Új bejegyzés Frissítés

2014.03.09. 08:00 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: A várótermek álma (Nikolits Árpádnak)   A várótermek piszkosak, kopottak, s nyüzsgésben is horkolnak, alszanak. Ha fülükbe szuszog tolató mozdony, ez nekik nem ébresztő pillanat.   Álmuk? Az ország. Most: Kifosztottfalva, s bunkós gőggel nagyot játszó király, balesetek között döcög a szennyes vonat, - lejtőn nem tud megállni már?   Igen. Meg olykor filozófus-álom a világról: poggyásza elveszett (vagy nem is volt, csupán csak képzeletben?), melyben erkölcs, józan ész, szeretet.   Az utasok? Néhányan padra dőlnek, másoknak meg az álom kézbe ad egy-egy féldecit, merő megszokásból: - Ez az élet, komám, idd le magad,   mert vonat úgy van itt, hogy soha nincsen, csak ripacs plakát a falon! Kilóg lóláb álomból, és a valóságból: nem érkeznek meg az elindulók!   Várótermek. Vak ablak, szürke hályog. Alvók dőlnek egymásnak a padon. Egyik felébred, a világra mordul. Csak nagyot köpni jó az alkalom.   Várótermek. Veréb száll. Varjú károg. Könyörgő szemmel megáll koldus eb. Egy újságlapon bibliás bohócok, tömött zsebekkel, álszent híresek.   A valóság: álom. Kifosztottfalva. Ország, mit szív, ész, Isten elhagyott, s ahol a Bűn már lassan elfeledtet sortűz múltat, kivégzőosztagot,   s hogy pántlikás, vérvágyó háborúkat kik hoztak és miért. Az értelem kérdezné, de körben valóság-álom:   már mit sem váró közöny-váróterem.   (2014)

2014.02.27. 10:55 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Ukrajna Ukrajnának csak a kárpátaljai területén voltam, az utóbbi két évtizedben, arról elmondhatom: olyan fenségesen gyönyörű tájakat még sehol sem láttam, fényképeken is ritkán. Megnéztem a múzeumot is, Beregszászon, és néhány más nevezetes helyet. Írtam is erről prózában, de most nincs kedvem megkeresni az interneten, vagy komputeremben. Mintegy ötven évvel ezelőtt néhány versem a Kárpáti Igaz Szóban is megjelent, akkor egy példányt mindig elküldtek abból a számból, ezeket eltettem emlékül. Egy szám, amelyikben Mikes Kelemen c. versem volt (vagy a Minden tükör című) elveszett, - vagy talán még mindig otthon van valahol a rengeteg újság, folyóirat között? Tetszett az akkori újság nagy külalakja, lepedő mérete. A Kárpátalja Csillaga című verset (http://mek.niif.hu/06300/06379/html/34.html) viszont már ebben az évszázadban írtam valamikor, amikor Kárpátalján jártam. Így kezdődik: Bárhol is élsz, egyszer erre a tájra utazz el: szépség-dús, s titkok hazája. Más itt a hold, mint másutt, énekében bánat is bájos, gyöngyruhás reményben, s hajnalokban piros lovak sörénye lángol színt a még bóbiskoló égre, s búcsúzó csillag csók-pillanata döbbent szívet: a Világ Csillaga!   Találkoztam a tájakkal, de a magyar nacionalizmus jeleivel is. Persze, az ukrán nacionalizmus is jelen volt. A tájakat dicsérő verset így fejeztem be, az igazságnak megfelelően, bár tudtam, hogy ezzel szalon képtelenné válik a rendszerváltott országban: Ám azt is láttam: hányan meg sem értik se történetük elejét, se végit, az eddigit! Múltjuk. Igazat adnak gőgös ukránnak, butított magyarnak.   Gyógyíts sebet, sajgó emberi lelket, Láthatatlan Varázslat! És szerelmed mutassa fel szíveknek a Csodát:   Megértés, Béke közös Csillagát! Hát, a szalonképtelenség hamar beigazolódott. Egy könyvkiadó igen drága, díszes kiadványában közölni akarta az egyik versszakot, nyilván kárpátaljai táj illusztrálására. A vers egészétől viszont - befejezése miatt - visszariadt.Mindegy, az igazság a fontos, - számomra. Igen, nem meglepő: butított magyarból itt is sok van, - miért ne lenne Kárpátalján is? A "Megértés, Béke közös Csillaga" sem ragyog, akkor sem tette ezt, amikor ott voltam. Most azonban, amikor Ukrajnában, a zavargások után, új, Nyugathoz, az Európai Unióhoz és Amerikához húzó kormány vette át a hatalmat, az némileg rejtély számomra, hogy első intézkedései között miért szerepel a nyelvtörvény megváltoztatása a kisebbségek (és így a magyarok) kárára, - miközben az állítólag államcsőd küszöbön álló Ukrajna a Nyugattól is pénzt szeretne kapni? Hát ezt nem tudhatom, hiszen nem láthatom az ottani kártyacsata lapjait.A lényeg, persze, világos: mindegyik nagyhatalom, illetve nagyhatalmi tömörülés megpróbálja saját vezető köreinek érdekei szerint irányítani az eseményeket, minden lehetséges módon. Mindegyik a "népről" mond szépeket, dicséri, ha "fellázad a nép", - e lázadások tüzénél azonban kiknek sülnek a pecsenyék? Egy nagyhatalom (http://www.vilagszinvonal.hu/) című versemre gondolok, és elmosolyodom. Keserű mosollyal, mert fájó, hogy még mindig ilyen a világ, és átérzem az egyéni, családi tragédiákat, akkor is, ha a meggyilkoltakat, rokkanttá lett embereket, a szenvedőket nem ismerem. Embertársaink ők akkor is, ha tőlünk távol élnek.Különböző országokban nyilván jelentős eltérések is vannak a tömegek lázadásában, tüntetéseiben, de napjaink ilyen eseményeinél azért felismerhető közös eseményláncolat: korrupt kormány és a hozzája kapcsolódó parazita társadalmi réteg, - a hatalom által elnyomottak, a tőkés "demokrácia" világpropagandáját készpénznek veszik, elhiszik, és fellázadnak, - a nagyhatalmak, vezető köreik érdekeltsége szerint, már a lázadás előtt régóta beleavatkoztak az eseményekbe, de a lázadás kitörése után azt hirdetik: ők a "nép" mellett vannak. Időlegesen ugyan némi javulás is bekövetkezhet az életkörülményekben a lázadás után (akár leverik, akár győz), de a társadalmi rendből előbb-utóbb szükségszerűen jelentkező problémák megmaradnak, sőt, súlyosabb eset is bekövetkezhet, amit Szíria mai helyzete jól példáz. Azt, hogy Ukrajna esetében miként alakul majd a helyzet, nyilván nem tudhatom, de valószínűleg azok sem tudják, akik ismerik a résztvevők kezében levő kártyákat. Nagyhatalmak küzdelme folyik, és most nem lehet megmondani mi lesz belőle. Kompromisszum is kialakulhat, ha a térség destabilizálása sem Amerikának, sem Oroszországnak nem érdeke. Igen, mint fentebb említettem, országok között sok közös vonás is van az eseményeket illetően. Azoknál is, ahol nem tört ki zavargás, lázadás. Az egyik nagy probléma: a tömegek szellemi színvonalának alacsony volta. Vonatkozik ez sok-sok ember olyan mértékű ismerethiányára, amelyért - a társadalmi rend, a hatalom alapvetően népbutító szándéka és gyakorlata mellett -  sokan egyénileg is felelősek, saját fogyatékos erkölcsi színvonalukat is beleértően. Így van ez - az eltérések mellett - a legfejlettebb "tőkés demokráciákban" éppen úgy, mint például Magyarországon, amely gazdasági fejlettségével, fejlődésével (ha vannak is nála rosszabb állapotban levő országok) jelenleg nem dicsekedhet. Így, érthetően, a történelmi emlékműveknél is gyakran jelentkeznek hasonló, sőt, a lényeget illetően azonos problémák, Magyarországon éppen úgy, mint Ukrajnában, Kárpátalján. A történelmi események tárgyilagos megítéléséhez ugyanis nem elegendő azt látni, hogy az egyik nép mit szenvedett, mitől, miért, hanem ugyanezt látni kell (kellene) az azonos területen élő másik népre, kisebbségre vonatkozóan is. Kölcsönös együttérzéssel. Ezt a látásmódot, amikor a beregszászi múzeum kiállítását mintegy tíz évvel ezelőtt megtekintettem, nem tapasztaltam. Az egyik megtekintett emlékműnél sem. A magyar megszálló csapatok nem jótékonykodni mentek a második világháborúban Ukrajnába. Miért mentek, kik küldték oda ezeket a csapatokat, mit tettek ott? Mindezek bemutatása nélkül nem érthetőek meg a magyar sérelmek, - csak félrevezetni, hergelni lehet a népet rossz irányban, önző csoportérdekek miatt, Magyarország, és a kárpátaljai magyar kisebbség valódi érdekeinek kárára. Ugyanez a helyzet Magyarországon. Nem csak a történelmi események felszínét kellene bemutatni, hanem mélyüket, társadalmi gyökereiket, az akkor élő társadalmi rétegek jellegzetes gondolkodását, erkölcsi arculatát, eszméit is. Meg kellene - példaként említem - mutatni: a Horthy-korszak kebelén melegedtek, keltek ki a nyilaskeresztes kígyótojások, annak ellenére, hogy maga Horthy ezt a nyilaskeresztes szélsőséget már nem kedvelte, és olykor tett is lépéseket visszaszorítására, ameddig lehetősége volt rá. Ám, ha nem is kedvelte a nyilasokat, az akkor uralkodó társadalmi rendszer, a Horthy-korszak társadalmi rendszere, igenis lehetőséget adott a nyilasok táborának megnövekedésére, és ez nem írható kizárólag a hitleri Németország rovására. Nem véletlenül írtam Budapest álma c. versemben: Dunád, Budapest? A felszínén ének, ének-álom, de temetői mélyek, vizében ott hallgat egy másik álom, ítélő népre mindhiába várón, kócsagtollas urak mulatnak álmán: SOMOGYI és BACSÓ mártírhalálán. S később? Zöldinges, eszét vesztett népség sortüze után mily rémálom néz szét partodról, Folyó, máig? Bűnök, vétkek sorát vedd számba, láss álmot, Egészet! Leszakadt hidak, menekülő élet, Budán nyilaskeresztes kígyófészkek.. Lángok, pusztulás.. Ó, hány ember veszte, ha úrrá lesz egy embertelen eszme!   A saját történelmükre értőn, tárgyilagosan néző tömegek nélkül nem létezhet becsületes ország, csak a tömegeken (elbutított tömegeken) élősködő, álszent, képmutató rendszer. Az elítélendő hazai rossz példák közé sorolható a még fel nem állított Gábriel-arkangyalos emlékmű, amelynek tárgya Magyarország német megszállása a második világháborúban, és amelyről, a képek alapján, világosan megállapítható: a történelemhamisítás egyik szégyenletes példája. Egyébként: szégyenkezni kell-e a ma élőknek a magyar történelmi múlt miatt? Nem! Ebben a múltban voltak szükségszerűségből, kényszerből, az adott körülményekből következő események, voltak erkölcsileg felemelő időszakok, például amikor Magyarország a török áradattól valóban egész Európát is védte, - és voltak szégyenletes tettek, ilyenkor nem csupán a holocausttal kapcsolatosakra kell gondolni. Utóbbiakhoz hasonló, erkölcsileg elítélendő tettek, időszakok minden ország történelmében voltak, egyesekében sokkal több is, mint Magyarországé, ha a világra szélesítjük ki látóterünket. Gábriel arkangyal, meg a többiek c. írásomban igyekszem rámutatni: "Itt érkeztünk el egy fontos ponthoz, amit világossá kellene tenni Magyarországon (de nem fogják!): HA (!) valakinek bármelyik huszadik századbeli őse akár a legkegyetlenebb, legembertelenebb dolgokat követte is el, AZÉRT leszármazottja a legcsekélyebb mértékben sem felelős erkölcsileg. AZÉRT VISZONT - erkölcsileg - nagyon is felelős, hogy Ő maga miként viszonyul a múlt eseményeihez." Ebben az írásomban szerepel az is: "Van azonban olykor egy-egy magányos hang, becsületes, igazságszerető. Ezúttal egy lelkészé, aki ki merte mondani azt, amit sokan tudnak, de érdekük, hogy másképpen nyilatkozzanak, sokan tudnak, de ők viszont szólni nem mernek, - sokan pedig nem tudnak, csak bámulnak az eseményekre, mint borjú az új kapura, miközben tudatlanságukról általában ők is tehetnek, ők is vétkesek saját ismerethiányukban. Mit mondott ez a lelkész? Nem szóról-szóra idézem, de lényegében azt: aki a Horthy-korszakot megszépíteni akarja, az a volt gyilkosok cinkosa, - a jelenben." Igen, egy becsületes ember mondta, egy lelkész, - de hol vannak a többiek? Miért volna olyan fontos, hogy a tömegek megértsék az ország (és a világ) történelmi múltját? Többek között azért, mert ezt a történelmi múltat a tőkés társadalmi rendben azért hamisítják meg a hatalom birtokában egyes társadalmi csoportok, hogy leple alatt saját önhasznukat szolgálják a jelenben, akár az ország kárára. Becsületes, bátor, igazságszerető lelkész minden korban akadt (Giordano Bruno, akiről verset írtam, a középkorban szép, de máig nem kellően megbecsült példát adott erre), - de ez nem elég. A közmondás úgy tartja: "Egy fecske nem csinál nyarat." Nem csak egy, de kevés fecske sem. A nyárhoz több kell. A becsületes országhoz is! (2014) (Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)

2014.02.25. 07:42 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Gábriel arkangyal, meg a többiek A szobrász, persze, szobrot akar alkotni, részben, hogy nagy pénz üsse érte a markát, meg a dicsőségért is. Van kis szobor, közepes, meg nagy szobor. A szobor, kedves Olvasóim, ne felejtsétek el: nem vers. Ha a költő verset ír, és nem közlik, az a költőnek nem kerül túl sokba, csak némi bosszúságába. A szobor azonban sokkal munkaigényesebb, de, főleg, költségesebb. Szobrot alkotója aligha tud saját költségére elkészíttetni, még ha van is hely a kertjében, ahová felállíttathatná.  A viták középpontjába került alkotás most, napjainkban, kivételesen nem önmagában álló szobor, hanem emlékmű. Szobor részei ugyan ennek is vannak. A német birodalmi sas, meg Gábriel arkangyal. Az alkotást csupán az interneten tudtam megnézni, képen, arról pedig nem vált világossá előttem: a német birodalmi sas csak viaskodik "Isten küldöttével", Gábriel főangyallal, - vagy már le is győzte? Elvileg le kellett győznie, ha ideiglenesen is, hiszen az emlékmű - a szándék hivatalos magyarázata szerint - Magyarország egykori német megszállásának akar emléket állítani, szomorút. A megszállás áldozatainak. Az a gondolat, hogy valaki két legyet akar ütni egy csapásra, tetszik nekem. Sőt, ha kettőnél több legyet akar egy csapással repülésre és szemtelenkedésre alkalmatlanná tenni, azt még inkább méltányolom. Előbb azonban jó megnézni, hogy a két (vagy több) légy valóban légy-e, átvitt értelemben is. Persze, nem átvitt értelemben is, mert, ha például a két légyből az egyik valójában darázs..Nos, az érthető, hogy a szobrász emlékművet akar alkotni. Az is, hogy, ha ezt akarja, akkor - több egyéb, most általam nem részletezett, de szükséges ügyeskedése mellett (legyünk finomak!) - alapvető követelmény vele szemben: szolgálja ki megrendelőjét, különben alkotni, papíron, alkothat, de pénzt, dicsőséget nem lát. A szobrász - bárki is az - tudja ezt. Felemeli fejét és azt mondja: " A dolgozó népet szolgálom!". Ha pedig más a kor (mint most is), akkor a szöveg kicsit módosul, a fej felemelés helyett lehajtott fejjel azt kell mondania: " A NEM DOLGOZÓ népet szolgálom!". A pontos szöveg, persze, ez volna: " A NEM DOLGOZÓ, DE A NÉP NYAKÁN ÉLŐSKÖDŐ NÉPSÉGET SZOLGÁLOM!", már csak azért is, mert a valódi nép egyre nagyobb hányada e csodademokráciás világban - kényszerből - nem dolgozik, csak dolgozni szeretne, illetve talán már a nem dolgozásba is belenyugodna, ha abból meg lehetne élni. A "népség" tehát itt nem a nép, - akkor tehát kicsodák tartozhatnak körébe? Hát, Olvasóim, ezen, sajnos, gondolkoznotok kellene, nem adhatom a választ a szátokba, részben azért sem, mert az tele van azokkal a történelmi és egyéb, nem történelmi hazugságokkal, amelyeket ebben a jelszavakat gyártó országban beletettek. Utóbbiakat köpjétek ki, - és gondolkozzatok! Kicsit sokba kerül ugyan a gondolkozás, elismerem, mert ismerem, de.. No, térjünk vissza a két légy egy csapásra való elintézéséhez! Némi körmönfont magyarázattal oda lehetne kilyukadni, valóban: az áldozat, - az áldozat! Igen, igen, de az áldozat, aki a másik áldozatot áldozatos tevékenységével agyonverte, nem feltétlenül azonos azzal az áldozattal, akit agyonvert. A kettő között aprócskának nem minősíthető különbségek lehetnek! Jó, jó, tudom, Magyarországon vagyunk, és itt az ilyesmit nehéz megérteni, de azért mégis.. Előbbi is áldozat volt ugyan, gyakran: a társadalmi rendszer áldozata, ebben az esetben a Horthy-korszaké. Nem ritkán a butítás áldozata. A korszak uralkodó eszméjének áldozata, mert esetleg hitte: úgy cselekszik hazafiként, ha kivetkőzik emberségességéből. Sokan elhitték ezt.  A hit azonban - hát, ezt sem gondolom, hogy könnyű megértetni ebben a kis országban! - nem ad felmentést minden tettre, még ha gyakran enyhítő körülmény is. Nem jó, ha a hit úrrá lesz lelkeken, testeken, tetteken, magatartásokon? Attól függ, hogy milyen hitről van szó! (No, megint csak gondolkodnotok kellene, Olvasóim, erről-arról, - sajnálom, hogy ki kell mondanom, azaz ide kell írnom az igazat, amit annyira utáltok!) A legendákat szeretem, mert olyan szépen költőiek. Meg érdekesek. Gábriel arkangyal is költői és érdekes. Isten parancsolt, ő meg kiűzte, - ha jól emlékszem lángpallossal - az alma tolvaj Ádámot és Évát az Édenkertből. Bírósági tárgyalás nélkül történt ez a kiűzetés, és, bizony, ha jogvédők - vagy észvédők - már akkor is léteztek volna, talán nem ment volna ilyen könnyen a dolog (de azért akkor is ment volna, mert fegyver beszél, jogvédő ugat!). Állítólag - az interneten legalábbis utalást találtam rá - ez a kardos főangyal Szodománál és Gomoránál is ott volt, Isten nevében, akaratából, pusztította a rossz népet. Tekintettel arra, hogy a "rossz nép" esetében sem mindenki rossz egyénileg, az ilyen "kollektív büntetés", akár Isten rendeli el, akár más, kétséges, hogy helyeselhető-e? (A kíváncsiskodásért is talán kissé túlzott volt annak a feleségnek sóbálvánnyá való változtatása Isten által, bár, ha a só akkortájt annyira értékes dolog volt, a sóbálvány férje esetleg nem bánta túlságosan.) No és a hittel (vakhittel, de minden túlzásba vitt hit előbb-utóbb vakságot, tragédiát okoz) egyéb bajok is vannak. Ha - mint Szabolcska Mihály írta egyik versében, aki Ady jámbor ellenfeleként nem vádolható kommunistasággal - MINDEN Isten akaratából történik, akkor Isten tulajdonképpen a német megszállással büntette Magyarországot. Nem állítom, hogy sok tekintetben nem jogosan, de azért egyrészt a "kollektív büntetés" ebben az esetben sem tetszik nekem (ilyen kényes ízlésű vagyok, de már megszokhattátok!), másrészt szegény magyar zsidóknál miért volt a nem zsidó magyaroknál is szigorúbb ez a büntetés (a holocaust)? Hát, szóval, és tettel, vannak a felállítandó emlékművel kapcsolatban, a felszín mögött, a mélyben, egyéb dolgok is, mint amiről beszélni, írni mernek, még a látszatra merészek is, lapjaiban, vagy a nagy, képernyős cirkuszporondon. Van azonban olykor egy-egy magányos hang, becsületes, igazságszerető. Ezúttal egy lelkészé, aki ki merte mondani azt, amit sokan tudnak, de érdekük, hogy másképpen nyilatkozzanak, sokan tudnak, de ők viszont szólni nem mernek, - sokan pedig nem tudnak, csak bámulnak az eseményekre, mint borjú az új kapura, miközben tudatlanságukról általában ők is tehetnek, ők is vétkesek saját ismerethiányukban. Mit mondott ez a lelkész? Nem szóról-szóra idézem, de lényegében azt: aki a Horthy-korszakot megszépíteni akarja, az a volt gyilkosok cinkosa, - a jelenben. Igaza van, nagyon is! Itt érkeztünk el egy fontos ponthoz, amit világossá kellene tenni Magyarországon (de nem fogják!): HA (!) valakinek bármelyik huszadik századbeli őse akár a legkegyetlenebb, legembertelenebb dolgokat követte is el, AZÉRT leszármazottja a legcsekélyebb mértékben sem felelős erkölcsileg. AZÉRT VISZONT - erkölcsileg - nagyon is felelős, hogy Ő maga miként viszonyul a múlt eseményeihez. A szobrász, az emlékmű tervezője, alkotója mit tehet? HA (!) elgondolkozna a múlt eseményein, igazságra törekvően, tárgyilagosan, akkor valóban nagy művet alkothatna, mivel minden nagy műalkotásnak (legyen az szobor, vers, vagy más alkotás) - egyéb művészeti követelmények mellett - IGAZNAK IS kell lennie. HA így tenne a szobrász, akkor ma Magyarországon nem volna lehetősége az alkotásra. HA viszont meghajol az uralkodó irányzat, a Hatalom előtt, - szolgává lesz ő is, mint társai, nem az igazság szolgája, hanem a hazugságé. Meg saját önző érdekeié. Eladja hazafiságát (ha volt neki). Ez az igazság, akár tetszik valakinek, akár nem. Lehet, hogy a hazugság sokkal több embernek tetszik manapság is, mint az igazság, - de hazugokhoz becsületes ember nem csatlakozik, ostobaságokra, akár vastag bajszú meglett ember mondja, akár simára borotvált képű ifjonc, nem helyesel! (2014)

2014.02.16. 19:56 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: A Keresztre feszített Erdő (Nikolits Árpádnak)   A cím Tiéd, - és a műalkotás is: kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam. Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt tovább viszem, szívkereszt-gondolatban. Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, - ködből kibújik, és álmosan ásít, s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén, csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik. Láttam erdőt alkonyban elmerülni. Hallgatott, - de a vörös rézszín zengett, s hulló hangcseppek estét váró fák közt átcsillogtattak égő égszerelmet.   Képzeletben, gyönyörű fájdalommal megjelenik az erdő: az a másik, és nagy szellemkéz meg-megsimogatja a Szépséghez hű csillagéjszakáit.   Mai erdő? Gonosz varázs a léptünk után kémlel benne. Elzárt a Messze, s vigyorgó ördög, fején glóriával, rá-ráköp egy-egy sötétlő keresztre. Mindenki fél. Álarcban, nick-nevekkel mer szólni csak e rúttá tett világban, ki szól, - s lassan, kilúgozott agyakban, rémült szívekben csak nyomorék vágy van.   A mai erdő? Itt mindenki elvész, ő is: mohón markoló, Hit kufárja,   s nincs Próféta, szemekbe néző Isten, - csak tört idő szégyene, gyávasága.   (2014)

2014.02.16. 19:54 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Próza és vers (Nikolits Árpádnak) Azon tűnődöm: próza, s vers világa hol találkozik? Hát, tényleg, lehet, hogy gyakrabban néz más szemmel az író, mint a költő, lóvásár tereket. Írónak a ló: dokumentum-állat. Tanulmányozza: miként is nyerít, s a gazda-sorsból merítőkanállal veszi, s átönti élet-szavait könyveibe. Jó ez, ha végül minden a lapokon izmosan eleven, s felismerhető csizmákról, patákról, és rúgásokról - a történelem. Nem válogathatsz többféle hazából, - mit jelen ad most: csak kényszerhaza. Van úgy, hogy grófként földműves az író, s proletár költő - arisztokrata. Regényt nem írtam, - egyrészt lusta voltam írógépen annyit kopogni le, másrészt pillanat bűvölt el leginkább: Szépség, mely máris pusztuló mese. A költemény kötötten is kötetlen, s egy idő után már segít a rím: a valóság kártyáit újraosztja, s piros világ nőhet fel álmain. Költőnek szobrot sohasem emelnék, csak írónak, ki vaskos ércbe ad, vagy márványba, vagy lélek-súlyú kőbe nyers valótól lopott világokat. A költő inkább Prométheusz-balga. Tüzet csenne istenektől: Jövőt. A versben olykor valóság-varázslat, - de felismerik új, s új érkezők? Miért tagadnám? Én is balga voltam, s hozzátehetem: most is az vagyok, de inkább vállalom a balgaságot, sorssal, amit Prométheusz kapott.   Inkább. Igen. Egyre kisebb a Csillag? Látszat, mert Hozzá jutunk közelebb. Múltunknak csaló tükröt tart e század, s hangoskodnak hazugság-érdekek. A próza áthajol bizonytalanba (vagy, még gyakrabban, szolgává lehet), - de a költemény sohasem hazudhat, ha isten-trónon erkölcstelenek! A vers, az nem. Mindegy: akárki írja, s bármily műgonddal. Hamis vers: halott. Kiadhatják felszentelt bőrkötésben, - az Idő tudja: szégyent nyomtatott.   Persze, versben sokszor gyermekibb lélek, mint prózában. Ez nem tagadható. A versben pillanatok csodálkoznak, ha táltos lesz kíváncsi hintaló. A vers nem egyszer játszani szeretne, oda menni, hol gyermekszív dobog örömtől, s kezdő útjukat kinyitják fénytelt időt ígérő hajnalok. Vers esendőbb, mert önmagát mutatja. Nem kell neki az elrejtő palást, nem kell az álarcosok gyávasága, varázs-valót akar, és semmi mást. Varázs-valót: a Szépség Földjén ének csillogását reggel-virágokon, ha sziromkelyhek lassan ébredeznek, s a rózsaszín fehér felhőt bevon. Varázs-valót, amelyben ott a Nincsen gyönyörű hitként, s rosszat megtagad, s szomjat oltani felbuzogtat forrást, s hozzánk sietnek Szépség-hű szavak.   Hát ez a vers már egyre csak furább lesz! Két kopód, hallom, prózáért ugat: négy keréken gördülőért, mert várnak eléjük futó erdei utat. Sorsuk tudom: ők is Regényből jöttek, kitapintható létből. Kedvesek! Manócska ugrik kutyus szemgolyóról szívünkbe át, és boldogan nevet. E szép ebek ugató költemények, de nagy keretben prózai világ, - s nem jó elnéznem azt, hogy e jelenben mily híd-soron, sorssal megyünk tovább! Nem jó elnéznem, - de mit is tehetnék? Mögöttünk és előttünk Végtelen,   de Véges győz még, meg nem értett múlttal, s ingó trónján: jelen-történelem.   (2014)

2014.02.16. 17:45 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Hunfi bátorság -  Tiszteletem, Filozófus Uram! Látja, viszem Pistikét, az unokámat, a nénémhez, nyaralni! Magyar szülők magyar gyereke ez... Örülni fog neki a nénikém, mint a múltkor... -  Üdvözletem, Becsuki Bácsi! Szervusz, Pistike! Hát a nénikéje örült is, bár, úgy emlékszem, nem annyira akkor, amikor vitte, hanem inkább akkor, amikor elhozta... No mindegy, lényeg az öröm. Egy-két háziasított állat viszont, állítólag, Pistike jóvoltából visszavadult a nénikéje tanyáján. Így volt, Pistike? -  Á, nem rossz gyerek ez, Filozófus Uram! Tréfásan azt szoktam mondani: a testvéréhez képest ez a jobbik kos. Milyen szépen megtanulta Pósa Lajos Bácsitól A kis honfi című verset! Ilyen gyönyörű sorok vannak benne: "Ki magyart bánt, mind levágom, / Egy se legyen a világon, / Édes jó anyám." -  Hát szép tőled, Pistike, ez a vitézkedő szándék, de, tudod, ha mindenkit levágsz, aki a magyart bántja, akkor az talán már olyan nagy népirtás lesz, amire még a Hágai Nemzetközi Bíróság is ejnyebejnyél majd, pedig az nem olyan szigorú a kalkulusokkal, mint nálatok a tanító úr... No és a magyar is bántja a magyart, sokszor nehéz eldönteni ki a magyarabb... -  Ne féljen, Filozófus Uram, ennek a gyereknek helyén van az esze! Akárcsak a mi nemzeti fővezérünknek, aki jól megmondta annak az ájemesznek, annak a kapzsi, sárga, nemzetközi pénzfrincesfrancosintézménynek: EDDIG, ÉS NE TOVÁBB! IDE A PÉNZT, ÉS POFA BE! Arra költjük, amire akarjuk, ha kell az ébredő magyarokra, ha kell az öröklétben nyugvó áldott magyaroknak szoborra, ha kell a bankosan csőbehúzott svájcidevizakölcsönös magyarok csőből való kinézdegélésére... Nincs igazam, Filozófus Uram?! Mi köze van ehhez az IMF-nek, aminek már a névrövidítése is olyan csúf, mint a békacomb után futó zimezumos Marcsa ráncos ábrázata? Mit gondol, Filozófus Uram?! -  Én azt gondolom, Becsuki Bácsi, hogy nincs előttem az IMF szabályzata, így nem tudhatom mi e nemzetközi főhatalom joga pénzkölcsönzésnél, továbbá mi nem, de feltételezem: neki is vannak jogászai és ászai, adui az adásnál, meg nem adásnál. Ettől függetlenül azonban oda lehet mondogatni neki, hevesen is, csak, persze, az sokkal többe kerülhet, mint ha csak nálunk, Hevesen, amikor... Majd eldől a dolog, ha az ország el tudott dőlni, miért ne tudna eldőlni ez is? Azt a nemzetifővezért nyilván nem fogja lekétharmadolni az IMF, legfeljebb visszamondogat egy ideig, azután mégis adogat... "Kétszer ad, aki gyorsan ad", ezt tartja a magyar közmondás, de hozzá teszem: nem mindegy, hogy milyen feltételekkel... -  Gondoljon dicső magyar őseinkre, Filozófus Uram! Azok nem afféle szaunában döglő fürdőmániás tisztaságmániások voltak, mint a finnek, hanem a bátor hunok, lóra termett, vágtató, nyilazó népség, és akik a karddal... -  No igen, igen, Becsuki Bácsi, de, szerintem, most már más a kardal, meg a zenekar is hozzá, a főkarmesterrel, és ez az EU is igen eunhatja a dolgot... Én nem akarok rosszat jósolni, már csak azért sem, mert tudom, hogy az országnak jó úgysem jöhet ki bizonyos dolgokból, legfeljebb bebeszélhetik neki: kijött... Nem jó az az óvatlan, óvszer nélküli szertelenkedés!-  Én nem volnék ilyen kishitű, Filozófus Uram! Isten majd megsegíti a magyarokat... -  Hüm-hüm... Egyes magyarokat talán, de, hogy az országot is, az még talány... Minél inkább végiggondolom a hazai történelmet, annál inkább talány... Gondolja csak el... -  Bocsásson meg, Filozófus Uram, de minek kell annyit gondolkodni?! Bele kell vágni a dolgokba! Ezt mondta Madách is, az az embertragédiás: "A tett halála az okoskodás." -  Hát, Becsuki Bácsi, ha a hazai- és világtörténelemre gondol, akkor eszébe juthatnak olyan tettek, amelyeknek halála az emberiség üdvét szolgálta volna. Ám valóban, ha a tettek előtt közokosodás volna, és nem önérdek-okoskodás, akkor... No akkor tényleg sok minden lehetne, -  még szebb jövő is! (2010) (Az "Aprócska tűnődések"-ből.)

2014.02.14. 13:41 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Mese az ál-Ludas Matyiról, Döbrögiről, meg a csalafinta végű botról Hol volt, hol nem volt,  -  de tulajdonképpen, mit szépítsük: mindig volt!  -  egy ál-Ludas Matyi, sőt, nem csak egy, de egyelőre maradjunk egynél. Özvegy édesanyjával éldegélt, aki nem volt ugyan özvegy, mivel hites férje volt, változó hittel, egy testes veres ember, -  de a mese kedvéért, jó, mondjuk özvegynek, nem szokatlan dolog mást mondogatni erről-arról. Nos ennek az özvegyasszonynak volt egy nagy lakli gyereke, aki a férjére ütött (vagy ez a gyerek a saját feleségére?), és bátor volt, rettentőn. Ámult is a nép, amikor ez a Matyi, halált megvető bátorsággal, ráordított a döglött oroszlánra: -  Takarodj! El is takarították a döglött oroszlánt. Matyi meg így szólt az anyjához: -  Elmegyek a döbrögfalvai privatizációs vásárba, lúd-ügyben! Anyja beleegyezett: aki nem ludas semmiben, annak nadrágja előbb-utóbb lyukas. Mit történt ezzel a Matyival lúd-ügyben? Ahány kalendárium, annyiféle a változat. Egyik szerint Döbrögi elvette Matyi libáit, mások szerint csak elfedte Matyi hibáit. A rosszmájúak szerint pedig azt a sok libamájat jelképesen egy lyukas garasért... No de térjünk vissza Matyinkhoz és Döbröginkhöz! Jól értesült rossznyelvek szerint ez az ál-Matyi, meg az a Döbrögi együtt mondták el a közismert gyerekes mondókát, kis változtatással: -  Én is ludas, te is ludas, gyere ludas, vesszünk össze! Persze, csak látszólag... Össze is veszett ez a bizonyos ál-Ludas Matyi (de valóságosan ebben-abban ludas!), meg a druszája, Hangosbankosföldi Döbrögi Mátyás. Elővett a Matyi egy csalafinta végű botot, leparancsolta Döbrögit a kényelmes heverőre, majd pedig dolgozott a bottal. Döbrögi készségesen jajgatott: -  Jaj! Jaj! Fáj a popsim, a profitom, fáj a... A bot csalafinta vége azonban nem Hangosbankosföldi Döbrögi Mátyást érte, hanem a körben álló, Matyit éljenző népet. Matyi utána beszedte a ludak árát a nép erszényéből, a nép azonban ezt sem vette észre. Miért? Nos én nem mondom, azaz írom, hogy azért, mert buta, mint a liba, ráadásul meg tyúkeszű, mivel én, kérem, nagyon finom ember vagyok: nem akarom megsérteni sem a libákat, sem a tyúkokat. Matyi győztesen felkiáltott: -  Háromszor teszi ezt kenddel Ludas Matyi, vagyis cézárcsekélységem! Az igazsághoz tartozik (kit érdekel az igazság, kérdik, no ez jó kérdés, ha nem is adható rá vidám felelet), hogy Matyi nem háromszor mutatta be a népnek a Döbrögit verő színjátékot, hanem sokkal többször. Ha már lúd, legyen kövér! Döbrögi jajgatott, de titokban elégedetten tapogatta profiterszényét, meg nézegette fizimiskáját a "Száz széperkölcsű Döbrögi" című kiadványban, ami inkább beadvány volt, mert beadta a népnek azt, ami... Aki nem akarta bevenni, azzal a törvényszolga-hajdúk erőszakkal bevetették, mivelhogy a szólásszabadság úgy értelmezhető okosan: bármiről szólhatsz, amiről hivatalosan szabad, csak ne téveszd össze a "nem szabad"-ot a szabaddal... Számos kérdés, bizony, tabu,  -  nem tartod be? Elér a bú! (Ettől függetlenül is elér, persze, de a búdra még rá is lapátolhatnak ezt-azt, akár egy kis vörös iszapot, vagy némi mocskolódást.) Mi lett az ál-Ludas Matyival, meg Hangosbankosföldi Döbrögi Mátyással? Ma is élnek, ha meg nem haltak,  -  de miért haltak volna meg? Akik meghaltak, azok nem ők voltak, hanem akikből nem sok bevételi haszna volt a piacgazdaságos államháztartásnak, inkább csak kiadási kára, mármint életükben,  -  de halálukkal megmutatták: jó, államköltség csökkentő hazafiak. (2010)

2014.02.14. 13:32 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: A BÁNATOS KUTYA Kazibazi Kazuárdhoz keresztnevére jól illik ugyan rímként a „hazug bárd”, de nem célszerű ezt neki megemlíteni, mivel valóban hazug és valóban nem bárd, és olykor, irodalmian alattomosan ugyan, bárdolatlan. Nos, Kazuárd, még az ötvenes években, megírta Matyi Bácsi kerekszámú születésnapja táján /persze, nem arra a szépirodalmi nevezetességű születésnapra, oda mást írt, mely utóbbi akkor nagyon kirakatba tétetett, később onnan nagyon kivétetett/ A BÁNATOS KUTYA című költeményét. Ez, mint akkor, nagyon szűk körben, jelezte, az „Örök Emberinek” szólt, és, az idő tájt, eredeti változatában nem volt sajtóképes, de másik változatában, melyben a bánatos kutyát átmenetileg Titó, „az imperializmus láncos kutyája” helyettesítette, nagyon is. Az idők változnak, kinek gyorsan, kinek lassan, de A BÁNATOS KUTYÁ-nak elég gyorsan, mert a jó öreg kádármester acélossága idején már megjelenhetett eredeti szőrbundájában, ekképpen: „A kutya ül és bánatos,  - ez mindenképpen ő, de minden bánatos kutyát felvidítani kő’.   A kutya ül, - és szeme van, melyben csillag ragyog, sárga csillag, meg vérvörös: tűnődő csillagok.   Jöjj Édenkert, nép, légy te Nép! Nagy Kerted csillagozd! Vidíts fel embert, hű kutyát. Munkáld, várd  Holnapod!   Tanakodtak az acélos tekintetű főirodalom kolomposok a „három „T” betűs elvnek Kazuárd-versére való alkalmazásán: tiltsák, tűrjék, vagy támogassák?! Esetleg csak leháromtézzék /Te Tökös Tökfilkó!/? Kazuárd azonban jó kapcsolatokkal rendelkezett minden történelmi évszámhoz-időszakhoz, így 1941-hez /amikor egyszerre volt pro- és kontra fasiszta/, a fordulattáji 1948-hoz /amikor készségesen engedett a negyvennyolcból/, az 1950-es évek első feléhez /amikor hol Matyi Bácsinak volt nagy barátja, hol pedig Nagy Bácsinak nem is kicsit/, továbbá 1956-hoz /amikor oly ügyesen viselkedett, hogy azt még ma is tanítják a lenyúzójorki Kamélon Egyetem Magamegtartási Tanszékén/, sőt, 1956 végén és a következő évben, amikor egyes írók, költők úgy csináltak, mintha sértődötten sztrájkolnának, és ezért nem írnának /persze, fenéket nem írtak, titokban kéziratokkal buzgón készültek sztrájk utánra!/, Kazuárd akkor is írt, amiért több jó pontot is szerzett magának a hatalomnál, igaz, óvatosságból csak verseit küldette nyomdába, melyeken az Isten sem tudott, tartalmukat tekintve, eligazodni, valószínűleg nem is akart. Mire a többi, "sztrájkoló" író, költő észbekapott, hogy mégis Keleten marad a Húsosfazék, a kevesebb, mócsingosabb hússal, nem pedig a Nyugat küldi ide a húsban gazdagabbat, akkor Kazuárd, aki időben tudott kompromisszumot és nyakkendőt kötni /vagy nyakkendőt levetni/, már hasát simogatta. Ez a kis történelmi áttekintés érthetővé teszi, hogy az a mindenható irodalmi főacélmartinász is csak hümmögött A BÁNATOS KUTYÁ-ra, így nem tudták a kis- és nagyokosok: ez-e az acélos cél, vagy amaz-e az aczél? Kazuárd így csak 215 kritkát kapott versére, melyek szerint: pesszimista, optimista, opportunista, dogmatista, centrista, kommunista, biciklista, klerikális, csak félateista, marxista, merszista. E kritikák maguk nemmerszisták voltak: nem merték azt állítani, hogy Kazuárd becsületes ember, ezek szerint akkor még visszarettentek a legnagyobb hazugságtól /hol volt akkor még az a nagy, gátlásokat felszabadító, 1989-es rendszerváltás!/. Az 1989-es antaljóskás rendszerváltás, természetesen, nem okozott zökkenőt Kazuárd írói-költői pályáján. Verseiben az „ellenforradalmár” szóból mindenütt gondosan kihúzta az „ellen”-t, ezzel máris mind-mind aktualizálódott. Majdnem elnyerte a Nemzet Nagy Költője címet is /ami pénztárcájának is hízelgett volna/, ám végül nem nyerte el, de csak azért, mert nem alapítottak ilyet. Írt ugyan az alapítás érdekében a sorra került Sorosnak, hogy neki soron kívül.. de az nem gyurkázott neki annyira, mint egykor az aczélos. A BÁNATOS KUTYA további verskarrierje eléggé változatosan alakult. Íme, néhány idézet a kritikákból: 1. „Kazuárd Barátom! Zseniális mű ez! Így ír egy igazi magyar hazafi! Jól megírtad: azok a kutya, piszkosan vörös csillagos bolsevikok ne is álmodjanak többé kegyelemről! Én is így gondolkodom, ezért is küldtem be az általad szerkesztett „Ötvenhat Örökfényei”-hez „Aki magyar, velünk tart, a többit meg Isten vegye magához átnevelésre” c. írásom.” Háromszínűen baráti üdvözlettel: Turultarol Jenő" 2. „Tisztelt Írótársam! Gyönyörű versed az Örök Emberről szól, annak örök bánatával, örök kutyájával. Ha megengeded, akkor leközlöm Őszi Bánat című, megszűnőben levő folyóiratomban, melyet mára, büszkén tudatom Veled, már tizenöten előfizetnek, valamint harmincan szintén megígérték, hogy, ha financiális helyzetük és feleségük megengedi, akkor ugyanezt teszik. A mellékelt csekken befizetheted a félévre szóló nyolcezer nyolcszáz forintot, így negyedévenként elküldhetjük Neked kiadványunk. Szívélyes üdvözlettel: lovag Búsképű Balambér, az „Őszi Bánat” és a „Borlovagok” főszerkesztője” 3. „Te Utolsó Bolsevik és Büdös Zsidó! Mert, ha ilyet írsz, csak zsidó lehetsz! Miként mersz te sárgacsillagozni itt, ebben a kutyás förmedvényversedben?! Visszaálmodják csillagaid azt a zsidó kommunizmust?! Versed beledobtam a kukába, de még az is megkukult felháborodásában. Őszinte utálattal: vitéz Töhötöm Böhöm, a „Szabad Magyar Igazságzászlónk” szerkesztője” 4. „Kedves Kazibazi Kazuárd! Nagyon örültem, hogy versében az Édenkerthez, vagyis a Szeretet és Béke Világához, Isten Igéjéhez való visszatérésben látja csak biztosítottnak népünk, magyarságunk jövőjét, míg ma, egyesek tévútja miatt, mint versében helyesen írja, olykor még a hű kutya is bánatos. Költeményét, szíves engedélye esetén, leközölnénk. Sok szeretettel: Nagyonkövér János, kanonok, a „Békénk, Hitünk, Világunk” szerkesztője, Konokkankanonokfalva" 5. „Te Balfácánosan Bicegő Bisexes! Ha a kutyával igen, velem miért nem?! Kutyás versed kutyajó, de írj nekem valami sokkal kutyálkodósabbat, az általam szerkesztett „Piszkos Pornorondi”-ba. Üdv.: Hímbékád” Sok kritikai észrevételt kapott Kazuárd, de ezekkel nem untatom tovább az Olvasót /akár Tisztelt, akár nem tisztelt/, mert tudom, hogy az „Olvasó Népért” mozgalomnak /gyermek- és ifjúkoromban, amikor még jó könyveket olcsón lehetett venni, virágzott/ mára befellegzett, már nem virágzik, hiába került bele Kertész, és most átmeneti állapot van a „Hülyeségeket és Hazugságokat Olvasó Népért”, meg a „Nemolvasó Népért” mozgalom között, utóbbiak látszólagosan nemes vetélkedésével, de valóságos együttműködésével. Kazuárdot egyébként ne szánják. Ha nem is dicséri őt minden kritika ezen a kritikán aluli országban, azért ő feltalálja magát, ha mást nem is. Ő: nagyvállalkozó, méghozzá nem azzal a kétes hangzású szóval, ahogyan ma a nagyvállalkozókat gyakorta emlegetik, hanem azzal az ősrégivel, kétségtelennel. Mindig mindenre nagyon vállalkozik, amiből hasznot remél. Ám néha azért ő is téved icipicikét /ki nem?/. Egyik lapjának címe alá /mert kezdi kiépíteni sajtóbirodalmát/ egy valahonnan elcsaklizott ötlettel ezt íratta: „Világ nagytőkései, egyesüljetek!” Az ő piárosa azonban nem olyan hányavetin ostoba, mint a legtöbb piárostartóé, hanem tudja, hogy mitől döglik a Hungarian légy /is/. Így szólt főnökéhez:  -  Ejnye-ejnye, Kazuárd Úr! Annak idején talán nem vett részt a „Szabad Nép sajtótízperceken”? Látja, én sokkal fiatalabb vagyok, meg aztán Amerikából jöttem, mesterségem címere..., de mégis ismerem nem csupán a világ-, de a Hungarian történelmet is. Egyrészt tudnia kellene, hogy a nagytőkések réges-régen egyesültek, bármiféle külön kiáltvány nélkül, másrészt azok a gaz kommunisták annyi minden igazságot elmondtak róluk egykor, hogy most még mindig rosszul hangzik a "nagytőkés" szó annak, aki nem nagytőkés. Írassa inkább jelszónak: "Világ piacgazdái, egyesüljetek!". Lapjaiban pedig az egykori "Tiéd az ország, magadnak építed!"jelszónak megfelelően hitesse el a néppel: "Tiéd a piac, magadnak piacoskodsz!" Jó, jó, mindketten tudjuk, hogy ez nagy fülű szamárság, de, ha újságjai addig csacsiordítják, ameddig kell, előbb-utóbb a nép is azt papagájozza majd! Kazuárd egyetértett piárosával. Jobb kezével jobbra intett, balkezével balra intett, középütt meg egyből tudták, hogy mi a teendőjük, ha jobb itt, bal ott. Ám nem csak profit kell az embernek, hanem erkölcsi dicsőség is. El is kezdte írni Kazuárd újabb versét, melynek címe: A BÁNATOS PIACKUTYA. Azt, hogy mi van benne, nem árulom el! Csak annyit súgok meg: az a szegény, bánatos piackutya maga Kazuárd, aki nagyon szerencsétlen, el sem tudja dönteni mit kezdjen hatalmas tőkéjével és profitjával, azon kívül, hogy kilenctizedét kapásból letagadja és az Adóhivatalt ez ügyben orránál fogva vezeti. Művén eddig már könnyekig meghatódtak, sírtak az alábbiak: 1. Fineszes Tóni, szárnyasinfluenzás politikuscsirkefogó, 2. Háromszínű Beesemesező Ájtatosnyanyó, a Lóvátevő utcából, meg 3. néhány gyanús külsejű alak Dante Isteni Színjátékának tüzes helyéről, sőt, 4. később Odüsszeusz is, aki hazatért külföldi bolyongásából nyilazgatni, egyúttal nosztalgiázgatni régebbi, karszalagos nyilazgatásait illetően. A Küklopsz azonban, akinek Odüsszeusz kiszúrta az egy szem szemét, nem jött el a többiekkel együtt sírni, együtt meghatódni, mivel úgy vélte: az antaljóskás kiszúrta nem létező szemét azzal a nesze semmi-aprópénzes kárpótlással. Az én galamb szelíd lelkemmel csak annyit jegyeznék meg: ha még csak a kárpótlással, és ha még csak a Küklopsznak szúrták volna ki a szemét, de, ha körülnézek ezen a mai Nagyonkismagyarországon..! No persze, inkább nem nézek körül, féltem a szemem világát, - de hát mit tehetek arról, hogy mégis látom, amit látok?!

2014.02.09. 11:54 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: ÁLLAMTITOK Hunhiába kis ország, de romantikusságát nagyon fokozza a sokféle titok. E földdarabkán létezik: 1. nem titok-titok (hiszen, ahogy mondani szokták: amit két ember tud, az már nem titok, ha titoknak tartja is egyikük), 2. adótitok (például: mit kellett volna adóznia Nagymellényű Vencel vállalkozónak azon befizetett szerény összeg helyett?), 3. kapótitok (például: mit kapott a jogi kiskapun át Kétmarokkalmarkoló Kettőskeresztes Uraság, meg a pereputtya?), 4. észtitok (például: miért oly büszke észbeli észbontóan eszetlen közteljesítményére Lüke Balambér?), 5. politikustitok (például: miért nem tanították meg X.-et szülei némi jó modorra még képviselővé való megválasztása előtt, ha már gyermekkorában nem is?), 6. kormánytitok (például: mi a csudát is akar a kormány azzal az össze-vissza magyarázattal, amit az ellenzék meg tovább vissza-össze magyaráz?) és így tovább...   Ám a legelőkelőbb titok az államtitok. Az a Titkok Királya!   Hunhiába egyesek szerint helyre kis ország, mások szerint csak akkor volna az, ha egyes dolgokat helyretennének benne... No, erre utóbbiak ugyancsak várhatnak, mivel akkor a jó zsíros helyeket nélkülöznék azok, akik... - de hagyjuk ezt, térjünk vissza az államtitok kérdéshez! Hunhiába ritkán nélkülözte a botrányokat, tulajdonképpen a háborús közvágóhidak is botrányokkal teltek voltak, de ezeket az utólagos nosztalgiázás rendszerint hazafias népünnepélyekké szépítette, sőt, a politikus- és tábornokhentesek még háromszínű rehabilit, meg szobrot is kaptak... Tényleg! Mit számít néhány százezer ember halála az Örök Hadisten és Mammon közös oltárán? Példának okáért egy bizonyos, Hunhiában ünnepelt államférfi is... No, de ne kalandozzunk el a tárgytól, térjünk vissza az államtitokhoz! Éldegélt Hunhiában két szentéletű öreg, száz éves korukhoz és a Mennyországba való bejutásukhoz igen közel. Sok minden botrányt megéltek már és mindegyikre rosszallóan csóválták a fejüket, ami igen bátor tett volt Hunhiában. Az egyik vénséges vént Natetalán Barnabásnak, a másikat Lehethogyte Tamásnak hívták. Akadt az említett Szemethunni Országban, vagyis másik nevén Hunhiában, egyszer egy igen csinos olajosbotrányka. Igaz, csak párszáz (vagy párezer?) milliárdos botrány volt mindössze, az is rézpitykés pénzecskében értendő, nem dollárkában, így igazán érthetetlen, hogy minek kerítettek olyan nagy feneket ennek az ügynek, hiszen Hunhiába majdnem minden Valaki, ha valóban Valaki volt, vagy sáros volt vagy olajos. Gondolták, akik gondolták: miért ne jöjjön el a nemes bizottsági tudatlanság is a pórias köznépi tudatlanság mellé? Alakítottak tehát egy vizsgálóbizottságot, amelybe meghívták a két szentéletű öreget is, bízva bízván időskori szenilitásukban. Csalódtak, mivel Natetalán Barnabásnak több esze volt, mint gondolták: nem vállalta el a bizottságosdit. Lehethogyte Tamás elvállalta, de benne is csalódtak, mivel aggkori szégyenére még mindig túl naivan becsületes volt, már az első ülésen kijelentette: -  Ezt az Olajbotrányt alaposan ki kell vizsgálni, ezt követeli tőlünk a Közélet Tisztasága! A bizottság többi tagja meglepetten kapta fel a fejét, valódi áll leesés közben. A Közélet Tisztasága?! Hát van ilyen?! És már követel is? Persze, nem volt ilyen, de az olajbotrány ügyet nem is vizsgálták alaposan, csak egy a betűvel csonkítottan: laposan. Meg is unták. No, meg az a nem szép dolog is kiderült, még ilyen laposka-felszíneske vizsgálat közben is, hogy igen sikamlós, kényes ez az olajügy, és nem jó a bátorságot sem túlzásba vinni, mert az már nem bátorság, hanem vakmerőség,  -  és jobb látó szemmel merni a húsosfazékból, mint vakon. Azt is be kell vallani: a bizottság tagjainak, bár voltak olyan jó hunhiába-hazafiak, mint más bizottságoskodók, azért nem volt ínyére egy esetleges ingyenes agyba-főbe verés vagy aranygolyócska helyett közönséges ólomgolyócska. Elmosolyodott az, aki elmosolyodott, és így verselgetett:   Olajügyben ki is sáros? Ne tudja meg ország, város! Titkosítsuk most már végre, de csupán háromszáz évre!   Így tett az Illetékes Hivatal, így nem lett az ügyből ravatal. Lehethogyte Tamás azonban a bizottság épségben való feloszlása után is tamáskodott: jó ez a köznek? Barátját, Natetalán Barnabást (aki nem vállalta a bizottsági tagságot), különösebben nem izgatta a dolog, azon a véleményen volt, hogy Hunhiában botrányokból tizenkettő egy tucat, nincs ebben semmi rendkívüli, mehet a többi rendes rendetlenséggel. Lehethogyte Tamás oldalát azonban fúrni kezdte a Kíváncsiság. így szólt a Gondviseléshez: -  Ó, adja az Ég, hogy közel száz évemhez még megérjem ezt a háromszáz év titkosított időt, mert szeretném tudni, hogy ki kit, mit, miért, mennyit, milyen szándékból, - ha már nemes bizottsági tagként e fába fejszém belevágtam! Natetalán Barnabás elérvén a száz évet nem kívánta életét prolongáltatni (úgy látszik: becsületes embernek lenni nem olyan vidámító dolog, mint egyesek hiszik!), de így szólt barátjához: -  Én megyek a Mennybe, de ha Te majd háromszáz év után követsz oda, mondd el az Olajtitkot, bár, úgy sejtem, az már nem lesz akkor olaj a tűzre! Lehethogyte Tamást a Gondviselés életben tartotta, amit a Gondviselés nem bánt meg, de a szóban forgó szentéletű Tamás igencsak, mivel már az első száz év végén unatkozott, de a másodikban sem történt vele semmi különös, csak a Hunhiában megszokott: ötödik felesége éppen úgy kiforgatta vagyonkájából, mint az első, továbbá unalomból csinált két fél családot (vagyis egymás után két titkárnőjének is gyereket, házasságon kívül ugyan, de a népszaporulat emelésének nemes szándékával). Olajügyben a Hű Titokőröknek köszönhetően nem történt semmi, azt leszámítva, hogy minden száz évben két-három olajbüdösség után szaglászó újságírót, aki csacskán komolyan vette hivatását, agyba-főbe vertek ismeretlen verőlegények. Végül azonban nagy nehezen letelt a Tamásunk által könnyelműen kért és kapott háromszáz év, pattant a zár az Olajtitok hatszáz, ménkű nagy iratládáján. Tamás megtudta a titkot, de lelke mégis csalódottan szállt felfelé, a Menny irányában. Az Égben sokáig beszélgetett barátjával az Eget is megszégyenítő földi tapasztalatokról. Végül Barnabás csak úgy mellékesen megkérdezte: -  No és mi volt az a Titkosított Olajügy? -  Semmi különös - válaszolta Tamás kedvetlenül. Annyi derült csak ki azokból a fránya prókátoriratokból, hogy már háromszáz egynéhány évvel ezelőtt is, bár a kezdetleges akkori módszerekkel, csaltak, loptak, tele volt tolvajokkal az a Nagy Piacdemokrácia... -  Na, ja!  - vont vállat Tamás. Én már előre sejtettem. Hát létezhet Piac tolvajok nélkül?! Kis piac - kis tolvajlás, Nagy Piac  -  nagy tolvajkodás-dévajkodás...   Ebben maradtak, különösen, hogy már vacsorára csengettek az Égi Paradicsomban.

2014.02.09. 11:36 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Történészi észítélet - Tiszteletem, Filozófus Uram! Olvasta Untfalvay Viktor történész cikkét az Odavágunk, magyarok! című lapban?! Bedobtam a postaládájába! - Üdvözletem, Becsuki Bácsi! Igen, elolvastam, és méltó helyére dobtam tovább! - No és mit szól hozzá, Filozófus Uram?! Leírja ez a történész, hogy azok a táborok, a második világháború idején, Németországban, nem haláltáborok voltak, ahogy a gonosz bolsevikok még ma is arcátlanul híresztelni merészelik, hanem tulajdonképpen élettáborok. Ott a zsidók eléldegéltek, ameddig éldegéltek, - de senki sem él örökké! - Kedves Becsuki Bácsi, felőlem akármilyen nagyságot beleképzelhet Untfalvay Viktor történész úrba, de azért talán sem neki, sem Önnek nem kellene eltekinteni attól az aprócska ténytől, hogy a halálozás a táborokon belül - ez tudományos biztonsággal állítható - mégis kimutathatóan nagyobb volt, mint kívül... - Ó, Filozófus Uram tudja leginkább, hogy milyen bonyolult fogalom is élet, meg halál! Egy ember meghalhat a nagy bánattól is, meg a nagy örömtől is. Majd írok Untfalvay Viktor úrnak, hogy kutasson tovább. Esetleg attól a nagy örömtől haltak meg a zsidók, hogy személyesen tanulmányozhatják a táborban a legendás német precizitást, pontosságot! - No, ez a vélekedés nem tűnik nagyon valószínűnek, legfeljebb bizonyos színűnek... Sokan-sokan nem jöttek haza ezekből a táborokból... - Hát annak sok oka lehetett, Filozófus Uram! Volt, aki beleszeretett a német földbe, volt, aki beleszeretett egy német asszonyba vagy leányba, volt, aki... - Hát sok minden volt, de még többen lettek bizonyos voltok miatt volttá, holttá... - No és, Filozófus Uram, ahhoz mit szól, hogy annak idején az én sógoromat is elítélte a második világháború után a népbíróság azért a keretlegénykedéséért, amiért keretlegény korában törvényes kitüntetést kapott? Ez igazságtalanság! Különben nem is hét zsidót ösztökélt hazafiasabb tankcsapda-ásásra a puskatussal, hanem csak ötöt, és az öt közül akkor csak három halt meg heveny fejbántalomban! Gondolok is rá, hogy Untfalvay Viktor úr segítségével rehabilitáltatom... Mit gondol, Filozófus Uram, sikerülni fog? - El tudom képzelni, hogy igen, mert egyre több manapság az ép ésszel el sem képzelhető... - Untfalvay Viktor történész úr azt a kassai repülőtér-dolgot is kutatja, már félig kiásta az igazságot! Azok a gaz vörösök még magát Horthy kormányzó urat is megtévesztették, ezért írta visszaemlékezéseiben, hogy német gépek cselvetése volt a dolog, amit ő csak később tudott meg, mellékesen, mikor már, az eset ürügyfelhasználatával, Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Untfalvay történész úr szerint az egész a Szovjetunió provokációja volt, hogy országunkat háborúba taszítsa saját maga ellen. Ehhez mit szól, Filozófus Uram?! - Hát ha Untfalvay történész úr valamit valami okból ki akar mutatni, szerintem, ki is fogja, nem törődvén azzal, hogy a tények mit mutatnak. Ámbár, megjegyzem, az, hogy a Szovjetunió, nehéz helyzetében még újabb háborús keresztet akart a nyakába venni, érdekeinek és a diplomáciai logikának erősen ellentmond... - Nagy, kiemelkedő történész ez az Untfalvay Viktor, Filozófus Uram, nemde?   - Nem, de azt el kell ismernem, hogy nagy törtetőnek tűnik, még a törtetők hazai hadából is kiemelkedőnek.. Az ilyen törtető pedig nem elveszett ember ebben a sokszorosan vesztes és elveszett országban! (2010) (Az "Aprócska tűnődések"-ből.)

2014.02.09. 11:29 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Beszélgetés Mancikával   -  Üdvözlöm, Bölcselő Úr!   -  Választóvirágos szép jó reggelt, Emanczy Mancika!   -  Hallotta, Bölcselő Uram, zseniálisan új ötletét Nagy Honanyánknak?! Több nőt a Parlamentbe! Jelszavunk: "Ötven-ötven százalék igazságos és derék!"   -  Hallottam. Az ötlet újnak nem új, de jól felmelegített.   -  Engem majdnem a szélsőségig tűzbe hozott! Igaza van Nagy Honanyánknak! A képviselői helyek ötven százaléka mindenütt legyen a nőké! Egy nő azért mégiscsak nő, és nem férfi! Bizonyos értelemben!   -  Hát bizonyos értelemben bizonyosan, Mancika! Ám én úgy gondolom: az volna a fontos, hogy a képviselő a választóit képviselje és jól, akár nő, akár férfi. Tudom, hogy ez lehetetlen kívánság ezen a piacdemokráciás Kismagyarországon, de azért mégis...   -  Bölcselő Uram mindig ilyen idealistán volt materialista! A lényeg: egy nő, neménél fogva, másképpen gondolkodik, mint egy hímnemű lény! Minden rétegnek demokratikusan arányosan egyenlő képviseletet! Nemek szerint ötvenszázalékosan.   -  Mancika, ha már kitart az ötlet mellett, nőkön és férfiakon belül alcsoportok is kellenének, hogy közelebb kerüljön a nemeken belüli szexmásság is a Teljes Egyenlőséghez! Gondoljon arra: becslés szerint félmillió homoszexes szavazópolgár van kis hazánkban. No és a biszexesek és a tranzitszexesek? Ők is másképpen gondolkodnak bizonyos dolgokról. Ki kell számítani a nekik járó képviseleti arányt is. Továbbfejlesztheti a Nagy Honanya javaslatát, Mancika!   -  Megörvendeztet, Bölcselő Úr! Ezek szerint Ön is egyetért velünk?   -  Amit mondtam az szarkazmus, Mancika!   -  Szarkazmus? Nem mi szarkástolvajkodunk, hanem Máspártbeli Pistáék!   -  Tudja, hogy mit jelent a szarkazmus, Mancika?   -  Ja, igen, most jut eszembe: azt jelenti, hogy azt a bizonyos ürüléket Máspártbeli Kevergetőpistáék...   -  Hagyjuk ezt, Mancika! Inkább azt mondja meg: hogyan készül az ünnepre?   -  Ünnephez méltóan! Októberben ötvenhat nemzetiszín zászlót lobogtató leány vonul majd a Parlament elé, és ütemesen ezt fogja kiabálni huszonháromszor huszonháromszor: TÖBB NŐT A HÁZBA! Már meg is alapítottuk a TNH (Több Nőt a Házba!) Egyesületet. Nő legyen a köztársasági elnök is! Már van is jelöltünk erre a posztra, Békegalamb Rózsika, ez a szelídlelkű asszonyság. Az nem egy ragadozó madár! No és igényt tartunk a miniszteri tárcák felére is. Mennyire más, ha egy bájos nő hozza a csomagot, mintha egy bajszos, szúrós szemű férfiú, aki inkább elefántnak való egy porcelánboltba!   -  Az említett bögyös galambos Rózsika lelke is lehet, hogy galambos, de az is kicsit harangos: harmadik válásánál csak a férjétől vált el, férje ingóitól és ingatlanaitól nem, azokra vércseként csapott le... Ám az a meztelen igazság, de ne sértődjön meg érte: Ön, Mancika, akár a Hungarian Parlament tagja is lehetne!   -  Ó, de kedves ez a megjegyzés Öntől, Bölcselő Uram! Beírom a nevét támogatóink közé! Látom, hogy kész mellettünk népszavazni, ránk szavazni...   -  Ne siesse el a dolgot, Mancika! Előbb nézze meg a Nagy Értelmező Kéziszótárban, hogy mit jelent a szarkazmus!   -  Akármit jelent, Bölcselő Uram, majd mi, Nők, kihúzzuk ezt az országot a szar...szóval, a szarkazmusból! Elhiszi?   -  Ilyesfajta hit-ügyben, Mancika, inkább Piszi Urat kellene megkeresnie!

2014.02.09. 11:27 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Hozzászólás-típusok a Hungarian Béke Csodálatos Piacbirodalmában (HBCsP)   Összegyűjtöttem néhány tipikus hozzászólást, de nem közlöm sem az értük nem lelkesedő Különc Ízlésű Író nevét, akinek írták, sem a Bátor Hozzászólók valódi nevét, ami annál is könnyebb, mert általában álnevet-nicknevet használtak (néhányuk ugyan valódinak látszót, de arról meg mások kotyogták ki az egyik weboldalra, hogy hamis). Nem közlöm, mert jobb a béke, még békejobb nélkül is. A piac birodalmában is, sőt, főképpen ott. Ahogy mondani szokták: úgyis mindennek megy fel az ára,  -  minek menjen fel még egyesek vérnyomása is?! No meg igen örvendetes, hogy a Matyi Bácsi idején dúló osztályharc megszűnt, igaz, most mindenki harcol mindenki ellen, de legalább osztályon és kritikán aluli módon.   1. "Amit ötvenhatról írsz, Te Piszkos Bolsevik, az nem ötvenhat, hanem ötvenhatezer hazugság! A tömeggyilkos Jóska Bácsi híve vagy, te gulágosan vereslelkű! Őszinte utálattal: Labancfórumos Pista, az Árpád Apánk Sávjai főszerkesztője"   (A hozzászóló dicsérendő őszintesége és magyarbetyáros rosszindulata nem kétséges, ehhez képest teljesen mellékes, hogy a szerző az igazat írta, továbbá annyi köze sem volt Jóska Bácsi tetteihez, mint, mondjuk, egy jámbor, valóban istenfélő falusi papnak az inkvizíciós gyarmatosításhoz. Külön méltánylandó, hogy a hozzászóló a szerző írását nem olvasta el, így véleményét annak tartalma sem befolyásolta, tehát ítéletében teljesen, még az igazságtól is függetlennek tekinthető.)   2. "Nem szégyelled magad, te Anyanyelvünk Liliomtipró Antimagyarja? Képes voltál három bé-vel írni a "több" szót! Ebből látszik: 1. tudatlanságod, 2. baromságod, 3. magyarellenességed, 4. hazafiatlanságod, 5. továbbá... No nem folytatom, ha még van benned egy csepp becsület, akkor azzal együtt ugrasz bele a kanálisba. Mérhetetlen megvetéssel: Nyelvelőföldy Nyelv-Ész Mátyás, a Minden Helyesírási és Nyelvészeti, valamint Irodalmi Tudományok főprofesszordoktora"   (A hozzászóló kitüntetést érdemelne a magyar nyelv e serény védelméért, mivel a szerző véletlenül tényleg eggyel több bé-t ütött bele a több szóba, igaz, nem tudatosan tette, de előtte nem mondott "á"-t, így a közmondásban is hibázott. Csak egy Nagyon Nagy Tudós borotvaéles logikája tudott a "bé"-k említett többletéből arra következtetni, hogy a szerző egyszerre barom és hazafiatlan! Érmet az arra érdemesnek bizonyult Mátyásnak! Legyen a Nemzet Nyelvésze! Az már teljesen mellékes, hogy ez a bizonyos Mátyás hozzászólásában több helyesírási hibát is ejtett, hiszen a lónak négy lába van, mégis megbotlik, ha netán egy derék muraközi ló írta volna a hozzászólást, az sem lett volna hibátlan.)   3. "Az nem úgy volt, ahogy volt! Akkor a magyar egy emberként egyet akart, ha akarata sokféle volt is! Ötvenhét májusában pedig mi volt az ünneplő tömeg? Csak a törvénytelen kormány által összeterelt kényszersokaság! Azokról a drága arany békeidőkről is hazudik az Elvtársúr! Ady Endre is megírta, hogy a tízgyermekes öreg Kúnnét a bolsevikok fertőzték meg tüdőbajjal! Remélem, hogy sikerült kiokítanom: Magyaristenessy Belevalóbalázs, bestselleríró, hazafias költő, a Nemzet Történésze"   (A szerző kicsit hümmög, mivel ismeri Ady Endre Az öreg Kúnné című versét, de az ifjoncok közül azok, akik nem, már sietnek is internetesen befirkálni a Belevalóbalázs Urat támogató véleményük.)   4. "Nekem ne mondd meg, te tiszteletlen, gőgös csavargó, hogy NEKEM mit kötelező és mit nem kötelező olvasni! Azt mondod, hogy a te írásaid nem kötelező olvasnia annak, aki nem szereti ezeket? ÉN CSAK AZÉRT IS olvasni fogom az írásaid! Inkább minden más magyar író könyvét félredobom, de a te műveidet el fogom olvasni, erőszakkal! Sőt! Feljelentelek az Alkotmánybíróságnál, a Főkotmánybíróságnál, a Piacdemokráciás Főügyészségnél! NEKEM jogom van TÉGED olvasni! Ha kell, belebújok az internetbe, és már akkor elolvasom a kéziratod, amikor éppen írod! Miért olvaslak? Hát azért, hogy megírhassam: írásaid értéktelenek, irodalmi hitványságok, fércművek, - azokat csak az ostobák olvassák! Egyelőre tisztelet nélkül: Üvöltőné Háromnevű Pista, az Olvasás Jogáért Küzdő Nők Polgári Körének Elnöke"   (Bár a szerző csak felvetette, javaslatként: azok, akik nem kedvelik írásait, inkább ne olvassák ezeket, de Üvöltőné Pista már Korunk Piacszabadságának Nagyasszonya (Tranzitszexasszonya?) és joggal követeli jogait. Kíváncsiak lehetünk, persze, arra, hogy ilyen jogkövetelő asszonyság mellett férje jogai is biztosítottak-e.)   5. "Én nem hiszek abban, amiben te, mert Te tévúton jársz. Az én utam nem tévút, ebben nem tévedek! Az én utam kellene követned, Te tévutas! Őszinte tisztelettel: Egyeneslelkű"   (A szerző kicsit vakargatta a fejét, mivel nem volt világos számára a hozzászólásból: 1. mit hisz a hozzászóló az ő hitéről és útjáról, 2. mi a hozzászóló saját hite és útja. Ezek a hozzászólásból nem derültek ki, de az igen, hogy a hozzászóló milyen betűtípust használt levele megírásához és milyen betűméretet. A hozzászóló tehát egy igazi Hungarian bölcs volt: elárulta azt, amit akart, és titokban tartotta azt, amit akart. A szerző meg eljátszotta hozzá otthon, stílusosan, a "Boci, boci, tarká"-t.)   6. "Olvastam aforizmáid, te szellemileg gyenge félnótás! Hát bevallom: nem kacarásztam rajtuk! Mert nincs humorod! Mutattam Üvöltő Pistánénak, meg a barátaimnak: Tormának, Mustárnak, Fokhagymának (szóval a Három Testőrnek Dumástársaságunkból), hát azok sem nevetgéltek! Ne írj aforizmát, vagy legalább olvass el egyet-kettőt, mielőtt tollat fogsz a kezedbe vagy az internetre rákalimpálsz. Vállveregető kioktatással maradok: Felkar Alkar Ferenc, a Kart Karba Öltő Társaság díszelnöke"   (Az író kicsit hümmögött, mivel az aforizma szerinte nem feltétlenül humoros műfaj, így Felkar Alkar Ferencnek és társainak aforizmáival kapcsolatos kacagásigényét nem tartotta teljesen jogosnak, de végül a legokosabbat válaszolta nekik: semmit).   Kicsit elbeszélgettem az Íróval (aki e mélyenszántó gondolatokat tartalmazó, jóindulat- és bölcsesség teljes hozzászólásokat kapta). Lehet, hogy nem szép tőle, de azon a véleményen volt: ilyesféle Bátor Hozzászólók üzeneteire nem tart igényt, efféle fickók ne küldjenek neki e-mailt, ne üzengessenek az interneten,  -  de még csak palackpostát se dobjanak be számára az Atlanti-óceán két kontinens közötti vizébe! Hát ez nagyon nem szép tőle! Tényleg! Talán icipici rosszmájúság is vegyült e (a megszokott Hungarian mércével mérten) dicsérendő hozzászólásokba, de arra is szükség van, megárthat az a nagy egészség,  -  és különben is: mire menne ez a kis ország a mindennapos rosszindulat, a megszokott pocskondiázás, a sárral való dobálódzások nélkül?!

2014.02.02. 08:33 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Pojáca   Orcáján vigyorálca. Veszélyes a pojáca. Nyálas-nyájas beszéde csak bábu bégetése, fentről rángatnak drótot: a léte azon lóg ott!   Emberként? Semmi-ember: önérdek-szerelemmel. Ügyel a változásra: csendben átfesti másra mi rajta egykor-köpeny,  - múltja maradjon ködben!   Akik csak hasznát látják: tapsolják a pojácát. Miért ne? Amin lóg ott: ők rángatják a drótot.   Ám te, népség, butácska, aki a kárát látja peckes pojáca-útnak, neked semmit sem súgnak volt-korok, nem is messze?! Azt súgják: - Térj eszedre! A gondból ki sem látszol, s pojácát pántlikázol?!   S ha jönnek majd a könnyek? Drótrángatók röhögnek. Jut minden, ami drága, pojácák pocakjába, s szolga-kezek, nem tiszták, tologatnak kulisszát: ne lásd meg semmiképpen, hol az elrejtett Éden, csak bámulj nép, butácska, ripacs szemforgatásra, csak hidd, te isten barma, hogy égből édes manna, hull majd kitátott szádba,   szavazz a pojácákra!   (2010)

2014.02.01. 20:53 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Legyőzzük az EU-t! Az EU az Európai Unió beceneve, persze, csak annak, aki még becézni akarja. A magyarok? Hát azok már mind eunták, eutálták ezen uniót, amihez Magyarországnak semmi köze, azon csekélységen kívül, hogy állítólag tagja, - de csak állítólag, mert egyébként fekszik, és nem lesz könnyű felállítani, mert onnan jobban lehet hallani a kedves békabrekegést, meg látni e kétéltűek szépséges ugrabugráját. Ó, a magyar! Az nem lehet meg szabadságharc nélkül, mert akkor mit vesztene el?! Igaz, néhány felesleges dolgot mindig elveszít, ilyen a józan ész is, ami nagyon-nagyon helyes, - minek a józan ész annak, aki ennyire imádja a pálinkát? A magyarnak kell a szeszes mámor, attól mindjárt veszetten bátor. Ha másban nem is, pálinkafőzésben máris legyőztük azt a csúnya, hatalmaskodó, a vele kötött szerződéshez oly mereven ragaszkodó EU-t! Rossz kutya! Rossz EU! Le fogjuk győzni másban is. Mindenben! Ez most már Világosnál világosabb. A szabadságharc az EU ellen csak győzelemmel kecsegtethet! Dr. Lekorrumpka Lali nemzettörténész is bátran hirdeti az Aranykoronás Vaslogikát: HA két világháborúban a NÉMET segítség mellett NEM győztünk, akkor ilyen támogatás NÉLKÜL viszont győznünk kell, mert HA így NEM, akkor úgy IGEN! Ez csak érhető, érdesen, érdekesen, magyarán? Na! Annak, akinek érdeke, feltétlenül! No és ez az EU elleni háború, igaz, sokfrontosan konfrontációs ugyan, - de szerencsére területileg összkomfortos! Át sem kell lépnünk az EU határát, és máris ott vagyunk az ellenség földjén, hiszen formailag Magyarország is az EU része. Még, - de már nem sokáig! Legyőzhetjük e hunos honban azokat az áruló bolsevik-álmagyarokat, akik kiállnak az EU mellett, és még a bőgő rideg honi marhák továbbtenyésztésének sem hívei. Ha őket legyőzzük (márpedig le fogjuk!), akkor a többi már gyerekjáték. Megrohamozzuk az EU többi részét, felégetjük először a baloldalát, utána az országunknak be nem hódoló jobboldalát, a maradékot pedig adófizetésre kötelezzük. Fel, Brüsszelre, egy tüsszentésre, prüsszentésre se várón! Égessük el a EU zászlaját, jelvényeit! Máglyára a róla szóló könyvekkel! Némítsuk el himnuszát, - aki mégis ilyen zenélésbe fogna, annak nagy zenebona közepette fogjuk be a száját! Hogyan? Nekünk nem kell a szomszédba mennünk szájbefogásért, - ilyen példákban is gazdag történelmünk. Le az olcsóbb KÜLFÖLDI paradicsommal, paprikával, káposztával, - az igazi zöldség a mindenkori MAGYAR zöldség, az szívünknek sokkal drágább, de még a zsebünknek is! Veszítsük el áruházláncainkat, elő kardoskodó kardjainkat, - erről már Petőfi is írt, az a nagy magyar képviselőjelölt, akit 1848-ban azok a vörös álmagyarok megbuktattak. Költők, akik a Szent EU Piacgazdaság piaci legyes bódéi mellett éhen halogattok! Most halogassátok el kicsit az éhenhalásotok! Elő a szent fát, azt a Petőfiset, - azt a hétszentségit! Támogassátok Bem Apót, még ha tejfelesszájú, vadakat szónokló BUMM Ifjonc is, - de MAGYAR! Én is megteszem azt, amit megtehetek. Íme, itt van a Költemény. Kicsit talán Petőfies, kicsit Aranyos, - de nagyon Wassos! A lényeg az, hogy MAGYAR! Címe: RESZKESS, RESZKESS, EURÓPA!   Reszkess. reszkess, Európa! EU-zászlót égetünk, s a végeken a végedről szól már győztes énekünk. Jön a magyar, tüzes nyíllal, éppen úgy, mint egykoron! Váltsd meg békéd Ájemefes csengő-bongó aranyon! Ha nem váltod: a sok magyar mind-mind szilaj lóra ül, s legyőz kis és nagyvilágot, ha kell EGYESEGYEDÜL! Akkor aztán könyöröghetsz, írhatsz síró krónikát, - s felrója még Istenünk is elkövetett nagy hibád! Inkább reszkess, istenfélőn! Magyarok a magyarok! Ezt már egyszer megtanulta Napóleon hada ott! Kimutatta történészünk utóbbit, mert hazafi: színigazak Háry Jancsi szívdobbantó szavai. Mi még vesztéssel is GYŐZÜNK minden rókaész felett: a győzőt is lerókázzuk, ha ránk rossz szót veszteget! Térdre, térdre! Ha ellenállsz, követ kövön nem hagyunk, - hunok vagyunk, akkor is, ha azt sem tudjuk: hun’ vagyunk! Egy a lényeg: arany legyen, száz szekérnyi, s pia, sok, - így veletek kurjongatnak jámboran a magyarok..   (2012)

2014.01.30. 10:12 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: EJNYE-BEJNYE TÖRTÉNELMÜNK   HONFOGLALÁS  -  jó, jó, igaz, de mit tehet az ember, ha azok a beste besenyők hátulról lökdösik?! Ilyenkor kénytelen honosítani a külföld egy darabkáját! Még szerencse, hogy ez utóbbi medence, a Kárpát-medