Csillag, szép jelképek Királya?
Ki jót akar, nélküled olyan árva!
Jöjj, Istene elárult vörös vérnek,
hozz ítéletet, pusztulást, mely éltet,
hozz építést, melyben Lélek a lélek,
csak értelmes munkát ad szívnek, észnek,
s becsületet munkálkodó kezeknek,
s öklök csapását álnok érdekeknek!
Most, nézd, e Jelen középkori hitben,
s trónusán szennyes, bűn-fekélyes isten,
ki szolgává tett tudóst és tudatlant!
Pokol károgás telít minden katlant,
völgyet, hegyet.. E középkor világa:
Isten nevében Isten káromlása.
Jöjj el, Tavasz! E hitvánnyá lett népnek
mondd a szemébe a sok bűnt és vétket!
Mondd a szemekbe, bátran: - Gyáva szolgák!
Itt meggyalázott szó lett a Szabadság,
gúnnyá az erkölcs, - nincs érték, mi drága!
Mivé lett a múlt: Petőfi Hazája?!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Az ősz házában (Juhászné Szunyogh Máriának)
Az ősz házában voltam, kék falak közt.
Avarpárnán mosolygott barna makk.
Mezőre láttam, önmagamba láttam,
s itt-ott láttam elbújt virágokat.
Az ősz tornácán kis szél körbetáncolt,
s nyílt az ajtó, térség elém szaladt.
Közel megértett, s vigasztalt a távol:
nem érti még e nép a szót: "szabad"!
Távolba néztem, a távolt szerettem,
s a népet? Szántam: együgyű, nagyon!
Szép tavaszait gonosz isteneknek
feláldozta e földi csillagon.
Bólogattak rá, buzgón, fű kalászok.
Magokban Időt várt az értelem.
Csillagot dajkált, fénylett piros termés
csipkebokron, s csókot dobott nekem.
Jövőt kerestem, az Istent kerestem
(képzelt Jövőt, s elképzelt Istenem).
Kirajzolódott másik világ, ország,
s térképe terült szét a szívemen.
Madár szállt. Elszállt. Kék falak közt ősz volt.
Az ősz házában a csend őrködött,
s szívemben vers, világot értő Isten,
el-eltűnődött két könnycsepp között.
(2015)
|
Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Egyik könyvem Amazóniai rejtély címmel most jelent meg az Underground Kiadónál.
Ebben az olvasó ismét találkozhat a két előző regény néhány főszereplőjével, így Gerard Lynx-szel és Clément Ficnonnal. Középpontjában egy tábornok leánya örökségének (nagy pénzösszeg és inka aranyszobrok) megszerzése áll, valójában azonban Argentínáért folyik a küzdelem, és a világ tág panorámája bontakozik ki, összeütköző érdekekkel, törekvésekkel.
Megrendelhető az Underground Kiadó webshopjában, ahol a könyv részletesebb fülszövege is megtekinthető, valamint beleolvasási lehetőség is adódik a könyvek néhány lapjánál (az alábbi internet címekre való kattintásnál az adott könyv az Underground Kiadó webshop honlapján megjelenik).
A könyv linkje:
http://undergroundbolt.hu/amazoniai-rejtely .
Megemlítem egyúttal többi könyvem is.
Azt szeretném kérni, hogy, ha módotokban áll (módjukban áll), legyetek (legyenek) szívesek feltenni a könyv (könyvek) címlapját (címlapjait), valamint az alábbi linket (linkeket) a saját FACEBOOK (TWITTER, GOOGLE +, LINKEDIN) oldalra.
A többi könyv linkje:
http://undergroundbolt.hu/uton
http://undergroundbolt.hu/koteltanc
http://undergroundbolt.hu/tiltott-gyumolcs
http://undergroundbolt.hu/sarkanyolok-vere
http://undergroundbolt.hu/osi-kincsunk-a-magyar-konyhamuveszet
http://undergroundbolt.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-izeibol
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=Lelkes+Mikl%C3%B3s+Zsolt
2015. december. Köszönettel: Lelkes Miklós Zsolt
|
Lelkes Miklós: Menekülő világ
A menekülő világ nem új, voltaképpen folyamatos a történelemben. Európára is érvényes ez.
Az utóbbi évtizedekben azonban az Európába áramló menekültek száma fokozatosan megnőtt, néhány hónapja már oly mértékben, hogy új problémát hozott, miközben a régiekkel is nehezen birkózik az öregedő Európa.
Nézem a magyar televíziós csatornák híradásait, és arra gondolok: a tudósításokban, de az egész menekültügy kezelésében, a szívszorító tragédiák időnkénti átérzése mellett, van valami nevetséges felszínesség is. A lakosságra ugyanis sok minden információ tartozna. Ezzel szemben a tudósítások egyelőre nagyrészt kimerülnek abban, hogy a riporterek számokkal dobálódznak. A képeken általában jól öltözött embereket látunk, nőket, férfiakat, gyermekeket. A riporterek olykor bevallják: a menekültek általában jól beszélnek angolul. Jó erőben vannak, a vándorlás ellenére, mert többnyire fiatalok. Szemetelni szemetelnek ugyan (ez sok magyartól sem idegen magatartás), de erre talán - többé-kevésbé - mentő ok a nagy sietség.
A nevetséges felszínességet azért is említem, mert a lakosságnak (Magyarországon, de valószínűleg más európai országokban is) többet kellene tudnia a migránsokról. Jobban fel kellene készülnie ittlétükre, még ha az ideiglenes is (de az Európai Unión belül az ideiglenesség is más értelmet kapott, hiszen a polgárok az unión belül szabadon közlekedhetnek, és ezt a menekültekre vonatkozóan is szabályozni kell majd).
Igen csodálkoztam az elmúlt napokban azon a médiában több alkalommal közölt dolgon (rémhíren?), hogy amelyik országban regisztrálnak a menekültek, oda vissza is küldhetik őket. Ha egy államban ilyen híreket terjesztenek a médiában (kik is?), akkor ez is a regisztrációt nehezíti. Nekem, - nem tudom, hogy mások miként vannak vele - de a menekültek ügyének magyarországi kezelése nagyon kaotikusnak tűnik. Európai méretekben is többé-kevésbé annak, bár Németországban (a németek nagyon rendszeretőek, szervezőkészségük legendás) jobban megoldottnak. Persze, Európát felkészületlenül érte a menekültáradat, - bár az előzményekből számíthatott volna rá.
Nem látom - Magyarország példáján - azt, hogy a menekültek ügyének komplex kezelése történne. Értelmes törvényi változtatásokra, jogi lépésekre természetesen szükség volt, és még mindig van,- de börtönben lehet tartani a migránsok nagyobb tömegét, amikor a magyar börtönökben a fogvatartottak eddigi körülményeit az Európai Unió vizsgálatai is többször kifogásolták, jogosan?
A menekültek regisztrációjának részleteit is jobban kellene ismernie a magyar (európai) lakosságnak, mert ez biztonságpolitikai szempontból is fontos aktus.
Nem hiszem ugyan, hogy, akár a legszakszerűbb vizsgálattal, a hatóságok jelentősebb számban ki tudnák szűrni a terroristák, az Unióra veszélyes elemek többségét, de egy részüknél ez az "első kör" már felkelthet valamiféle gyanút.
Az egészen természetes, hogy az Iszlám Állam (és a világ más területein működő államok, mozgalmak, és nem csak a szélsőségesek!) kihasználják a menekültárammal Európa területére bejuttatható ügynököket, terroristákat. Utóbbiak becsült számát a szakértők meg tudják határozni a világ múlt eseményeiből, - de kérdés, hogy az Európai Unió mennyire felkészült ezen a téren? A lakosságot is fel kellene készíteni, méghozzá körültekintően, értelmesen, sokrétűen, - mert félő (de nagyon is várható), hogy a terrorizmussal Európában a jövőben inkább számolni kell, mint eddig. Az esetleges terrorakciók fokozhatják a vétlen, jó szándékú menekültekkel szembeni ellenséges magatartást is, ugyanakkor a lakosság sokat segíthetne a terrorista akciók megelőzésében. Ami Magyarországot illeti, nem vagyok bizakodó, mert - mint példaként egyik írásomban (Gondolatok a "NEMZETI KONZULTÁCIÓ a bevándorlásról és a terrorizmusról" c. magyar kormányküldeményről (http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-gondolatok-a-nemzeti-konzult%C3%81ci%C3%93-a-bev%C3%A1ndorl%C3%A1sr%C3%B3l-%C3%A9s-a-terrorizmusr%C3%B3l-c-magyar-korm%C3%A1nyk%C3%BCldem%C3%A9nyr%C5%91l.16231/) rámutattam, gyakori a szégyenletes szakszerűtlenség, és ennek alapvető oka - könnyen belátható - többnyire nem valamiféle tévedés, hanem az országéval merőben ellentétes érdek. Az "Oszd meg, és uralkodj" elvének alkalmazásával.
A címben említett menekülő világ azonban nem korlátozódik az Európát elözönlő menekültekre.
Sokan menekültek az utóbbi időben valamilyen értelemben, és menekülnek ma is: például magyarok százezrei (ha nem is jogi értelemben) az Európai Unió más országaiba, nem csupán a sokkal nagyobb jövedelmek miatt, hanem azért is, mert, éppen képzettebb rétegük számára, nincs Magyarországon számottevő álláslehetőség, - miközben az uralmon levő jobboldali hatalom veri a mellét, hogy Magyarország milyen nagy sikereket ért el. A melldöngetést látni lehet, az ország gazdasági helyzete azonban, a tárgyilagosnak tűnő elemzések és a mindennapok tapasztalatai szerint, rosszabb azon országokénál, amelyekkel együtt indult az Európai Unióba. Rosszabb, és nem csak a gazdasági válság miatt.
A tolvajok is menekülnek, akik meglopták a szegényebb rétegeket, az adófizetőket, az országot. Ők a felelősségre vonás elől menekülnek, egyelőre csak szónoklatokkal, megtévesztésekkel, elhallgatásokkal, felhasználva a hatalmi eszközöket. Kedvez neki a társadalmi rend: a kapitalizmus. Mennyi közpénz tűnt el például Magyarországon is pazarlással, botrányokkal, a legutóbbi újsághírek szerint óriási összeg éppen abból a pénzből, ami döntően a romák foglalkoztatását segítette volna? Ki keresi ma ténylegesen ezeket a pénzeket, túl a jogi látszatokon?
A magyarországi jobboldali ellenzék egyik alkalommal nyilvánosan felvetette: az elmúlt évek minden gyanús meggazdagodását ki kellene vizsgálni. Úgy, hogy a hozzátartozókra, családtagokra, rokonokra is kiterjedjen, hiszen közismert, régi trükk, hogy az eltűnt pénzek rendszerint oda kerülnek.
A magyarországi jobboldali ellenzéknek ebben nagyon igaza volt (az igazság független attól ki mondja), - de komolyan javasolta-e? Javasol-e komolyan ilyesmit egy olyan mozgalom, amelyik sok tekintetben a Horthy-korszak eszmeiségében véli megtalálni elődjét? Hamar el is hallgatott e javaslatával, de megjegyzendő: a magyar baloldali ellenzék, egyébként nagyon helyes hasonló javaslata is tiszavirág életű volt. Miért is? Erre sem nehéz megtalálni a szomorú választ.
Továbbá: az Európába özönlő menekültek ügyét nem azzal kellene kezdeni, hogy miként menekülnek, hanem azzal: miért?
Vitathatatlan, hogy az Európai Unió mögött felmagasodó óriás, Amerika, politikai rendszere, legalábbis belpolitikáját illetően, tőkés demokráciája révén, belső küzdelmek árán, de jobb, emberségesebb, mint sok ázsiai és afrikai, és egyes dél-amerikai rendszer, diktatúra. Megjegyzem: jobb, de nem jó. Amerika álma c. versemből (2001-ben írtam, interneten: http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=298) is látható: nem zengem dicséretét. Mégis: a jelek szerint jobb ezeknél, és nem egy európai államénál is, Magyarországénál különösen. Külpolitikáját illetően nyilván nem tudom megítélni, hogy hatalmon levő társadalmi rétege pontosan mire kényszerült rá az utóbbi évtizedekben, és mi írható valóban felelősségére, de az világos: most e menekülő világért nem kis mértékben felelős. Ő is, meg - valamilyen mértékben - lekötelezettje, szövetségese is: az Európai Unió is.
Az USA kötelessége is jobban segíteni Európát - a menekültügy területén is - azokkal a rendkívüli, nagy lehetőségekkel, amelyekkel rendelkezik. Nem hiszem, hogy az USA érdeke volna egy túlságosan legyengült Európai Unió.
Európa problémái megoldásának elengedhetetlen része, egyik feltétele: központi vezetésének erősítése. Az Európai Unió csak határozott központi vezetéssel, az ehhez szükséges eszközök megteremtésével, alkalmazásával juthat kedvezőbb helyzetbe.
Az egyik újság így foglalja össze annak az interjúnak a lényegét, amit Ferenc pápa legutóbb két egyházi rádiónak adott:
"A háború és éhezés elől menekülőket a világot uraló igazságtalan társadalmi-gazdasági rend kényszeríti migrációra - jelentette ki Ferenc pápa tegnap két egyházi rádiónak adott interjújában. Szerinte az öregedő Európát a bevándorlók tarthatják életben." (Magyar Nemzet, 2015. szeptember 15-i szám)
Úgy gondolom, hogy Ferenc pápa szavai jó kiindulópontot adhatnának a magyaroknak is, akár hívők, akár nem, a becsületes gondolkodáshoz (és ezt követően a becsületes tettekhez). Vonatkozik ez a magyar "baloldali" ellenzékre is.
Azt, hogy Ferenc pápa szavait a magyar katolikus egyház, a magyar katolikusok és nem katolikus eléggé megértenék (sőt, meg akarnák érteni) sehol sem látom.
Sajnos.
(2015)
A szerző néhány, az interneten megtalálható, e témakörhöz kapcsolódó írása:
1.) Kertész Imre és a Világ Kertje (Imre Kertész and the Garden of the World) http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-kert%C3%A9sz-imre-%C3%A9s-a-vil%C3%A1g-kertje-imre-kert%C3%89sz-and-the-garden-of-the-world.16381/
2.) Világ bumeráng (World boomerang) (http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-vil%C3%A1gbumer%C3%A1ng-world-boomerang.16358/)
3.) Európa elrablása (Kidnapping of Europe) (interneten:http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-európa-elrablása-kidnapping-of-europe.16294/)
4.) Struccfej, homokban (Ostrich head, in sand) (interneten:http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-struccfej-homokban-ostrich-head-in-sand.16285/)
5.) Megoldás lehetne egy Kínai Nagy Fal? (about the refugee problem in Europe)
(interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-megoldás-lehetne-egy-kínai-nagy-fal-about-the-refugee-problem-in-europe.16275/)
6.) Menekültek az Európai Unióban (Refugees in the European Union) (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-menekültek-az-európai-unióban-refugees-in-the-european-union.16354/)
7.) Nyári hajók (interneten: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-miklós-nyári-hajók.16343/)
|
Lelkes Miklós Zsolt: Tiltott gyümölcs. Underground Kiadó, 2015.
A Szerzővel írásairól, különösen kalandregényeiről, beszélgetünk emeleti kis lakásában, amelyik tele van könyvekkel. A távolban hegy, mint a szerző Úton c. elbeszéléskötetének címlapján is, a szerző előtt pedig az általa főzött tea. Szenvedélyes teaimádó (is). Én inkább a feketekávét választottam, némi bűntudattal, mert egyébként egyetértek Barcsay Ábrahám A kávéra című remek kis költeményével.
- Véleményed szerint milyen a jó kalandregény? - kérdezem a Szerzőt.
Elmosolyodik:
- Eddig csak két kalandregényem jelent meg, a Kötéltánc, valamint most a Tiltott gyümölcs, de úgy érzem: többé-kevésbé tudom a választ. Közismert, hogy a jó kalandregény egyik legfontosabb jellemzője: legyen szórakoztató, izgalmas.
Ám ez önmagában ritkán elég. Érződjön a műből, hogy írója szereti a benne levő szereplőket, és mindazt, amit környezetükről - tág értelemben - bemutat. A szeretet talán nem a legjobb szó rá, mert korántsem feltétlen helyeslését jelenti cselekedeteiknek, helyzetüknek, hanem azt: szívesen foglalkozik mindezzel. Szívügye.
No és a szereplők, valamint környezetük bemutatása legyen hiteles, vagyis a szerző előzetesen gondosan tanulmányozza azt, amiről írni akar.
- Milyen viszonyban van a kalandregény és a "komoly" szépirodalmi? - kérdezem.
Látszik rajta, hogy a különbségeken és azonosságokon már máskor is tűnődött, mert egyből válaszol:
- Rokonok. Jellemzőiket is, olvasóik körét tekintve is. A "komoly" szépirodalmi regénytől elvárhatóak például a mélyebb gondolatok, a társadalmi környezet aprólékosabb, kritikusabb leírása, a moralizálás, a lelkekbe való áthatóbb bepillantás. Ez nyilván nehezebb, nagyobb fajsúlyú munka. Az ilyen művek megérdemelten nyernek díjakat. Úgy gondolom azonban, hogy a hiteles jellemábrázolás, a társadalmi küzdelmek bemutatása, a világ valóságának érzékeltetése - valamilyen mértékig - a jó kalandregénnyel szemben is követelmény.
A kalandregény írójának azonban számolnia kell azzal, hogy várható olvasótábora csak részben esik egybe a komoly szépirodalmi művekével. A kalandregények olvasótábora szélesebb, mivel - legyünk őszinték! - több ember kívánja inkább csak a szórakozást, mint ahány a szórakozás mellett a mélyebb gondolatokat is kedveli.
A kalandregényekről azt szokták mondani: a fantázia szüleményei, így, kicsit lebecsülően, szembeállítják a valósággal. Ám gondoljuk el: az elképzelések egy részéből szintén valóság lesz a világban.. Kalandregényeim valójában egyúttal félig-meddig kriminek is tekintendők, nem csak mosolyogni való részeket tartalmaznak, hanem szereplőiknek gyakran veszélyekkel kell szembenézniük. Égboltjukon egyszer vidáman süt a Nap, máskor viszont fenyegető villámok cikáznak.
- Nem kívánom, hogy eláruld megjelent kalandregényeid cselekményét, de mégis megkérdezem: van-e kapcsolat első kalandregényed, a Kötéltánc, és a most megjelent Tiltott gyümölcs között?
- A Kötéltánc két szereplője (Gerard Lynx, és a gyönyörű orosz leány, Másenyka) tovább él és küzd a Tiltott gyümölcsben is. A színhely azonban más: a Kötéltáncban Oroszország és három másik volt szovjet köztársaság, a Tiltott gyümölcsben pedig Franciaország és Olaszország. Mindkét könyv címlapján Rusovszki Szilvia rajza
Tapintatosan megjegyzem:
- Mindkét kalandregényedben a szereplők olykor egész lakomát csapnak azon ország nemzeti ételeiből, ínyencségeiből, ahol járnak.. Ez összefügg egyik diplomád szerinti érdeklődéseddel, és ételszereteteddel?
- Hát, ha ez vétkem is, be kell vallanom: igen. Érdekel a konyhaművészet. Egyik megjelent könyvem, az Ősi kincsünk: a magyar konyhaművészet is elárulja ezt, de már nyomdában van Az Osztrák-Magyar Monarchia ízeiből c. könyv is, utóbbit társszerzővel írtam: Kolev Andrással.
- Verseket nem szoktál írni?
- Verseket ritkán. A Sárkányölők vére c. könyvemben, amelyik színdarab szövegkönyve, és az 1956-os magyarországi forradalomról szól, szerepel ugyan hat dalszöveg, amelyek, sajnos, még megzenésítésre várnak, - de a vers kevésbé az én műfajom.
- Készülnek újabb kalandregényeid is?
- Igen! A továbbiakban megjelenő, vagy nyomdai előkészítés alatt álló könyveimről szívesen küldök értesítést azoknak, akik ezt kérik, megküldik e-mail címüket. Ettől függetlenül is megköszönöm, ha azok, akik megtehetik, megjelent könyveim címlapját és a webshop internetes címét felteszik saját Facebook (Twitter, Google +, Linkedin) oldalára. A közmondás is úgy tartja: "Jó bornak is kell a cégér."
L. M. F.
Lelkes Miklós Zsolt az Underground Kiadó webshopában megrendelhető könyvei (az internetes címre kattintva látható a könyv címlapja, és néhány oldala):
http://undergroundbolt.hu/uton
http://undergroundbolt.hu/koteltanc
http://undergroundbolt.hu/tiltott-gyumolcs
http://undergroundbolt.hu/sarkanyolok-vere
http://undergroundbolt.hu/osi-kincsunk-a-magyar-konyhamuveszet
|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés