[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
Lelkes Miklós: Álarcok (Petőfi Sándor emlékének)
Igen, fontos, miként halt meg Petőfi.
Segesvárnál, vagy barguzini táj
karolta át, mikor halála eljött?
(Anyag-varázslat rejtély minden halál.)
Ám fontosabb, hogy végre lásd, magyarként:
az arcokra álarc miként tapad.
Mosolyt, bánatot mímeltet az érdek,
s tett fosztogat, míg a légben nagy szavak.
Álarcban urak, és álarcban szolgák..
Érdek parancsolt, érdek meghajolt.
Kör kitágult véres álarcosbálon
(és később meg sirathattad Trianont!)
A költő léte, ha Költő: az Eszme.
A vers, ha Vers, lelkekhez átkiált
baj előtt, még ha tudja is: legyőzik
a zsoldos imák, sötét litániák.
Petőfi léte maradt mi volt: Eszme.
Feltámadását így várja, mint halott.
Dicséretekkel kicsúfolt koporsót
kísérnek maguk megjátszó magyarok.
Nagy menet ez! Két véres bálon átment
(és attól félhetsz, hogy jön a harmadik!).
Magyar vagyok, s szégyellem, bár tudom, hogy,
más népekben is csak ilyen nép lakik.
Ne csak a Felszínt nézd! Tekints a Mélybe!
Olyan lényeges: Segesvár?! Barguzin?!
Nem fontosabb az, amit a Jelennek
Ő kiálthatna: mitől is itt a kín?!
Nem fontosabb, a magyar értőn lássa,
hogy Verseiben Szabadság mint ragyog, -
és ne engedje át tolvaj kezekbe
a Hazát: múltat, jelent, és holnapot?!
(2017)
Az első képen:
Fuksz Sándor - Kiss Endre József: Az idő igaz, s eldönti, ami nem az... Petőfi Sándor szibériai életrajza. Magyarságtudományi Füzetek, Kisenciklopédia 25. Magyarok Világszövetsége kiadása, forrás: http://bigbandi.hu/Fuksz-Sandor-Kiss-Endre-Jozsef---Az-ido-igaz-s-eld
A második képen:
Alekszej Tyivanyenko: A szibériai " titkos fogoly" - Petőfi Sándor Barguzinban, Magyarságtudományi Füzetek, Kisenciklopédia 29. Magyarok Világszövetsége kiadása, forrás: http://bigbandi.hu/Alekszej-Tyivanyenko-A-sziberiai-titkos-fogoly-Pet
|
Ezt fiam (Dr. Lelkes Miklós Zsolt) írta a 2016. évi karácsonyi könyvpiacra megjelent könyvéről:
Legújabb könyvem, Dr. Lelkes Miklós Zsolt: A magyar nép története I. és II.) a 2016. évi karácsonyi könyvpiacra jelent meg.
Ezt a könyvem azért írtam, mert láttam (és naponta látom), hogy milyen sok értéket (szellemi, erkölcsi és anyagi értéket) veszít el a magyarság történelmi múltjának és jelenének meg nem értése miatt. A közösség is, az egyén is. Megdöbbentően sokat! A társadalom nagy többsége, azok is, akiknek ez a veszteség ma még nem tűnik fel.
A könyvben levő történelmi események bemutatása, érzékeltetése nem az akkori körülményekből, helyzetekből, légkörből való kiszakításukkal történik, hanem úgy, hogy egy átélhetőbb múlt jelenjen meg, olyan, amelyik elősegíti az igazságos mérlegelést, véleményformálást, ítéleteket. Csak utóbbin alapulhat a magyarság számára hasznos, igazi hazaszeretet.
A fülszöveg szerint "a könyv különleges értéke, hogy tárgyilagosságra törekvően próbálja bemutatni a magyar történelem eseményeit. Hogyan épültek a sumer zikkuratok? Kik voltak a szkíták? Miért egyedülálló hely a Kárpát-medence? Mi biztosította a kalandozó magyarok sikereit? Miért él Mátyás a népmesékben igazságos királyként? Hogyan készítette Gábor Áron az ágyúkat? Milyen okok vezettek az 1944. március 18-i német megszálláshoz? Mi volt 1956 világtörténelmi jelentősége? Mit kíván a magyarságtól a hazaszeretet?
Az érdekes, olvasmányos, és elgondolkodtató könyvet a szerző nem csak a fiataloknak szánta, hanem minden magyarnak, akit érdekel a jelent oly sokban befolyásoló múlt, és hajlandó eltűnődni a világ, benne Magyarország jövőjén."
http://undergroundbolt.hu/a-magyar-nep-tortenete-i
http://undergroundbolt.hu/a-magyar-nep-tortenete-ii
undergroundkiado.hu
undergroundbolt.hu
Többi könyvem is megrendelhető az Underground Kiadó webshopjában, ahol a könyvek részletesebb fülszövege is megtekinthető, valamint beleolvasási lehetőség is adódik a könyvek néhány lapjánál (az internet címekre való kattintásnál az adott könyv az Underground Kiadó webshop honlapján megjelenik).
Régebben (2015-ben és 2016-ban) írt könyveim linkjei:
http://undergroundbolt.hu/uton
http://undergroundbolt.hu/koteltanc
http://undergroundbolt.hu/tiltott-gyumolcs
http://undergroundbolt.hu/sarkanyolok-vere
http://undergroundbolt.hu/osi-kincsunk-a-magyar-konyhamuveszet
http://undergroundbolt.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-izeibol
http://undergroundbolt.hu/amazoniai-rejtely
http://undergroundbolt.hu/a-halott-ember-eneke
http://undergroundbolt.hu/a-parizsi-bohoc
http://undergroundbolt.hu/a-macskaklub
http://undergroundbolt.hu/a-magyar-nep-tortenete-i
http://undergroundbolt.hu/a-magyar-nep-tortenete-ii
Dr. Lelkes Miklós Zsolt
|
Lelkes Miklós: Absztrakt tájkép
Ingó réten vigyorgók tánca.
Felhők guillotine villanása.
Bámuló szemben elcsücsülget
Arzheimer kóros bamba ünnep.
Fekete sík. Mosná fehérre
e síkos síkot törpék népe.
Öntelt karmestert éljen éltet:
- A Mi Tökfejünk kell, - Vezérnek!
Ok, okozat, tolvaj ment dádét.
Ez is, az is körmökre ráég.
Pénzt potyogtat alja a kosnak,
markába hazárdjátékosnak.
Alice fut. Nyúl fut. Kártyát vetnek.
Csodaország. Ne keress szebbet!
Jó ízlés, te meg mit okádtatsz?
Várd ki végét rókázó táncnak!
Cilinder, polgár, báj e tájék!
Ne émelyegj! Pompás ajándék!
Összesség jelen álmaidban:
benne bank, bunkó, hit, tan ott van!
Alice fut. Nyúl fut. Ész már messze!
Ily sokkos tájat sok szeretne!
Arany tojást pottyant majd holnap,
s örömtyúk köznadrágba tojhat..
Alice fut. Nyúl fut. Röhög kártya, -
itt más Carroll éden-országa:
földjén meleg, barna ígéret,
s boldog, ki abba beleléphet!
Ne szégyellj digi-dugi dolgot,
csenő tettre tégy közönypontot!
Itt együtt ősz, tél, tavasz, nyár van
e szívdöglesztő mázolmányban.
Alice fut, s nyúl. Kulissza árnyak
a múltból gőggel visszajárnak.
Felépülnek Patyomkin falvak.
Barmok barmoknak megmaradnak,
Piacok, pucér bolondgombák
ripacskodásuk egyre ontják.
Isten, ha vagy, a Földre nézz le!
E táj két kezed teremtménye?
Ó, absztraktnak pompásan absztrakt!
Sok tűzre való gondolatnak
helyet ad, - rajta fej fejetlen,
s alul sem jázminillat lebben.
Ahogy elnézem, azt sem kétlem:
bár voltak vétkek Ninivében,
ott mégis enyhébb szagok szálltak.
Hol volt az ettől! Már bocsánat..
(2016)
|
Lelkes Miklós: Őszi felhők
ŐSZI FELHŐK
A nyári felhők gyakran olyanok voltak, mint a templomok falán frissen festett szentképek, felhőkkel, angyalokkal és a bibliai élet egyes jeleneteivel. Lángoltak, zengtek.
A mostani őszi felhők is néha visszafényesednek a nyáriakéhoz. Legtöbbnyire azonban már, még ha meg is világítja őket a nap, kétkedést fonnak a sugarakból. Sőt, legtöbbször csüggedés ül rajtuk, öreg hajléktalan, foszló szürke ruhában, könnyes szemekkel.
VETÉSI VARJAK
Gyermek- és ifjúkoromban másként viselkedtek a fekete varjak. Igaz, fiatal voltam, és néha légpuskával lőttem rájuk. Egy áldozatzsákmány kivételével mindig sikertelenül. A varjú tolla, csontja nagyon erős. A légpuskagolyó, legalábbis a négy és fél milliméteres, alig-alig tud kárt tenni benne. Inkább ijesztgetés a számukra a puska hangja.
Az akkori varjak azonban féltek tőlem, még ha nem is volt velem a puska. Legtöbbször nem volt, mert nem lehetett légpuskát vinni az iskolába. Azok a varjak is féltek tőlem, amelyek nem ismertek.
Most már nem félnek. A parkban pár lépésre bevárnak, sőt, utána is csak odébb sétálnak. Csőrükkel a levelek között kutatnak, szinte észre sem vesznek. Talán tudják: öreg vagyok már, nincs puskám, és ezért nem félnek tőlem? Régebben is csak a hatalmat tisztelték ijedt szárnycsapásokkal, továbbröppenéssel? Olyanok, mint az emberek?
Nem, mivel a parkban a többi emberrel sem viselkednek másképpen. A fiatalokkal szemben sem. Nevetséges magabiztossággal járnak a fák között, olyanok, mintha öntelt házityúkok lennének. Sőt! Szinte a tyúkok karikatúrájává lettek.
Miért változott meg a vetési varjak magatartása?
Nem tudom. Igaz, mintegy százötven év alatt a feketerigóké is megváltozott. Valamikor az erdők csendes, visszahúzódó madarai voltak, azután fokozatosan betelepültek a kertekbe. Most már legtöbbjük ügyet sem vet az emberre.
A vetési varjak szépek. Tömzsi testükkel kicsit a medvére emlékeztetnek, mint írtam is egyik versemben. A szemük csillog. Otthonosak a parkban, kicsit beképzeltek, de nekik ez jól áll. A politikusoknak nem.
Miért akartam egykor megölni őket? Több mindennel magyarázható, vadászdicsőség vágyával is, de valójában mégis talány. Kitömni nem tudtam volna őket, hogy az íróasztalomon álljanak díszőrséget, különben, a varjút, mint vadászzsákmányt, nem is nagyon méltányolták volna. Megenni sem ettük volna meg. Szüleim szerint a varjú húsa nagyon rágós, ehetetlen.
Néhány éve tudtam meg író barátomtól, aki egykor már evett varjút: olyan a húsa, mint a tyúké, ha kisütik. Ő már evett sült varjút. Először azt hitte: sült csirkét eszik, azután ő is lőtt varjakat, csúzlival. A katonaságnál.
Ránézek a varjakra. Egyszer már írtam róluk. Érdekes madárkomák. Az őszi levelek között hangulatos díszek. Egy temető felett, ha elszállnak, akkor, persze, mást érez az ember..
SZÜRKEVARJAK, SZARKÁK
Gyermek- és ifjú koromban, Budapest kertjeiben, erdőiben szinte olyan ritka volt a szürkevarjú, más néven dolmányos varjú, valamint a fekete-fehér szarka is, mint a mesebeli fehér holló. Most ők uralják a fővárost. Mióta is?
Nem túl régen szaporodtak el, talán az 1989-es rendszerváltozás után. A dolmányos varjakon szép szürke dolmány, délcegen járnak ide-oda. Néha összevesznek, néha kibékülnek, de általában inkább összetartanak. A szarkákkal volt egy csatájuk az egyik háztetőn, de nem tudtam megállapítani, hogy melyik csapat győzött.
Miért lett e két, régebben ritka madár, olyan gyakori?
Arra gondol az ember: több az eleségük. Ám mi az, amit esznek, és amiből sokkal több lett? Az általam kigondolt étlapjukon szereplők azelőtt is itt voltak..
BARNA KUTYA
A Vörös-kővár felé, a Hűvösvölgyben, jómódú utca, kevéssé barátságos emberekkel és dühös kutyákkal. Az egyik kertben két kutya van. Az idősebbik bölcsebb, nem koptatja ugató készülékét hiába, vagy csak mérsékelten, de a fiatalabbik az a fajta buzgómócsing, amelyik - talán mócsingos húsért? - mindenáron meg akarja mutatni gazdáinak az ő házőrzői szolgalelkűségét..
Am az utca elején, a sarkon, nagy épület őrzőjeként, közvetlenül az országútnál, a kerítés mögött barna kutya. Nem kicsi, nem nagy, barátságosan, közepesen kutya méretű. Nem ugat, hanem kíváncsian néz az arra járóra. Legalábbis rám és fiamra így. Látszik rajta: unatkozik.
Egyik nap megdicsértem:
Okos kutya, jó kutya.
Járna neki husika!
Egy hét múlva ismét arrafelé jártam. A barna kutya talán arra gondolt: megmutatja, hogy ő nem csak okos és jó kutya, hanem ügyes is.
Elszaladt és szájában egy nagy deszkaléccel (nem bottal vagy kis fadarabbal!) visszajött. Mutogatta a kerítés mögül: ügyes is!
Megható pillanat volt. Kis verssel jutalmaztam. Az embernek jó, ha van, legalább egy hallgatója.
Néhány napja megint elmentem a kerítése mellett. Így dicsértem:
Okos kutya, jó kutya.
Elmehet a lagziba!
Erre rávakkantott. Talán nem tetszett neki a versike? No de csak egyet vakkantott, nem többet..
Másról volt szó! A vakkantást figyelemfelhívásnak szánta. Odafutott a ház elé, amelyben embert egyébként nem szoktam látni. Fogta a lábtörlőt, szájába vette, hozta, majd letette, és a múltkori lécet vette ismét a szájába. Mutatta: még mindig ügyes!
Mit fog mutatni legközelebb?
ELVADULT KERTI ALMAFA
Vadalmafát többször találtam már, de termése nagyon rossz volt, gyakorlatilag ehetetlen. Persze, lehet, hogy többféle vadalmafa-fajta van, és ez, európai mértékkel mérten, vad bennszülött volt. Mindenesetre kiugrott a szájamból, igaz, a nyelvem is erősen tessékelte kifelé.
Ám a természetben elvadult kerti almafa is akad. Ez már olyan hölgyfa, amelyik édes gyümölcsöt szül, franciául is beszél, de gyümölcsén azért meglétszik a sok szenvedés. Pontszerű foltok, sebforradások.. Bennszülöttek között élő kint szülött! Ha nyár végén vagy ősszel rátaláltok, hátizsákos társaim, szerencsétek van!
VADRÓZSA BOKOR
Tavasszal halvány rózsaszín vagy fehér virágával szerénykedő leány. Ám hamar utoléri a női hiúság: bogyóit pirosra vagy vörösre rúzsozza.
VADDISZNÓK
Kedvelem a vaddisznókat. A vad disznókat nem, a szelíd disznókat sem, disznókként. A vaddisznók csíkos malackái különösen kedvesek, kis bolondozók, de még csak filmen vagy vadaskertben láttam őket.
Az is rendben van, hogy a vaddisznó túr. Nem a másik vaddisznót túrja ki, bár arra is lehetne enyhítő körülményt találni, ha ilyen ember módra cselekedne, hanem a földet túrja.
Ám azért, hozzáteszem: sok az, ami sok! A vaddisznók a hűvösvölgyi repülőtér környékét úgy összetúrták, mélygödrösítették, hogy az már olyan nagy állatszerető részéről sem helyeselhető, mint én vagyok.
Kevesebb vaddisznó kellene! Persze, emberből is kevesebb vad és disznó..
HARSONA ÚR
Trump, - az angol-magyar szótár szerint - annyit jelent, hogy 1. aduval üt, 2. ha az "up" társul hozzá, akkor annyit is: kohol (trump up sg), 3. harsona, egyúttal a "the lust trump" kifejezés = a végítélet harsonája.
Nem akar ez angol nyelvű amerikai lecke lenni, csak azért írtam ide, mert érdekes fickó nyerte az amerikai elnökválasztást: TRUMP. No, mellékesen megjegyzem, aduval ütött is, adut csinált is, és harsonázott, valamint harsonáztatott is. Azt, hogy valamit fel trumpolt, nem állítom, de, ha így lenne, akkor azon sem csodálkoznék, egy ilyen amerikai elnökválasztás után.
Különben az a véleménye, mármint Trumpnak, hogy a globális felmelegedés a tudósok kitalációja, igen érdekes. A világhangulat kétségtelenül továbbra is felfűthető, ennek-annak az országnak befűthető, nem kell félni a széndioxidtól a (szénmonoxidtól viszont annál inkább, mert az alattomosan kábít, de hát annyi minden más is kábít, alattomosan is!). A szénmonoxid további nagymértékű légbeküldésétől, amiben Amerika élen jár?
Nos, nem vagyok a globális felmelegedés szakértője, és százszázalékosan a tudósoknak sem hiszek, de ha nekik nem hiszek, Harsona Elnök Úrnak még kevésbé. Én annak a nagy magyar költőnek hiszek, aki most szoborként bámulja a Dunát, és egykor azt írta: "Ne tékozold bizalmadat!"
Sok mindent ígért Harsona Elnök Úr Amerikának. Lehet, hogy egy és más eredményesen bejön. Ám még ha ez-az bejönne is, nem kell rögtön féllábbal ugrálnia az örömtől senkinek. Még az amerikai népnek sem. Egy Adolf keresztnevű, bajszos német úriember is sikerekkel kezdte.. Nagyokkal! Szép eredményt mégis csak a végítélet harsonája hozott, Adolf után, és ráadásul csak ideiglenesen. Az, aki okosabb lett, a múló idővel többnyire visszabutult, tömegesen (persze, a visszabutítók is nagy szerepet kaptak ebben).
Mi a véleményem Harsona Úrról, meg Amerika ugráló kampánytömegeiről? Mondjuk el ezzel a kis anekdotával, amit nem én írtam, hanem csak valamikor olvastam, de nem találtam meg az interneten, így nem szó szerint közlöm.
Hol volt, hol nem, volt egy cseléd, akinek piszkos volt a szája, ezt még ki lehetett volna bírni, de egyéb tulajdonságaiban is túlzásba vitte a jellemszépítés hiányát. Végül a gazdája, a cilinderkalapos méltóságos úr, akkori munkaadója, elbocsátotta szolgálatából, de eltűnődött azon: mit írjon a cselédkönyvbe? (Akkor még cselédkönyv is volt, ma már csak cseléd.)
Jót nem akart írni, mert mást megtéveszteni nem keresztényi cselekedet. Rosszat sem, mert a megbocsátás hiánya, még elbocsátásnál is, szintén nem keresztényi cselekedet.
Töprengett. Végül eszébe jutott: a leghajlékonyabb út a diplomácia útja. Ezt írta bele:
"Aki pont ilyet keres, annak éppen megfelel."
Persze, mire felhangzik a Végítélet Harsonája, hol lesz már Trump!
Utóbbin nem is érdemes elgondolkodni. Azon talán érdemes volna, hogy hol van Amerika, hol van a világ, és milyen nagy balgaságot követett el az a dicsőségvágyó fickó, akit Kolumbusznak hívtak..
Ám rajtam kívül aligha fog bárki az utóbbiakon elgondolkozni. Én megtehetem, mert nekem már úgyis annyi!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Hiába oktatgató versikék
BÚBOS BANKA
Búbos banka másik neve,
népiesen: büdös banka.
Ám jó néhány bankbotrány volt
büdösebb már, erre-arra!
Vannak népek: a büdöset
elviselik. Én is egyet
jól ismerek.. Találsz nála
hű de satnya szaglószervet!
Ha az orrát sz..ba nyomnák,
akkor is kétes, mi volna!
Előtte nagy médiatál,
s rajta táncos bolondgomba!
DISZNÓ
Sertés másik neve: disznó.
Neki, persze, ez nem sértés.
Ha emberre mondják: disznó,
sokszor az is félreértés, -
mára, hogy emberként disznó,
hangzik fél-elismerésnek..
Ország ólnak hízóit tán,
lehet, te is így dicséred?!
Nem csoda, hogy csupán moslék,
mit vályúban eléd tesznek!
Igaz viszont, hogy röföghetsz.
amikor csak tartja kedved..
PULYKA
A pulyka, ha mondják: páva
szebb, - hát akkor igen mérges!
Ám emberi indulathoz
képest ez nem szélsőséges.
Hányan, hasonló esetben,
többet, s csúnyábbakat tesznek, -
s azokhoz képest a pulykák
mégis emberségesebbek..
GÓLYA
A gólya? Gazdasági migráns!
Ha nálunk nem lel békanépre,
mert tél közeleg, akkor, ősszel,
elmenekül meleg vidékre.
Nem így tenne? Meghalna éhen!
...és ha Afrika tiltakozna,
és légi kerítést emelne, -
mi is lenne a gólyák sorsa?
No és Afrika nem hibázott:
békairtást nálunk nem végzett,
nem pusztított kanyargó kígyót,
csökkentgetvén a gólyaétket..
Tompára gondolok. A költő
versét ("A gólyához") megírta..
No de észbeli tompaságra
a világnak máig sincs írja..
HAL
Túl hallgatag? Igen, de érte
ne bíráld: vízzel telt a szája,
s ez jobb, mint vízfej szónokoknak
érdekre járó pofikája!
SÜNDISZNÓ
A sündisznón a tüskehad
azt szúrja meg, ki támad, -
casus bellit sohasem ad
új háború okának!
MOGYORÓS PELE
Mogyorós pele ugrott az ágra. - Mókus!
- kiáltott fel megtévedt bundológus.
Én csak csendesen mondom, és enyhítésnek,
hogy vannak ennél nagyobb tévedések.
Tudósok is, ha szól nekik az érdek,
mókus-, s medvebundát összecserélnek.
LAJHÁR
A lajhár csüng a fán, és olyan lomha!
Közben rágcsál, szájában a fa lombja.
Nem mozgatja izmait izmos izmus, -
az istene a konzervativizmus.
A tekintete? Bumfordian balga,
s a köldökét Föld középpontnak vallja.
BORJÚ
Az új kapu láttán a borjú nagyot nézett,
s ezért lenézték, - pedig egy ilyen részlet
fontos lehet, mivel az új kapukon át,
múltból, könnyen jöhet be még rosszabb világ,
bár, szerencsével, egy jobb is jöhet, persze..
A borjú nézte, hogy mire lehet mersze
rá-rábőgni? Sokszor az a kétlábú nép
nem találja, sehol, a helyes nézetét,
ha volt is neki egyszer, s az aranykapun át
nem sejti meg jövőjét, vérző alkonyát..
VAKOND
A vakond ásott. Szorgalmasan. Derék!
Ám érthető, hogy a kertészek kegyét
nem nyerte el, mert, amiket otthagyott, -
elszaporodtak a kis földkupacok.
Többféle érdek oly gyakran ütközik, -
semmi értelme ezt letagadni itt!
A vakond is túr, - de nem tagadja le,
mást kitúróknál több a becsülete!
LA FONTAINE ÚR!
La Fontaine Úr! Lehet, minket elátkoz
a birkanép, de mégis, az Atyához,
az Úristenhez, írjunk egy levelet:
a Teremtéssel, úgy tűnik, baj lehet!
La Fontaine Úr! Verseiben jól látja,
hogy emberekben gyakran - állatkája.
Ám sok állat már szinte-szinte ember,
s hozzá isteni, nemes értelemmel!
Sok emberben meg elvadult az állat:
vérért kiált, és kigyújt Ázsiákat!
Teremtett ember ennyire nem Ember?
Isten nem látta félmunkáját, s ment el?
La Fontaine Úr! Ugye, mi kezdjük látni:
a Teremtést vissza kéne csinálni..
Vissza Évához, meg az Almafához
(jóindulat is sokszor rosszul átkoz)!
S Ádámnak is kicsit több kell fejébe!
Falatnyi alma Tudásból elég-e?
Minden Édenben ott egy másik éden,
mely válasz helyett visszakérdez, épen:
- Egyszerűben nincs ott bonyolult Lényeg?
Elég szemérme kis fügelevélnek?
A róka csalt, - de ki tűnődik rajta:
holló csőrébe mint került a sajtja?
Van vakság: bűnhöz elvezető szégyen.
Isten-nagyság értelmes kétkedésben!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Tévedések
Volt egy majom, amelyik embernek hitte magát. Orangután társa figyelmeztette:
- Nem vagy ember! Ne becsüld le ennyire önmagad!
_______________________________________________________________
Egy körte azt hitte magáról, hogy diószem. Addig nem is volt baj, ameddig a fán lógott, de kiderült a tévedése, amikor, éretten, lepottyant a fáról.
______________________________________________________________
A kalóz papagája azt hitte: amit mond, azt ő találta ki. A tömeg makacsul hitte: az, amit mond, az ő véleménye.
Tévedés volt: a papagáj azt mondta, amit a kalóz betanított neki, a tömeg pedig azt, amit a média a szájába tett.
_____________________________________________________________
Egy politikus az hitte: ő becsületes ember. Ebből a rögeszméjéből nem lehetett kigyógyítani. Enyhítő körülmény tudatlansága: fogalma sem volt arról, hogy mi a becsület.
Sajnos, párttársainak sem, így tudatlanságáért ők is felelősek voltak.
______________________________________________________________
Egy honatyafi kutyafi azt hitte: ő tudja, hogy mi a haza. Amit a Köz téren talált, azt elgurította vagy elszállíttatta haza. Részben ez is tévedés volt, mert a haza és a Haza nem azonos, - csak az emberek szinte mind az hiszik, hogy igen.
______________________________________________________________
Egy tudós azt hitte, hogy feltalálta a spanyolviaszt. Ez félig volt tévedés, mert fel is találta, - csak már előtte is jó néhányan feltalálták.
_______________________________________________________________
Egy költő azt hitte, hogy az emberek szívesen olvassák a verseket. Petőfi is elhitte, de utóbbinak nagy szerencséje volt: mielőtt teljesen megvilágosodott volna előtte az ellenkezője, elesett a szabadságharcban.
_____________________________________________________________
Egy nép azt hitte magáról, hogy Nép. Utóbbi tévedése sok tragédiát hozott már neki. Sajnos, még mindig azt hiszi!
___________________________________________________________
(2016)
|
Lelkes Miklós: A Mikulás családja
A Mikulás és családja északon él, ahol hosszú a tél, sok a rénszarvas, és ha bagoly huhog, annak tollruhája olyan, mint a hó, úgy is hívják: hóbagoly. Bölcs-e a hóbagoly? Annyira biztosan, mint a többi bagoly, délebbre, amelyek más tollruhában suhannak el szinte nesztelenül a tölgyek, vagy a fenyőfák között, kioktatni az éjjeli egereket. A róka azonban ott is ravasz: ha fehér bundás nyúl fut az égből lelibegett fehér lepedőn, akkor ő sem vörösben jár, még akkor sem, ha jóban jár, - de mikor jár a róka jóban?
Mesélhetnék erről a hol fényben csillogó, hol sötétben szunnyadozó világról, de most hidegen hagy e téma, mert a Mikulás családjáról szeretnék mesélni.
A Mikulás barátságos, jószívű bácsi, minden évben eljár a gyerekeket megajándékozni, mert arról nem tud leszokni: a szíve nem engedi. Ez közismert. Az viszont már nem, hogy nem is annyira öreg, mint gondoljátok, sőt, nem is öreg, és hosszú szakálla csak Mikulás-napon van, mert felragasztja kis szakálla fölé a nagyot. Így osztja az ajándékokat, mert ez réges-régi szokás, amit úgy is mondanak: hagyomány. A felesége, Mikulás Néni, nagyon kedves asszony.
Tessék? Ti azt hittétek, hogy a Mikulás egyedül él, magányos, mint a kisujjam? Nem így van, különben a kisujjam sem magányos, kilenc segítő társa van, igaz, a két kezemen együttvéve.
Nem! A Mikulás nem magányos, van felesége, és hét gyermeke: Tomi, Teri, Panni, Peti, Karcsi, Marcsi, meg a legkisebb: Pistike. Mind iskolás gyermekek, már, a legkisebb is, Pisti, csak ő még az első elemibe jár.
Na, igen, jól sejtettétek, Mikulás Mamának nincs ideje unatkozni.. Hát gyerek ugyan csak hét gyerek, és nem tizenkettő, de azért főzni-sütni naponta nyolcra, mert a férje is eszik-iszik, Mikulás bácsi.. Még akkor is, ha van segítője, Robogó Kátya, a rakétás robot, aki szintén családtag. Sok mindent tud csinálni ez a Kátya, még okos telefont okosabbá tenni is, vele gyerekeket elgondolkodtatni ezen-azon, ha kell, akkor megkeresni őket a hatalmas házban, bárhová bújtak is el, számon kérni a leckét, még ha nem is számtanból adták fel, meg esténként felváltva mesélni a gyerekeknek Mikulás Mamával. Kátya, persze, robotmeséket is tud, meg másokat is, amelyeken nem is lehet észrevenni, hogy az, aki mondja, csak egy forgó gépcsodalány. Egyik meséje, a legegyszerűbb, így kezdődik:
Volt egyszer egy gép, gép, gép. Ment e gép, ment, még, még, még. Feljött fent a hold, hold, hold. Fenyőfáknak árnya volt. Árnya volt, ámde ez a hold, felhők mögé vándorolt..
Csodálkoztok? Ez egy altató gépmese. Amikor a gyermekek mind elszunnyadtak, akkor Kátya kapcsol: kikapcsolhatja magát.
No de mit kalandozok el ennyire ebben a mesében, amikor a Mikulás-családról akarok mesélni, és nem Kátyáról?
A Mikulás-gyerekek, ha jók, akkor minden héten elmehetnek egyszer a játékokat készítő manókhoz és törpékhez. Ez a jutalmuk. Ott ők is készíthetnek ajándékokat. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen mosolygós szemű kínai babát lehet varázsolni néhány csepp festékkel egy fenyőtobozból, és ha selyemruhát kap, meg mosolygó fejecskét.. Az ilyet azonban tapasztalt Mikulás nem fiúnak adja, hanem kislánynak, mert a fiúk szeretik megnézni a játékok belsejében ezt-azt.. és akkor utána kiderül, hogy a kínai baba nem beszél sem kínaiul, sem finnül, hanem valójában fenyőtoboz, és a rajta levő gyanta illatos ugyan, de erre-arra ráragad, és akkor iránya fürdőszoba!
Nem vagyok árulkodós, de az újságok már úgyis elpletykázták előttem: nem mindig Mikulás Mama süt-főz Kátya segítségével, hanem a Mikulás-gyerekek is kifőznek, Kátya háta mögött, ezt-azt. Meg ezt-azt kisütnek. Olykor remekművet is, de néha remegművet. A kettő erősen különbözik egymástól. A remekművet meg kell tapsolni, a remegmű viszont megremegtet: - Mi történt? Hová lettek a gyerekek? Mi ez a furcsa hang?
No, mint a múltkor is.. Éppen a Mikulások Napján! Úgy kezdődött, szokásosan, hogy Mikulás Mama figyelmeztette a férjét:
- Itt az idő! Előálltak a rénszarvasok!
Mikulás Papa nyugodtan tovább teázgatott:
- Ha előálltak, álljanak!
Azok álltak is, de múlt az idő. Mikulás Mama megint:
- Itt az idő! Már a csodaszánon a hetvenhét óriási zsák! A rénszarvasok rémesen türelmetlenkednek!
Mikulás Papa újabb csésze teát töltött magának. Vagy nem is tea volt? Azt mondta:
- Nyugtasd meg őket! A türelem rózsát terem!
Mikulás Mama végül rászólt a férjére:
- Vársz egy pisze nyuszira? Itt egy búcsú puszi. Na! Elszántan szánodra fel,
ki jó volt, mit érdemel? Hó hull, vagy a halihó? Mikulás is legyen jó! Jó Mikulás oda megy, hol várják a gyerekek..
A Mikulás most már belátta: szót kell fogadnia a feleségének. Felült a szánra, melléje ugrott a szánhajtó manó: Százszorcsintalan Csinoscsizmás HejehujaPál.
A szán felemelkedett a levegőbe. Repült. Egy idő után a manó így szólt:
- Mindkét fülem lemértem, de a dolgot nem értem! Múlt évben úgy repültek ezek a rénszarvasok, mint a légi akrobaták, többször is rájuk kellett szólnom:
- Nem oda Buda, ha így ide-oda dőltök minden kanyarban, így átugrotok a felhőkön, akkor estre ajándékok nélkül érünk Pestre! Ezt a mondást Magyarországon tanultam, egy nyargaló ló hátán, a Hortobágyon. Jó vicces, mi? No, de tényleg: ilyen nyugodtan, illedelmesen még nem repültek ezek a rénszarvasok! Azelőtt rémszarvasként..
A Mikulás hümmögött..
Ez alatt ott, északon, Mikulás Mama kétségbeesetten kereste a gyerekeket. Kétségbeesésének fő oka nem az volt, hogy ő nem találta őket, hanem az: előtte már Kátya sem, ez a mindenbe belenézni, mindent kinézni, mindent átnézni tudó gépkisasszony.
Végül Kátya gondolt egyet:
- Gépgondolat, ép gondolat! Ha nincsenek a gyerekek ebben a palotában, akkor a palotán kívül vannak. Ha nincsenek hegyen-völgyön, akkor valószínűleg síkságon vannak. Ha nincsenek a síkságon sem, akkor tovább kell gondolkozni. Hová mehettek? Föld alá nem bújhattak, mert a közelben levő barlangokat már átnéztem infravörössel. Ha a föld alá nem bújhattak, vízen nem úsznak, hegyen, völgyön, síkságon nincsenek, akkor hol lehetnek? Egy: másik bolygón. Ám ez kevéssé hihető, mert a bundájuk nem űrbunda. Kettő: üstökösön, de azt sem hiszem, mert az üstököst nehéz üstökön ragadni. Három: levegőben. No, ott, esetleg lehetnek. Madáron, táltoson, varázsszőnyegen, vagy repülőgépen, vagy.. Gondolkozzunk tovább!
Mikulás Mama szinte sírva kérte:
- Gondolkozz, kedves Kátyuska! Már majdnem meghalok az ijedtségtől. A szánon csak az ajándékokkal telt zsákok voltak. Meg a férjem, meg az a csi.. csi.. csintalan manó..
Kátya csinos géphomlokára ütött:
- Ó, én ostoba! Mikulás napra minden gyereknek ajándékoztam egy magam készítette csuda okos telefont. Mindjárt hívom őket!
Hét zsákban csengett a csuda okos telefon. Hét válasz érkezett Kátyához. Ilyenek: Pszt!, Szót se!, El ne árulj!, Itt vagyok, de ne keress, messze van még Nekeresd!, Itt nincs már hó, maradj csendben. Jó?!, Alattunk egy sziklás hegy, a mamánkat nyugtasd meg!, Cicám nyávog, nagyon bús? Simogasd meg őt, Katyus!
- Jó helyen vannak a gyerekek! - nyugtatta meg Mikulás Mamát Kátya. Gépbecsületszavamra mondom. Azt, hogy hol vannak, nem árulhatom el, mert tiltja a robotbecsület, de utánuk küldöm egy rakétán Fütyülős Kálmánt, a kis ördögmanót.
Ez a közlés csak félig nyugtatta meg Mikulás Mamát. Ám hiába próbálta Kátyát szóra bírni, hiába kínálta kedvencével, az illatosított gépolajjal. Mikulás Mama mégis tudta: ha Kátya nyugodt, nyugodt lehet ő is, még ha nem tudja is a nyugalom okát.
Talán éppen ebben a percben Százszorcsintalan Csinosancsizmás Hejehuja Pál manó nagyot nevetett:
- Most kapaszkodott fel a szán hátára Fütyülős Kálmánka, az ördögmanó. Annyira szeretik őt a gyerekek, hogy örömükben felkiáltottak, így elárulták magukat a zsákokban.
Megijedt a bakon a Mikulás, jobban, mintha hátulrólváratlenul bakkecske rúgta volna meg. Mi lett volna, ha egy gyerekkel telt zsák leesik! Ezek ugyan ejtőernyős zsákok, de azért ilyen is landolhat rossz helyen, Magas fán, lejtős háztetőn, harapós kutyán..
- Meg kellene büntetnem őket! - mondta a Mikulás. Ám egy perc múlva már mást dörmögött a kis szakálla feletti nagy szakállba.
- Persze, az jó, hogy kíváncsiak a gyerekekre.. - tette hozzá. Meg azután szorgalmas kis inasból lesz később a mester. Hét zsákkal kevesebb ajándék.. No, sebaj, hét gyermekotthon, hét Mikulás gyerek.. Mindegyik otthon kap egy gyereket. Ez a "Gyereket a gyerekeknek mozgalom!". Ha nincs ajándék, ők majd kitalálnak valamit, ami ajándékkal ér fel. A visszaúton felszedjük őket, hazavisszük, kapnak egy kis fejmosást, finom hajsampon nélkül..
Mindegyik gyerek feltalálta magát. Elővettek ezüst csengettyűt, kalimpáló kolompot, zenés kulcsot, kakashangú trombitát, vagy fülbekoppantó harkálykopogást.. Magukra terelték a figyelmet. Elmesélték az összegyűlt gyerekeknek, hogy honnan jöttek és miért. Utána bűvös dolgokra tanították őket: mint lehet egeret cincogással kicsalogatni a cica távollétében, vagy olyan rigófüttyös dallamot fütyülni, amire télen odaszáll a feketerigó, persze, a madarat illik magokkal is megkínálni.. Meséltek Kátyáról, a kedves robotlányról.. Utóbbit egy-két gyerek nem hitte el, mert a gyerekek nem mind olyan hiszékenyek ám, mint a felnőttek! Ám ekkor a Mikulás-gyerekek megmutatták nekik a Kátya által készített csuda okos telefont, amelyhez képest más okos telefon csak okoskodik. A telefonnal odahívtak az ablakpárkányra egy baglyot. Hű, de ujjongtak a gyerekek!
Igaz, a bagoly nem sokáig maradt a párkányon, ezt huhogta:
- Itt nincs egér, hú! Nekem ez itt bú! Hu-hu!
Azt mondták a gyerekeknek a Mikulás gyerekek:
- Itt hagyjuk nektek ezt a csuda okos telefont, nekünk majd készít másikat Kátya, mert nagyon jószívű, még ha gépszívű is! Mindig más gyereknél legyen, de nagyon vigyázzon rá! Időnként felhívhattok bennünket..
A Mikulás gyerekek, bár hibásak voltak, otthon, a fejmosás mellé mégis kaptak ajándékot Mikulás Papától és Mikulás Mamától. Ki mit. Volt, aki szarkacsörgésű diót, más pedig mókus módra ugráló mogyorót, van, aki olyan babát kapott, amelyik önállóan öltözik, sétál, eszik, iszik és még hisztizni is tud! Utóbbin még a fiúk is jókat nevettek.. No és az egérvitéz sem volt kutya, igaz, a cica nem ijedt meg tőle, mivel felismerte: gépegér, sőt, még szerette is hallgatni a cincogását.. Talán egykori egerészéseire emlékeztette.
Képzeljétek el! Még a Mikulás Mama is kapott ajándékot Mikulás Papától, pedig már nem volt kislány! Mit kapott? Egy kis konyhamalacot, amelyik, ha a gyerekek sokáig nincsenek a házban, akkor előbb kicsit röfög, később visít, mint a malac.. A hangja vészjelző, de egyúttal észjelző is, mert a veszélyekre oda kell figyelni, idejében. Ezt északon tudják, ám délen gyakran elfelejtik.
No és mit kapott Kátya?
Tizenkét kis csecse üvegfiolát különböző illatú gépolajjal. Továbbá tizenkét csinos dobozt tizenkét féle fényesítő krémmel. Meg egy bűvös szerszámkészletet. No és még mit?
Puszit Mikulás Papától, Mikulás Mamától, meg a hét Mikulás-gyerektől.
Mikulás Papa, még versikét is költött neki:
A Kátyuska szíve gép..
- mondják. Lényeg az, hogy ép!
Arról csak jót mondhatok:
Kátyus agya mint forog!
Ha a Föld így forogna,
nem lenne ily sok gondja:
kihúzna sok szekeret,
mely kátyúban bent rekedt!
Kátya meghajolt, és ő is versben válaszolt:
Köszönik áramkörök.
Háló hálájuk örök.
Ez nagyon szép költemény,
s bennem érzés költ reményt:
bár kint ég nem csecse kék,
elköltik a pecsenyét.
Kisütöttem hő fokon,
s erre vár az asztalon.
Tálban szerény levesem.
Aki akar, nevessen:
rókagomba-orr leves, -
ilyet másutt ne keress!
Nagy cipőkben kis cipó..
Ez is mosolyogtató,
mert a cipó marcipán,
s a cipő sem másból ám!
Lám! Lám! Lám! Lám! Látjátok:
mi mindent tud Kátyátok?
- Lám! Lám! Lám! Lám! Lám! Lám! Kátya derék gépleány! - hangzott nagy taps, nevetés közepette. Mircimarci, a cica is lám!-ot akart mondani, de csak nyám!-ot tudott kinyávogni bájos bajuszkája alatt. Próbálta erősen másként, de nem sikerült neki. Vigasztalásul simogatást kapott.
Hát, igen.. Sokszor nem tudjuk pontosan kimondani azt, amit szeretnénk. Ám bízzunk benne: azok, akiket szeretünk, talán e nélkül is megértik!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Szelek és szélhámosok
Ha új szelek jönnek, azokkal mindig új szélhámosok is, vagy az addig meglapulók felélénkülnek: itt a lehetőség!
Így van ez a gyógyítás területén is. A sarlatánságot, kuruzslást a 20. század második felében sikerült erősen visszaszorítani (teljesen felszámolni, persze, nem lehetett, az, több okból, lehetetlenség). A tudományban, a tudományon alapuló orvoslásban azonban megnőtt a bizalom.
Az 1989-es rendszerváltással és utána sok minden jött Magyarországon (miként az idő tájt a világban is), de most csak a gyógyítással kapcsolatos szélhámoskodásra térek ki, ami - szükségszerűen - megélénkült. Nemrégen jelent meg Boldogkői Zsolt: Hiénák a betegágy körül c. könyve (Akadémiai Kiadó, 2016.). A szerző a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, professzora, és a vele készült interjú (meg a könyv) nagyon is számot kellene, hogy tartson közérdeklődésre (interneten: https://www.u-szeged.hu/download.php?docID=54045).
A sarlatánság, kuruzslás természetesen sok-sok évszázadra vezethető vissza, és feltételezi - legalábbis valamilyen mértékben - a tudatos csalást. Persze, butaságból, ismerethiányból, tévedésből is születhetnek a betegekre ártalmas dolgok, esetenként haláleset is bekövetkezhet. Valószínűleg már a "primitív népek" (nem szeretem ezt a kifejezést, mert a "civilizált népek" is sokszor elég primitívek, életfontos dolgokban is) némely varázslója is sejtette, hogy gyógyító tevékenységében van szemfényvesztés is, de többségük talán meg volt győződve: amit tesz, az használ a betegnek. Sok esetben, például az alkalmazott gyógyfüveknél, tényleg használt is, ezt később a tudomány is elismerte.
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után a visszaállított polgári demokratikus társadalmi rend (kapitalizmus) sok egyéni sikerekre buzdító energiát szabadított fel (mert elsősorban az egyénre épít, és nem a közösségre, a tömegekre), de ezzel együtt meghozta a fokozott haszonlesést, és becstelen nyereségvágyat is.
Boldogkői Zsolt professzor azon véleményével, hogy napjainkban, az egyre nagyobb sikereket elérő orvostudomány mellett, megnőtt kuruzslás, a gyógyítással való szélhámoskodás is, messzemenően egyetértek. Utóbbi szélhámoskodás, érthetően, egyre inkább tudományos köntöst igyekszik felölteni magára.
Az elmúlt évtizedekből nekem is vannak ilyen tapasztalataim. Egyik költő barátomnak (inkább már csak volt barátként írhatok róla) egészségügyi szolgáltató cége van, egy fizikai módszert alkalmaznak, amelynek Oroszországban van a "pápája". Az illető felkért: írjak véleményt cége működéséről. Ezt elhárítottam, már csak azért is, mert az általuk alkalmazott módszerhez nem értek. Ám felhívtam a figyelmét, hogy tevékenységüket jó volna tudományos közleményekre való hivatkozással is alátámasztani. A Tényeken Alapuló Orvostudomány kiadott sorozatát is megemlítettem neki. Van ugyanis példa arra, hogy egy-egy gyógyítási módszerről sok minden van az interneten, de az előbbi sorozat - amely a tényeken való alapulás fontosságát, jogosan, kiemeli - semmit sem tartalmaz róla. Ez sokszor már önmagában is gyanúra ad okot. Nos, költőbarátom cégének nevét, még ha esetleg kicsit gyanúsnak, túlzottan nyereség centrikusnak tartom is ügyködését, nem említem itt meg. Az ügyből kifolyólag azonban költőbarátommal kapcsolatom megszakadt.
A másik tudomásomra jutott eset azonban már fájdalmas emlék számomra, néhány éve történt csak, és az illetővel személyesen nem találkoztam, csak mobiltelefonon beszéltem vele. Az illetőnek, még viszonylag fiatal, középkorú hölgynek csomót találtak a mellében. A hölgynek kis vendéglátó ipari egysége volt Budapesten, ahol egy időben fiam - még egyetemistaként - néha meg-megivott egy pohár üdítőt, és olvasta tankönyveit. (Szeszes italt nem szokott inni.) Egyik ilyen alkalomkor a hölgy fiamnak mesélte el a "csomót". Fiam már akkor is elmondta, hogy bár a női mellben talált csomó nem mindig rosszindulatú daganat, az viszont nagyon fontos, hogy sürgősen vizsgáltassa ki.
Nos, egy alkalommal én is beszéltem a hölggyel, fiam kérésére. A hölgy, attól való félelmében, hogy az operációval, ha "leveszik a mellét", veszít a nőiességéből, inkább "alternatív kezelést" keresett, bár a leghatározottabban figyelmeztettem: a korán felismert és megfelelően kezelt mellrák általában gyógyítható. Bízza a dolgot a tapasztalt orvosokra! A hölgy a figyelmeztetést kedvezőtlenül fogadta.
Fiam később találkozott a hölggyel az üzletben, és megtudta: jól néz ki, a csomó kisebbedett, az "alternatív kezelés" sikeres. Egy idő után azonban a hölgy már egyre rosszabbul lett, haldoklott, végül eltemették. Nos, kezelője nem hibás, ha megfelelőképpen felvilágosította a hölgyet a hatékony kezelés elmaradásának veszélyeiről, mivel akarata ellenére senki sem műthető meg (kivéve néhány esetet, amikor az illető nincs olyan állapotban, hogy dönthessen, és a beavatkozás sürgős).
Ám valóban megtörtént-e a hölgy felvilágosítása, és ennek, valamint döntésének dokumentálása?
Utóbbiban nem vagyok biztos. (Amit erről leírtam, nem a levegőből vettem, de csak hivatalos kérelemre vagyok hajlandó megnevezni azt a vendéglátó ipari egységet, amelynek tulajdonosa volt, egyébként az ügyről nem tudok többet, mint amit leírtam.)
Jelentős irodalma van azonban az elmúlt mintegy harminc évből is azoknak az eseteknek, amikor Európában, egyes területeken, néhány közösségben, a szülők megtagadták gyermekük fertőző betegség elleni védőoltását, és emiatt járványok alakultak ki. Az oltottak védő gyűrűvel veszik körül azt a személyt, aki orvosi ellenjavallat miatt nem oltható (az ilyen személy, gyermek ritka), ha viszont egy közösségben felszaporodnak az indokolatlanul (az oltás visszautasítása miatt nem oltott) személyek, az, ha fertőző forrás kerül a közösségbe, járványokhoz vezethet, és többször vezetett is már az utóbbi évtizedekben. Az "emberi jogok védőinek" tevékenysége nagyon hasznos, elismerésre méltó, de alapvetőnek kell lennie az elvnek, hogy valaki joga nem okozhat aránytalanul nagy jogsérelmet másoknál, esetleg egész közösségeknél. Az ilyen "egyéni jog" védelme káros, butaságra, vagy legalábbis szégyenteljes ismerethiányra utal, és éppen ezért sokkal elítélőbben kellene foglalkozni az ilyen esetekkel a médiában!
Továbbá meg kell említenem azt is: magam is olvastam internetes oldalakon olyan nyilatkozatokat, hogy X. Y. kijelenti: őt Isten ilyen vagy olyan betegségéből meggyógyította. Ezek között a nyilatkozatok között nem egy tudományos szempontból igen helytelen, és nagyon káros, mert másokat is olyan "alternatív gyógymódok" (vagyis valójában nem megfelelő gyógykezelések, ezért is tettem a kifejezést idézőjelbe) igénybevételére ösztönöz, olyan gyógymódokra, amelyek nem felelnek meg eléggé a tudományos követelményeknek.
Az istenhit (ha valóban fennáll), tudományos vizsgálatok szerint is, segítheti a gyógyulást, számos betegségnél. Ilyen hit azonban - legtöbbször - a tudományos alapokon nyugvó orvoslást kellene, hogy segítse, ne pedig utóbbit helyettesítse a betegeknél. Kétségtelen, hogy sok betegség magától is meggyógyul, és az orvosi kezelés ezt a gyógyulást hozza előbbre (vagy nem hozza előbbre, de a tüneteket csökkenti vagy szünteti meg). Máskor azonban a modern orvosi kezelés a beteg gyógyulásához elengedhetetlen. "Segíts magadon, az Isten is megsegít!" - tartja a közmondás, és - mint minden közmondás, ez is - helyesen is értelmezhető. E helyes értelmezés elérésében nem csak az orvosoknak, ápolóknak volna kiemelt szerepe, hanem az egyházi embereknek is. Nem csak a becsület követeli (követelné) ezt meg, hanem a vallási eszmék távolabbra néző érdeke is!
Csokonai Vitéz Mihály (1773 - 1805) óta, elismerem, valamelyest felvilágosultabb, műveltebb lett a világ, benne a magyarság is, ezt elismerem, elismertem A világ jobbul c. versemben is (interneten: http://www.poet.hu/vers/106037). Utóbbinak mértéke azonban messze elmarad a kívánatostól, a korszerű gyógyítás fontosságának felismerésében is (és sok minden másban). Csokonai Vitéz Mihály sorai ma is időszerűek, a világra is, a világon belül Magyarországra vonatkozóan is:
"Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja.
Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona
A szentség színével bémázolt babona!
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?" (Konstancinápoly)
Sok mindennel elégedetlen lehet, és kell is lennie annak, aki becsületesen, tárgyilagosan gondolkodik, és egy jobb, tisztességesebb, élhetőbb Magyarországot (és világot) szeretne!
(2016)
A szerző néhány, az egészségüggyel kapcsolatos szépirodalmi írása, amely az interneten megtalálható:
1.) Népegészségtelenségügy (interneten: http://www.harmonet.hu/psziche/7995-lelkes-miklos:-nepegeszsegtelensegugy.html).
2.) A magyar egészségügy? Rá se ránts, csúcson lesz! (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46070)
3.) Gyógyászatok (interneten: http://www.harmonet.hu/psziche/9150-lelkes-miklos:-gyogyaszatok.html).
4.) Szárnyasinfluenza (interneten: http://www.harmonet.hu/psziche/8181-lelkes-miklos:-szarnyasinfluenza.html).
5.) Fertőző betegségek (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_alphacontent§ion=4&cat=48&task=view&id=14070&Itemid=8)
6.) Pánik és értelmes óvatosság (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=31488).
7.) Veszteséges egészségügy (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_alphacontent§ion=4&cat=48&task=view&id=14262&Itemid=305)
|
Lelkes Miklós: Kispolgár
Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, megmaradt annak:
szélzsákra figyel, s tartaná a zsákját
minden hasznát ígérő pillanatnak.
Kispolgár volt, van, lesz, - s, bizony, butácska,
s kikapartatnak vele gesztenyéket
a tűzből, - s mikor odaég az ország,
utána sem érti mi volt a lényeg.
Ezt-azt szerez, végül mégis kifosztják.
Üvegszekrényében giccs, Hófehérke,
de sohasem jut el a tudatáig
az igazság: saját héttörpesége.
Néha átugrik hozzá egy Petőfi,
s másik tájra nyílik kíváncsi ablak,
zászló lobban, és piros holdról jöttek,
neki, lázban kiáltványt fogalmaznak..
Ilyenkor, lehet, elkapja a hév, és
magyarázza: szabadság mit jelenthet,
de bukás után rögtön ellenhős lesz,
s mutató ujja bűnbakot kerestet.
Hajlong, hízeleg, anekdotát tálal,
ha nagypolgár jön (adu-tartóbb fajta),
s az kenegeti szokott varjúhájjal
(de nem ő kell, csak szavazati sajtja).
Így lesz, vagy úgy lesz? Leves ki ne fusson,
s ne rohanjon át előtte a macska,
ha fekete. Hit-báránykázik, bámul,
s szőrét harangszó bája aranyozza.
A kamrájában megroggyant befőttek,
amelyekből a vásott kölykök csennek,
s az órából kakukk kiált, tojását
már belelopta fészkébe a csendnek.
A kispolgár? Több évszázados termék.
Benne társbérlő Kossuth, s Ferenc Jóska,
s furfangosan szájal értelmisége,
de sok tetszetős zagyvaság tudósa!
Ha lopnak fent, az őt dehogy zavarja!
Száján az erkölcs, és nem a szívében.
Az ő faluját verselik Szabolcskák
felszín táncát lejtő virágos réten.
Sok mindenért felelős. Háborúkért
(ő is, nem csak a nagypolgári bendő!),
vérért, könnyért, elnézett hazugságért,
s azért, hogy igaz szó ma sem kelendő.
Kétszínűsége sokszor érthetetlen,
még akkor is, ha benne ösztönérdek,
s parancsra, kopott rongyát kikiáltja
a jövő bűvös varázsszőnyegének.
A szomorúság, mikor látom, elfog.
Lehangoló nyájlelkű gyávasága.
Haza helyett csak önmagára gondol,
hazát hazudik, - de hol a hazája?
Hamis imáit hallgatja az Isten?
Vagy őszinték a templombeli percek,
s csak kívül tesz-vesz úgy, amit az Isten
(ha igazi) egy percig sem szerethet?
Most róla írtam, de már múlt-magamnak,
mivel tudom milyen messze a Messze:
s hozzá hasonló sok-sok kicsi bábnak
szebbet jó szándék hiába keresne.
Most még hiába. Lesz majd sok Petőfi,
s piros zászlók alatt életre halnak?
Kispolgár bámul. Érthet csöppnyi ésszel
tág világot, csillagos forradalmat?
Megérthetné: ő most is úgy van - nincsen?
Nem más, mint szavazógép tölteléke.
A Látszat része, - amíg kell a Látszat,
s viszi a Gép szörny-gépidő elébe.
(2016)
|
Lelkes Miklós: Menekülő varázslat (Németh Dezsőnek)
Lent a völgyben fehér virágok: házak, -
szirmaik fényt felénk küldő falak.
Darázs döngést dajkál, s hajlongó fűben
szöcskék semmiből semmibe ugranak.
Ugrunk vagy nem, élet akkor is ugrat,
gyakran, régi semmiből újba át.
Ezüst pont csillog, elforgó tükörben
elveszti, s visszanyeri önmagát.
Menekülne tanácstalan varázslat:
a lég elindul, s hirtelen megáll.
Közel színleli: távolt nem vesz észre,
s űzött érzés száll, megijedt madár.
Volt-vers, most-vers, - mind-mind hajléktalan lett.
Bokrokon itt-ott piros vérzik el.
Hull kék toronyból arany dínomdánom,
s álarc, ha kérdik, látszatot felel.
Kereszt, kerítés, szögesdrót.. A lélek
legyint, csüggedten: már semmit se vár,
s az ég tele kedvetlen csillagokkal,
ha alkony itt, búcsúztató király.
A hegy? Lenéz völgyet, nyarat, őszt, lelket,
s Csillagot, mely most csendhez kötözött.
Közöny kőarc idők felettit képzel,
s elnéz a ferde, kidőlt évek fölött.
Hajléktalan vers, tétova varázslat,
ne hidd: előtted vesztes végtelen!
Ne hidd: örökre Csendhez kötözötten
marad Csillagom, Eszmém, - Istenem!
Békéig ember, vers, ma el nem érhet:
itt Allah, s Krisztus egyformán halott.
Köntösük más, - de a köntös a lényeg?
Elfordulnak kedvetlen csillagok,
de mögöttük álomjelzés: a Csillag
a Csendhez kötözötten is ragyog.
Szabad leszel menekülő Varázslat, -
készül Időd, ítélő Holnapod!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Készülő őszidő (Juhászné Szunyogh Máriának)
Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.
Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.
A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő szakáll,
s zöld fű felett a száraz, törtaranyként,
arról csillog: milyen volt ez a nyár.
Rossz nyár volt, de rossz nyarakból is néha
olykor megmenthet fényt egy üldözött,
fényt a jövőnek (vagy egy szebb halálnak?)
ellobogó selyemlángok között.
Lég áll, indul. A szeder már leérett.
Fülönfüggőit mutatja a som:
sötétvörös díszeit, melyek csendje
rejtett ösvényen ősz felé oson.
Alma Édenről álmodik. A körte
kőtestű még, de lágyítja a nap
a gyengébb, de tapasztaltabb sugárral.
Dünnyög fekete-sárga pillanat.
Dió a fán az őszidőre vár még.
Sok-sok fej is ma még kemény dió,
s lehet. hogy majd új fejtörést is elhoz
koppintó ősz, hipp-hopp! - betoppanó.
Verset írok készülő őszidőben.
Bánatok ülnek. Nyártól búcsúnap?
A fák pajzsán keresztülég az alkony,
s fent kéz terelget csillagfalvakat.
Verset írok, - vagy csak a vers ír engem?
Ő parancsol, mert fordított a lét?
Ha csillagfalvak szépséges sötétben,
a legszebb fény e gyönyörű sötét?
Egy bizonyos: a vershez tág világ kell,
bármily évszak ideje készülő,
szív, ész, ítélő szem, - a múltat értő,
bátor jelen, mit tisztelhet jövő.
Költőt, verset, igazat megköveznek, -
de szikrát vethet kő, az eldobott,
s tűzvész rohanhat, jajgató, kiáltó,
s kigyújthat körben minden évszakot.
Hányszor volt így már, készülő időben?
Gerinc görbül. Népek felejtenek.
Csillagot formál sebzett, vörös alkony,
Szépség-varázs, csillagfalvak felett.
(2016)
|
Lelkes Miklós: Bogáncs Bábel (Kaskötő Istvánnak)
Írtam róla egyszer, elbűvölt léte,
a gyönyörű szín, szívdobbantó lila.
Bábel Tornya, de ezernyelvűségét
megérti, kinek átjut álmaiba.
Most újra látom. Zöld, s arany felett áll,
és itt-ott belőle egész kis liget.
Szálló lilája zeng kéknek, fehérnek,
s a felhő megáll, és visszainteget.
Augusztus susog: van, vagy nincsen Isten, -
ő imádkozik. Fűtenger félrenéz,
majd indul, isten vagy ördög szavára,
s a megsebzett hegy csonkán is mily egész!
Ezüst ott csücsül szélzászló kalászán, -
belőlük egész tenger van távolabb.
Eső és fény nevelte karcsúságuk,
melyből könnyen kél kecses-szép mozdulat.
Hajlékonyak. Az én menekülésem
a Szépség felé már csak széttört idő,
s széttört időben Szépség könnye csillog,
mert most a Szépség sem más: menekülő.
Ilyen e táj. Lehet, mindig ilyen volt?
Nem várta Szépség eszméjét: Istenét?
Felhő ellángol. Leng közöny-vasárnap,
és egyre inkább érthetetlen a nép.
Érthetetlen? Félő: nagyon is értjük
mit érnek őszben az elszáradt imák,
s mit érnek majd ágcsont roppantó fagyban
álarcos tettek, kihűlt litániák..
Madár lebbent, hirtelen, félő szárnyat,
s egy szürke kőre szinte ráég a gyík,
míg az égnek mozdulatlan kitárja
hő vágyó testét, kis napelemeit.
Bogáncs lilája lendül, lángra lobban,
s felhő ellángol, akár az életem.
Szépség nevelt, a Szépség, - és Szabadság,
s ha megtehetnék, most is fognák kezem.
Nem tehetik, mert ők is menekülnek.
Szépség, szabadság nélkül nincsen Haza,
csak szolgaság, bűnben fetrengő ország,
tolvaj törvények, s gyávák gyalázata.
Virág kelyhéről néz kíváncsi szöcske.
A szürke kőről már elsurrant a gyík,
s a bogáncstorony lassan szertehinti
csend-csengettyűit, csillagos álmait.
A Szépség nevelt, - Szépség és Szabadság.
A Csillagukról híd a piros sugár,
híd lélekhez, becsületes világhoz, -
s mennyi mindenhez, melynek hiánya fáj!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Óceánon túli és inneni történet
Nos, valójában óceánon túli, - tűnődött F.- de ha ő az innenső parton van, akkor ilyen cím jogos. Fura történet, egyszerre tipikus, és ugyanakkor egyedi. Lehet, hogy ő sohasem fogja megtudni a történet végét?
F.-nek blogja volt (van, csak bezártan?) egy nagy, észak-amerikai országban, magyar nyelvű internetes portálon, amit F. a "Hun honának" becézett, kissé tréfás célzással a portál címére. Ezt a portált szerkeszti M., egy - fényképe után ítélve - jó kedélyűnek látszó hölgy (de a látszatok gyakran csalnak).
Hát, igen, igen, - morfondírozott F. - ezt nem gondolta volna! Blogjába feltett egy jámbor, jóindulatú írást, amelynek a végén megemlítette: ez az internetes portál ügyesen, sikeresen küzd azzal, ami ilyen magyar nyelvű portálokon általános: a gyérszámú látogatottsággal, valamint a látogatók közönyével, - de azért ez az általános közöny némileg itt is érezteti hatását.
No, ez inkább dicséret volt (persze, lehet, hogy M. ennél hízelgőbbet várt), viszont teljesen igaz, tényszerű, mert - és ez korántsem F. blogjára vonatkozott csak, hanem valamennyi blogra! - napok, esetleg hetek is elteltek anélkül, hogy valaki hozzászólt volna valamihez, nem csak F. blogjánál, hanem akármelyik blognál, az összesnél. Igaz, F. azt is hozzátette írásában, jóindulatúan: ha valaki megteheti, akkor egy magyar nyelvű internetes portálon lehetőleg ne használjon ékezet nélküli betűket, hanem a magyar ábécét használja, - mint is nézne ki a Himnusz ékezet nélküli betűkkel leírtan?
M., a szerkesztő, érthetetlenül cselekedett, amikor a dicséretet támadásnak fogta fel, és elkezdte vádolni F.-et mindenféle légből kapott dologgal. F. mindent megválaszolt, de M. a válaszokat kiforgatta, ráadásul nevetségesen, primitíven.
F. arra gondolt: mintegy másfél évtizeddel ezelőtt az óceán innenső partján, ebben a kis országban, már átélt mocskolódásokat, amikor még nem következett be a nagy gazdasági-társadalmi világválság, és sokan hitték Magyarországon, hogy hamarosan kolbászból lesz a kerítés. A kerítés egyrészt a nagy többségnek nem lett kolbászból, másrészt napjainkra az erkölcsi szint is olyan meredeken esett, hogy az egykori mocskolódók mára kénytelenek voltak elcsendesedni.
F. hiába bizonyította be igazát, ez M.-nek csak falra hányt borsó volt. Nem tudni, hogy a kulisszafalak belső oldalán mi zajlott le. Tény: F.-et M., önkényesesen, visszaélve szerkesztői hatalmával, kizárta a portálról. Most már saját blogját sem nézheti meg.
- Lehet, hogy M. beteg, és ez okozta vad, minden alap nélküli reagálását? - tűnődött F. Ha igen, akkor sajnálatra méltó. Ha nem beteg, akkor viszont magatartása szégyen, nem csak rá, hanem kicsit az óceán túlpartján levő magyar nyelvű portálra is, és arra az óceán túli országra is, ahol ez a portál van.
Tekintettel, hogy F. lehetővé tette blogjában nagyon sok és sokféle írásának olvasását, értelmes emberektől tulajdonképpen hálát érdemelt volna, - de a hálátlanság, sajnos, megszokott dolog. M.-nek ez az indokolatlan bosszúja mégis bosszantotta. Ám be kellett látnia: olyan időket élünk (no, nem először a világtörténelemben!), amikor a kutyából nem lesz szalonna, ezt még kibírnánk, de egyre inkább a szalonnából is kutya lesz. Nem kedves kutyus, hanem az igazságot lepiszkító, oktalan eb!
Persze, vannak ennél sokkal csúnyább történetek is, tömegével, - de azért M. magatartása mégsem nyerne szépségversenyt. Legalábbis igazságra, tárgyilagosságra törekvő zsűri előtt nem!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Tűnődés a magyarságról
Minden nép, minden korban, bonyolultan,
összegződésként mutatja meg magát,
ha nép alatt teljes nemzetet értünk, -
hogy elkerüljük a fogalmi hibát.
A néppel gyakran nem azonos a nemzet.
Ó, hány magyar volt magyarok gyilkosa!
S ezt felejtetné fentről hókuszpókusz
hazafiságot zengető tolvaja!
Ilyen a tolvaj. Nem csak a korunkban
markolt magyarként a sok mohó marok,
s az elbutított tömeg is magyarként
éljenzett ennek (vagy csupán hallgatott).
Persze, voltak oly magyarok: magyarként
náluk igazra élesebb volt a szem,
s nem csak akkor, mikor áradat indult,
és fényteltebb lett már a történelem.
A magyar messziről jött? Minden nemzet
messziről jött, mert sokféle messzeség
létezik, és sok nemzet mennyi tájra
vitte a szerzés vágyát, - és szégyenét!
Magyar is tette azt, mit Ázsiában
tennie kellett: ölt élni akarás,
őt is ölték, rabolt, s ki is rabolták,
mindebben sem ő, sem más nem volt hibás.
Pokolkör volt. Mind-mind menekült, s támadt,
..de szép lehetett a békés pillanat,
ha magas fűből összeállt a tenger,
s nekilódult a végtelen kék alatt.
Akkor szépséggel egyesült szabadság
s bár mindkettőben ott volt a félelem,
ott volt a vágy is, kutató varázslat,
mely bukásból is visszatér győztesen.
Ló nyerített. Kézről felszállt a sólyom
(nem a mostani, kakaskodó turul,
mely már csak elhízott haszonmadárka),
s a Napról úgy tűnt: szeles-fényesen új.
Íjak, kardok, tarsolyok, tűzszerszámok,
áttetsző álom, mely felébredni kész, -
lehet, a múlt, Kereszt igája nélkül,
nyugtalan volt, de gyönyörűen Egész!
Elforgó világ időnként sötétebb, -
és homállyal itt a középkori táj,
de nem becsülöm azt, aki magyarként
nem szép érdekből mindjárt mást kiabál.
Ha butaságból tenné, megbocsátást
inkább kaphatna, világos, mint a nap:
a butaság baj, de nem becstelenség,
bár belőle most magyar égbolt alatt
többet látok, ha nézek jobbra, balra,
s egy Juhász Gyula-versből eszembe jut
mint vélekedett Krisztusról a varga..
Ám akikben hetvenhét lexikon van,
még azoknál is csupán kérdőjelek
ugrálnának, mert szinte lehetetlen
összevetni az egyes nemzeteket.
Jobb volt az angol? Hát, flegmán pipázott,
de a világban szinte tengernyi nép
érezte nyakán, nyersen, nyersanyagra
oly mohón vágyó ánglius nagy kezét!
A francia? Mit is mondhatnék róla?
A műveltség és villanó guillotine
jó párosítás lett volna, de mégis,
sajnos, mást hozott a túl korai kín,
s a világ sok táján nem szabadságról
regélt a tett, ha szálltak a francia
ágyúkból tüzes golyóbisok, egyre,
s tükörsor fénylett: kivont kardok hada.
Amerika? Az összegyúrt magának
sok-sok nemzetből új, másik nemzetet,
s magába olvasztott feketét, barnát,
s jól felhasználta az eszesebbeket,
így lett a Nagy Világgép termelője,
mégsem hiszem, hogy túl okos az a nép:
túlontúl kedvel győzelmes csatákat,
és ezzel, szerintem, téved némiképp
(nem sokat ér más nép fejére verni,
ha utána még sokáig verni kell,
s hiába jobb az amerikás rendszer,
ha az, a konok afgánnak, mégse kell..,
s túl sok tűzfészket, büszke bár a lángjuk,
mégsem tanácsos olykor meggyújtani,
Isten talán ezek nélkül is látja,
hogy Amerikáját meg kell áldani..).
Hát értetek, mint nemzetért, rajongok,
hangoskodó és ló váltó magyarok?
Ti is túl sokat, s nagyokat hazudtok, -
és hű de becsapjátok önmagatok!
Nem volna jobb, szebb: szólni tolvajoknak,
hogy mérsékelje magát megannyi Kéz?
Bár nem lehet cél szentéletű szépség, -
túl sok a magyar, ki lapít, s félrenéz!
S nem volna jobb egy erős Európa,
a legyengült, s szinte haldokló helyett?
S nem látjátok: haldoklik Magyarország,
s titkolni sem tud magyar szégyeneket?
Magyar vagyok, de más nem is lehetnék,
mert magyar marad, aki itt született.
Nem tagadom: tájait talán jobban
szeretem most már, mint az embereket.
Ám az emberek sokkal jobbak voltak,
mikor verseket írtam, fiatalon,
jobb erkölcs volt, több önzetlen segítség,
mert sokkal több jót hozott el Csillagom,
mint rosszat, és akkor nem keveseknek,
de minden nemzetben ott Menny és Pokol,
s becsapott tömeg könnyen csőcselék lesz, -
ma ölelt, s holnap már gyilkol valahol.
Egy nemzetet, népet se mutass jobbnak,
mint amilyen, - ezt nem tették a nagyok!
Vedd észre, hogy példát épp ők mutatnak,
s nem a ravaszul hízelgő magyarok!
Rosszat megvetni és a jót szeretni?
Bár e kettősség adna egy nemzetet!
Most még nem ad, mert meg nem értett múltja
nem tanít neki elég önérzetet.
Könnycseppes léttel nagy toronyban élek,
s nem tagadom, hogy nem mennék el roma
gettó félébe, hős politikusként,
de tudom: cigány sors miért mostoha,
s a "te cigányod, nem az én cigányom"
felfogás nem híd, csak mocsárig vezet,
és árt magyar cigánynak, s nem cigánynak,
s nem jó jövőt hoz, csupán szégyeneket.
S aki zsidózik? Összetett világból
szörnyűség néz ki: halomban sok halott, -
s lélek mélyben hazudnak önmaguknak
az igaz szóra képtelen magyarok!
Aki akar, megért. Értelmes ország,
úgy vélem, előbb-utóbb megértene.
Ablakomból a nagyvilágra nézek.
Most ilyen ország utópiás mese.
Ha az is, mert kortes borral itatják
a nemzetet, a versem hű úgy marad
nemzethez, néphez, szépséghez, hazához,
ha benne, - bárhogy fáj! - igaz pillanat,
jót elismer, rosszat őszintén vádol
(az "Isten, áldd meg.." ma már keveset ér,
s ha többet ért is Kölcsey korában,
egy kis országot utána mi is ért?).
A vers szóljon, akkor is, ha hiába
szól, a közönyben széthullnak a szavak.
Igazat szóló verset ki parancsol?
Az Isten? Eszme? Lélek? Döntsd el magad!
S ha nem gondolod: magyar vagyok, akkor
ne tarts annak, mert sokkal inkább vagyok
üres zsebbel becsületes akárki,
mint magyarkodóként egy hazug halott!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Az Örökmozgó Feltalálója
Van öröklét?
Mai tudásunk (egyházi és tudományos) szerint: VAN!
Következik ez a világ végtelenségéből, ami hihetetlen ugyan, de a többi erre vonatkozó hihetetlenből mégis a leginkább hihető. Hiszen, ha a világ végtelen térben és időben, akkor a lét (a világ léte) örök. Ha a világot Isten teremtette a semmiből, mint egyes vallások tanítják, akkor az Öröklétnek, mivel Isten léte is lét, tehát lét volt a világ léte előtt is, teljesen világos a logikus létezése, de meg, ha Isten nem öröktől fogva van, akkor Neki is volt Teremtője, akinek léte...
Van örök élet?
Mai tudásunk (egyházi és tudományos) szerint: VAN!
Hiszen, ha a világ térben és időben örök, akkor, még ha az ember kipusztulna is (amin éppen most is szorgoskodik), akkor is, valahol, egy másik bolygón, vagy bolyongást megunt micsodán élet létezhet. Meg azután, még ha emberféle nem volna is, végtére egy állábát mozgatni tudó amőba is él, de még a sejtnél egyszerűbb életlény-anyagok is léteznek..
Na! Mindezek ellenére ne gondoljátok, a majmot oly könnyen vízbe ugrató Olvasóim (Ti, hárman, igazi Olvasóim, nem is gondoljátok, akiknek ez szól, azok csak potenciális olvasóim, jelenleg impotenciásan), hogy fenti kis eszmefuttatásommal sikerült összebékítenem az Isten-alapú vallások tanítását a dialektikus materializmussal!
Nem! Sőt, a vallások, közös eszmei alapjuk ellenére, még egymással sem békíthetőek össze.
Miért?
Az Isten alapú vallások lényeget illető filozófiai alapja közös: 1. Isten hite, 2. a lélek halhatatlanságának hite, 3. a túlvilág hite, 4. annak hite, hogy a túlvilágon a jókat (a Földön az előírt módon viselkedőket) Isten megjutalmazza a Mennyel (Paradicsommal), a Földön pedig a nem megfelelően viselkedőket megbünteti (a Pokollal vagy más inkvizíciós módszerekkel).
A különböző vallások (legalábbis többségük) a lényeget illetően ugyanazt hirdeti (Isten, Túlvilág, a Lélek halhatatlansága, jutalmazás vagy büntetés), - így tesz például a keresztény vallás is, meg a muzulmán is.
No, ettől béke lehetne közöttük, vidáman, - de a béke veszélyes bizonyos érdekekre, mert a békés ember vonakodik megölni a másik békeszeretőt, - ilyenkor pedig hol a haszon (profit), - ne vágjatok olyan pofit, hogy nem tudjátok: miről is van szó! Utóbbi miatt a vallási eszmékre az érdekek felépítették az egyházakat, azok meg a cirádásan lényegtelen részletekkel elintézték, hogy béke helyett (igaz, időről időre változó, különböző szintű szembenállásokkal) békétlenség legyen.
Hogyan intézték el?
Könnyen. Érdekes sztori, hogy miként irtották a keresztény-ellenes császárok az őskeresztényeket, majd a keresztény-hitű császárok is az őskeresztényeket a nem őskeresztény keresztények érdekében, utóbbiak mennyei útmutatása szerint. Később kiderült, hogy Krisztus és Allah (a lényegtelen dolgokat illetően) nem azonosak, tehát a két valláspárt híveinek irtania kell egymást. Meg mindkettőnek irtania kell azokat, akik egyházuk valamilyen tanításában, vagy annak akár aprócska részletében kételkednek, vagy másképpen értelmezik.
Mindmáig érdekes (és tanulságos) történetek ezek, de az embereket nem érdeklik, nem is akarnak tanulni a múltból, mert akkor másképpen kellene gondolkozniuk, élniük, - de még halniuk is!
Utóbbi okból inkább az érdekli őket, akár Attila kardjáról (isteni ostoráról) álmodozó magyarok, akár más nációjúak, hogy Puncimancikának is alul van-e az a valamije, és az a csöcsös Mincimanci kivel, mikor és hogyan.. Hát, nem tagadom, valóban, ez hasznos érdeklődési irány, mert ilyen irány mellett bárki lehet leplezetten jobboldali, baloldali, szélsőjobboldali, szélsőbaloldali, de még az arany középutat is biztonságosan választhatja (már legalábbis addig, amíg nincs vége az általános biztonságnak, de, nem kell hozzá nagy jóstudomány: előbb utóbb annak is vége lesz).
Na! Ez mind szép, de miként jön ez ide a címhez, hogy "Az Örökmozgó Feltalálója"?
Sehogy, azaz majdnem sehogy, de nem teljesen sehogyan, mert ez a kis eszmefuttatás mégis érzékelteti: már sok mindent feltaláltak a világban. A békét, igaz, még nem, de a háborút már igen, csak néha takarék tűzön ég, máskor meg fellángol. Az emberséget hol feltalálják, hol eltalálják. Nem mindig ágyúval, van úgy, hogy mással, az embertelenség viszont mindig feltalálja magát. Folytathatnám.. Ezek csak példák, hogy ne növesszen olyan nagy szarvakat az a Szarvacska Tóni, - már sok mindent előtte is feltaláltak!
Ki az a Szarvacska Tóni, és mit talált fel?
Tóni egy nagy hintáslegény, de egyúttal az Örökmozgó Feltalálója is, négyötöd részben, tehát többségi részvénnyel. Pökhendi is, de ez ott, ahol él, nem jelent hendikepet, - sőt, éppen ellenkezőleg!
Hol él ez a Tóni?
Nagyon fent, és Demagógiában. Egyébként mit is csinál, amikor éppen nem talál fel?
Akkor is feltalál: feltalálja magát. Nem tétlenkedik. Demagógol, szónokol, jobban, mint a két demagóg Madách Imre nagy művében. Miről? A népjólétről is. Meg is van az eredménye, mert Tóni jóléte egyre növekszik, és, végtére is, ha nép alatt Demagógia egész lakosságát értjük, akkor Tóni is, mint lakos, a nép része. Meg mást is csinál ez a Tóni, azt állítják, - de nem fogják leültetni (legfeljebb az állítókat). Állítólag lakásokkal ószereskedik, rendszeresen. (Adok - veszek! Kapok? Nesze! Kapok? Marok. Ide, bele!) Állítólag Korrum Pál is a vevői között volt, jobb kézről, jobbkezesen.. Meg a Pali egész jellemrokonsága!
No, ez rendben. Szorgalmas ez a Tóni. Ráadásul fel is talál dolgokat, mint ez az Örökmozgó, tudományos nevén perpetuum mobile. Örökléthez, örökélethez ilyen kell! Mint jut erre ideje Tóninak, miközben éjjel-nappal ószereskedik? Bámulatos! Gyűjti a pénzecskét, mint a méhek a méznek valót, de ő kaptárt is zsebre vágja, méhestül, mézestül! Hát, érthető, kell a méz, még a mézesmadzagra is.. Különösen választások idején!
Hogyan találta fel Tóni az Örökmozgó Gépet?
Egyszerűen, de nagyszerűen. Tudta: a feltalálásra se ilyen jellegű diplomája, tudása, sem pedig ilyen kísérleti múltja nincsen, - de minek a múlt, ha itt ez a fineszes jelen? Az kifundálja a maga fundamentumát!
Kérem, ez nem jogi kérdés! Nem tilos senkinek sem, hogy bármit feltaláljon.
Mi kellett Tóni találmányának feltalálásához?
Soroljuk fel!
1. Rendszergép, amely mindent örökké mozgat, úgy, hogy senki, semmi se kerüljön értelmes helyére, ahová való. (Így lett Diplomaplagizátor Paliból magas székén székelő főszemély, aki azonban ott is magmaradt annak, ami eredetileg volt, Fejbólintó Jánosnak, azután az akadémikus főtudósok magyarázhatták össze-vissza: nem lopás az ilyen lopás, hanem csak a mások által már egyszer leírtak magáncélú újrahasznosítása).
2. A Rendszergépet szavazataikkal olajozó, jámbor, együgyű emberek, akik bármikor készek ámulni, bámulni, bambulni, hihetetlent vakhittel hinni, és kárt okozni önmaguknak, országnak-világnak, meg - Isten nevében - a Jóistennek.
3. Kellett továbbá egy Ház, aminek szolgahűségű saját Szavazógépe is van, nem csak komputere, amelynek agyában benne van a mutyi, bugyi, buli, bili, és amelyik olyan Ház, amelyre érvényesek Vörösmarty szavai: "A hazának nincsen háza, / Mert fiainak / Nem hazája; / Büszke fajnak /Küzdő pálya, / Melyen az magát rongálja, / Kincsnek, vérnek rossz gazdája." Megjegyzendő azonban, hogy Vörösmarty a mai rendszernek túlontúl vörös, ezért inkább ne vonakodjanak Turulos Vitéz Gábor honi költő versét betanulni, amelyből a közeljövő hangja szárnyal fel, szépségesen nyers erővel: "Felépül a Jövő Háza, / Turulmadár szeme látja! / Ha nem tetszik majd a Háza, / kapsz egy nagyot a pofádra!"
4. No és kellett hozzá maga Demagógia, ez a csodálatos ország, ahol, aki jó időben van jó helyen, és jó irányban, jó pártolással tartja a markát, - az megtalálja ám a maga számítását, legfeljebb le kell belőle adni a legfentebb levőknek is, mert, ha nem teszi, akkor az illető számításaiba hiba fog csúszni.
Hát ennek a Tóninak, aki - állítólag négyötöd részesedéssel, - feltalálta az Örökmozgó Gépet, volt ám magához való esze magas közfunkciójában (vagyis magáncélú magánesze, közfunkciós közeszének, igaz, nyomát sem lehet találni).
Nagy magáncélú magáneszét mutatja, hogy nem sietett eldicsekedni Nagy Találmányával (nem úgy, mint a fentebb említett Fejbólintó János tette plagidoktorátusával)! Nem! Ő hallgatott róla, mint a sült hal. Továbbá a találmány ötödrészét két olyan személynek hagyta (közöttük fele-fele arányban), akiknél feltételezhette diplomájukról, hogy a perpetuum mobile-hoz konyítanak valamit, és nem jár el a szájuk, mert azért igen nagy összeg tizedrésze is szép pénz, azon több csokor ibolyát is lehet venni tavasszal. A hírek szerint az Örökmozgó Gép feltalálásáért a Rendszergép Rendszergazdája (a Gazda) is kiutaltatott egy mesés összeget, amire szintén azt lehet mondani: nem semmi!
Na! Megvan a Nagy Találmány, innen már csak egy lépés, hogy elnevezzék Nemzeti Örökmozgónak, és megalapítsák Demagógiában a Nemzeti Örökmozgó Hivatalt és Tudományos Kutatóintézetet, amelyik gondosan számba veszi a múltbeli nemzetellenes irányzatokat, és a Nemzet Nevében mindenkit ilyen irányba mozgat gépesen, pépesen, majd véresen, hogy az, ami még ép, szétessen!
Bizonyára van még más találmány-ötlet is a Nemzeti Tarsolyban, új találmányokra (bármilyen régiek is azok!). Ilyen lehet például a Nemzeti Migránsirtó, vagy a Jogos Vádakat Automatikusan Visszautasító Nemzeti Ügyészgép.
No de nekem nem kell ötleteket adni, mert Demagógiában megy minden, mint a karikacsapás!
Egyébként a Nemzeti Karikacsapásból is kijöhet még valami, - és ki is fog jönni. Azt is sokan, epekedve várják Demagógiában.
Kis csapás, nagy csapás, - azután jön a Nemzeti Kampec!
Azt, mint a múltban is, csinosan le lehet majd takarni a háromszínű szalaggal.
(2016)
|
Lelkes Miklós: Azt kérdezd meg..
Azt kérdezd meg, önmagadtól, és mástól,
ha vitát hallasz, látsz, hogy milyen érdek
szülte, és akkor, mikor erre rájössz,
a lényegét, lehet, máris megérted.
Persze, nem mindig. Vannak álviták is.
S vitát eltérő ízlés is teremthet:
nő, férfi bőrén divat-tetoválás
nekem nem tetszik, - de sokaknak tetszhet.
Tolvaj érdeke (bárhol van) világos:
ne tűnjön fel másoknak tele zsákja.
Szóörvényben ott búr, a búrkalappal,
de így sem ér, sz..t sem, a logikája.
Tudom, felhördül ugrásra kész népség,
pedig nem festek igaztalan képet:
a világ tele nem szép érdekekkel,
s szinte nincs nép, amely vitákra érett.
Mint is lehetne? Agymosás nem tisztít
agyakat (bár a szóból következne,
mint pénzmosás sem hoz patyolat tisztát,
csak piszkosat vált át még szennyesebbre).
Van érdek, mely csupa jót hoz, - kevésnek,
de a többségnek felkopik az álla.
Hát, mondd, csoda, ha ilyen érdek szájal,
s felesküszik királyköztársaságra?
No és vannak butuska nénik, bácsik,
saját érdekük ellen nyitnak szájat,
nem csak ma, nézz, sokkal bátrabban, vissza, -
hány példát ad rá a huszadik század!
Bármily vitánál kérdezd, önmagadtól,
és másoktól: hol a valódi érdek?
Népnél, országnál, igazi hazádnál?
Vagy csak érdeke a becstelenségnek?!
(2016)
|
Lelkes Miklós: Recept, Európának (Recipe for Europe)
Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem méláz, ellenséget keres,
s aki keres, talál, - oly régi nóta ez!)
Na, te Európa! Van itt egy kis bajszos,
igaz, bajusztalan, ám derék makrancos,
neve tán nem Csóri, de, hogy csór, az biztos,
s amit elcsórt arról csórás irat titkos.
(No, ha titkos, hát pszt!, - mert ki szeret egyet:
ha kap elől, hátul, s fejére is vernek?!)
Nem csóró e Csóri, s hozzá mily nagy okos:
egész Európát kioktatja e kos!
(Terjedelmi okból nem térek ki arra:
mitől lett nagylegény, mitől nőtt meg szarva,
pedig tanulságos volna e leírás, -
csak futó tanúkra rájönne a sírás!)
No de, EU, jól van, eddig megy a recept,
mivel a migránsot buzgón termelgeted!
(Igaz, a cowboy is kiveszi a részét, -
ha ott az a nagy colt, megjön a merészség.)
Most egy Gondolat kell, ősi, bölcs, hatalmas:
aki bent van, - bárány, aki kint van, - farkas!
No, e kinthez, benthez kell egy Nagy Kerítés, -
nagy cirkuszporondra ilyen kell, nem kérdés!
(Persze, a jó farkas kintről benti lehet,
ha béget, s fizeti a belépőjegyet:
bármily gonosz gengszter átugorhat jóba,
ha lelki adóját gazdagon lerója!)
Nos, Nagy Kerítéshez oly körítés jöjjön,
hogy a szájtáti nép abban gyönyörködjön,
s szép turulmadárként a vétkesek vétke
kecsesen átszálljon bűnbakok fejére!
(A Szentatya mást mond? Ne is figyelj rája,
Szeretet-papoló Kereszt-párttitkárra,
habár pártfőtitkár, formális már a csók,
s félig a Keresztfán, - úgy járt, mint Gorbacsov!)
No de menjünk tovább! E recept kiváló.
(Hány szakadék-útján lobogott a zászló!)
Ezt-azt zsebre dugtál? Bátran ordíthatod:
- Nemzet! Nézd e bűnös migráns áradatot!
(Ez már döfi! Igaz, korántsem szép tettek
közben, rejtekhelyen, nagyokat nevetnek..
Szinte úgy is tűnhet: ezt a migránskártyát
csenő Csóri urak epedezve várták,
s ha holnap riadót harci kürtök fújnak, -
ki keresi útját annak, mit megfújtak?!
Mohács, - AZ MOHÁCS VOLT! Hozzá mi a QUESTOR?
Hazafi vagy? Csinálj bolhát elefántból!)
Hát.. ha kürtök szólnak, begurulós népek
mindjárt felmutatnak jámbor vitézséget,
s habár öregecskék, s egyre inkább vének:
botot, mankót ráznak földnek, víznek, égnek.
(Nem jön vissza észbe, amit elfeledtek:
világháborúkban kik, mit, miért tettek?!)
Nos, a Médiának mily pompás ajándék:
menekülőben is lehet nem szép szándék, -
akad gyarló ember, akit kibombáztak,
s családját a bomba adta át halálnak,
s végül oly bosszús lesz, bő ruhája alatt
néhány kis bombácska meglapul, ottmarad,
s robban! Pusztul közben hívő és hitetlen, -
s hogy ez jóra vezet? Én nem hiszek ebben,
sőt, még abban sem, hogy ezt szereti Allah,
- én dehogy vallanám isten-akaratnak!
Ám - titokban - boldog ettől izmos izmus,
mely égig bömbölhet: nacionalizmus.
Kirügyezett ürügy! Sújthat jobbal balra, -
no és az Igazság? Hát az le van sz...va!
(Bár sokszor lesz...ták, tán már mindegy neki,
maradt egy-két különc, ki ezt nem szereti.)
Közel a recipe véres, könnyes vége, -
jámbor EU-népek, sokat tesztek érte!
Nos! Hát halni akarsz, te vén Európa?!
Eutanázia? Csóri is tudósa!
Kövesd a receptjét, - hát az olyan recept:
drog nélkül is elmegy fogyatkozó eszed,
tolószékbe kerülsz (már most is kitolnak
Veled, s jön majd hozzá agyabugya holnap..)!
Csupán széthullásod szíved minden vágya?
Csóri úrra hallgass, ne a Szentatyára!
Szentatya mást beszél? Ami fő: az erszény!
Erszény-erényessé lett mennyi keresztény!
Megy a mese, mise, a megszokott sablon..
A test itt. A Lélek? A szakadó parton.
Van, persze, más recept, írnám is.., - de mégse!
Ahhoz nagy szükséged volna szívre, észre,
becsületre is, mely, ráadásul, bátor,
s nem fél a keserű, hasznos orvosságtól..
Van úgy: a gyógyulás nehéz, halni könnyebb..
(Sírodnál majd jönnek a krokodilkönnyek!)
Ezt egy különc magyar üzeni, - hiába,
ki jól tudja mi lesz becstelenség ára!
Hát, Te is tudhatnád, bizony, Európa, -
tájaidon hányszor szaglászott sok róka,
magas pulpitusról hány farkas üvöltött,
s libanépnek mennyi hazug mesét költött,
s mibe került mindez, Európa, s hányszor,
mennyi vérbe, kínba, - elkábul, ki számol!
(2016)
|
Lelkes Miklós Zsolt: A Macskaklub, avagy Lisette Néni kettős játéka. Underground Kiadó, 2016.
Lelkes Miklós Zsolt A Macskaklub, avagy Lisette Néni kettős játéka c. regényében (http://undergroundbolt.hu/a-macskaklub) az olvasók többek között ismét találkozhatnak Thiéry főfelügyelővel és Ficnon magánnyomozóval. A színhely Franciaország, Párizs, ahol Lisette Néni, a Macskaklub alapítója éli kettős életét. A fentebbi linkre kattintva a könyv címlapja megjelenik, valamint néhány oldal elolvasására is lehetőség van, továbbá információ a könyv megrendelhetőségéről.
Miért kettős ez az élet, és mit hoz a néninek a madárhangú bácsinéni? Kik figyelnek és mire? Mi lesz a Macskaklub sorsa? Milyen az élete a híres párizsi cukrásznak, a Napóleon ágyúja megalkotójának? Kik tűnődnek régi címeren?
Mi az a rendkívül értékes Párizsban, amit különböző nációk hírszerzői és ügynökei feltétlenül meg szeretnének szerezni? Kik repülnek el Franciaországból Libanonba? Jól tud-e a fegyverrel bánni Dragan szerb ékszerész, a Szerb hegyek álma című díjnyertes könyv írója?
Ezekre és további kérdésekre (és más hasonlóakra) ad választ a szerző finom humorral átszőtt, kalandos, fordulatos, a nagy sakktáblán jellegzetes alakokat mozgató regénye. A címlapon levő rajz Rusovszki Szilvia munkája.
|
Lelkes Miklós Zsolt könyveiről
A párizsi bohóc c. műve egyszerre bűnügyi regény, két bűnesettel, valamint érdekes kalandregény. Az olvasó találkozhat benne a Szerző más műveiben megismert szereplőkkel, így Clément Ficnon magándetektívvel, és feleségével, Alegrával, valamint Henry Thiéry főfelügyelővel, azonban újakkal is, így az édesapja halálát megbosszulni akaró Lucas Betranche-al, valamint a bájos Monica Cauchy-val.
Múlt és jelen váltakozik a fordulatos történetben, amelynek színhelye az Aranymacska Földjétől a Kwakkkwakk szigeti háborús kalandon át New Yorkig terjed, de legnagyobbrészt Párizs ad otthont a cselekménynek. A könyv szereplői bátrak cselekednek, és merészen, őszintén gondolkodnak - a világról is, önmagukról is.
A párizsi bohóc c. könyv linkje:
http://undergroundbolt.hu/a-parizsi-bohoc
Többi könyve is megrendelhető az Underground Kiadó webshopjában, ahol a könyvek részletesebb fülszövege is megtekinthető, valamint beleolvasási lehetőség is adódik a könyvek néhány lapjánál (az internet címekre való kattintásnál az adott könyv az Underground Kiadó webshop honlapján megjelenik).
Utóbbiak linkjei:
http://undergroundbolt.hu/uton
http://undergroundbolt.hu/koteltanc
http://undergroundbolt.hu/tiltott-gyumolcs
http://undergroundbolt.hu/sarkanyolok-vere
http://undergroundbolt.hu/osi-kincsunk-a-magyar-konyhamuveszet
http://undergroundbolt.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-izeibol
http://undergroundbolt.hu/amazoniai-rejtely
http://undergroundbolt.hu/a-halott-ember-eneke
http://undergroundbolt.hu/a-parizsi-bohoc
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=Lelkes+Mikl%C3%B3s+Zsolt
1.) Lelkes Miklós Zsolt: Úton c. elbeszéléskötet főhős-kárvallottjai olyan kisemberek a 2000-es évek első feléből, akik sorsukért, - sokszor kibogozhatatlanul, és nehezen meghatározható arányban, - ők is tehetnek, de nem csak ők, hanem az a társadalom is, amelyben élnek. Amíg élnek, addig "úton vannak", - mint a könyv szerzője is. Erre utal a könyv címe. A benne szereplő minden élmény, leírás valódi, megtörtént, írója csak a neveket változtatta meg.
A felvillanó sorsok mögött ott a kérdés: jó utat választottak-e, és milyen választási lehetőségeket adott nekik a társadalom?
A történetekből érződik a szerző vágya egy gondolkodó és gondolkodtató ország iránt, amelyik jobban tud választani, nem csak a jó és rossz között, hanem, - ha éppen nincsen más lehetősége - a rossz és a kevésbé rossz között is.
2.) Lelkes Miklós Zsolt: Kötéltánc. A kalandos, izgalmas történet sok dokumentumkötetnél jobban érzékelteti a világ, a valóság bonyolultságát. A négy főszereplő - három férfi és egy nő - nagy pénzért kockáztatja életét, és velük van, jóban-rosszban, Csajkovszkij is, a kutya. A pénzt szeretnék megkapni, tehát elsősorban nem valamiféle nemes érdek, eszme vezeti őket, de ténylegesen mégis egy beláthatatlan következményekkel járható tragédia megelőzésén dolgoznak.
A szerző sokoldalúan mutatja be a szereplők jellemét, érzés- és gondolatvilágát, olykor eredeti humorát, de az őket segítőket, és ellenségeiket is igyekszik tárgyilagosan megítélni. "Aki ezt kézbe veszi, nem tudja letenni, amíg nem ér a történet végére", - mondta a szerző író barátja, aki kéziratban elolvasta. Igaza volt-e? Döntse el az Olvasó! A könyv címlapján levő rajz Rusovszki Szilvia munkája.
3.) Lelkes Miklós Zsolt: Sárkányölők vére. A színdarab szövegkönyve korhűen mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom főbb eseményeit. Eltérően sok más, az akkori történésekkel foglalkozó szépirodalmi műtől, célja az, hogy az eseményekben résztvevő, hazájuknak jót akaró fiataloknak és idősebbeknek emléket állítson, és egyúttal felhívja a figyelmet Magyarországra. Az utolsó dalszövegben a főhős nem vádaskodik, hanem azt kéri Istentől, az Idő Örök Királyától, hogy az Idő mutasson rá a forradalomban résztvevő becsületes emberek szándékaira, ítélje meg tetteiket:
"Isten, Időd ítéljen felettünk, / és ne szolgák, ijedt emberek!"
4.) Dr. Lelkes Miklós Zsolt: Ősi kincsünk a magyar konyhaművészet. A könyv bemutatja: a magyarság találékonysága, szépségszeretete, sajátos ízlésvilága egyedi konyhát alakított ki, amely méltó arra, hogy a világ még jobban megismerje. A szerző kitér arra, hogy más népek konyhaművészete milyen hatást gyakorolt a magyarokéra, és hogyan vált annak szerves részévé. A könyv menete a főbb magyar történelmi korszakokat követi. A végén néhány olyan táplálkozásra vonatkozó ismeretet emel ki, amelyek az egészség megőrzését és fejlesztését is szolgálhatják.
5.) Lelkes Miklós Zsolt Tiltott gyümölcs c. regényének két főszereplője a Kötéltáncból már megismert francia Gerard Lynx, és a gyönyörű orosz lány, Másenyka. Nyaralásuk eleinte jól indul, később azonban egyre inkább nem várt meglepetésekkel, majd veszélyekkel jár együtt. Izgalmas kalandjaik színhelye Franciaország és Olaszország. A realitásoktól el nem szakadó, ugyanakkor élvezetes, szórakoztató mű finom humorral átszőtt, és helyenként igencsak elgondolkoztató is. Helyt állnak-e a kihívásokkal szemben? Aki a Szerző Kötéltánc című művét olvasta, vélhetően a Tiltott gyümölcsben sem fog csalódni. E kötet címlapját is Rusovszki Szilvia rajza díszíti.
6.) Kolev András - Dr. Lelkes Miklós Zsolt: Az Osztrák Magyar Monarchia ízeiből. Ebbe a könyvbe 16 nemzetiség összesen 77 híres étele került. Egyik-másik elkészítése és fogyasztása egy kis kóstoló a múltból, az Osztrák-Magyar Monarchia ízeiből. A benne levő receptek olyan tanácsokat is tartalmaznak, amelyek más, hasonló ételek elkészítésénél szintén hasznosíthatóak. A szerzők "Jó étvágyat!" kívánsága mögött az is érződik, hogy szeretnék, ha az egykori Monarchia mai népei megértéssel néznének közös múltjukra, történelmükre, és többször találkoznának egymással megterített fehér asztalnál, békességben...
7.) Lelkes Miklós Zsolt: Amazóniai rejtély. A fordulatokban bővelkedő kalandregény középpontjában egy tábornok leánya örökségének (nagy pénzösszeg és inka aranyszobrok) megszerzése áll, valójában azonban Argentínáért folyik a küzdelem, és a világ tág panorámája bontakozik ki, összeütköző érdekekkel, törekvésekkel.
8.) Lelkes Miklós Zsolt: A halott ember éneke. Színhelye részben Franciaország, részben Nigéria.
Az olvasó találkozhat a könyvben előző kalandregényeim néhány szereplőjével: Ficnonnal, Gerarddal, Gilberttel, Másenykával, akikhez szép számmal újak is csatlakoznak. Vajon milyen kapcsolat lehet a Fiscatel multinacionális cég és a terrorizmust is eszközei közé soroló szekta, a Hét Csillag Hite között?
Az olvasó - úgy gondolom - nem csak érdekes, izgalmas, eseménydús történetet kap, hanem egyúttal tetteket követelő gondolatokat is Európáról és a világról. Mikor hozza el az Augiász istállóját kitisztító Heraklészt a Jövő, - és elég lesz-e ehhez a nagy munkához, mint a mondában, két folyó? A címlapon levő rajz Rusovszki Szilvia munkája.
9.) Lelkes Miklós Zsolt: A párizsi bohóc. Ismertetése fentebb!
(2016. május)
|
Lelkes Miklós: Május felé
Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.
Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?
Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is nép, ha így felejt a nép?
Ha ennyire igája lesz Igéje,
s kitörlődik tegnapi Messzeség?
A kék felhőt fest. Távlat elmosódik.
Látszat csillog, lustán, és ottmarad.
Szavazókat hív a templom harangja,
s nem kér valót, földi válaszokat.
Szép házak, olykor palotasor-villák, -
és kisszerűség. Elvillan a nap.
Tulipánok őriznek tiszta kelyhű,
jót akaró piros májusokat.
A tulipánok. Mások már nem őrzik,
csak dúdolnak giccsrózsás éneket?
Semmibe vesző mátyásföldi utcák,
van most költőtök, ki boldog lehet?
Tulipánok tiszta kelyhébe nézek.
Selyem lángját lobbantja fel a szín,
volt gyönyörű május. Piros varázslat,
s küzdő Szépség, - ó, Ti, Testvéreim!
(2016)
|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés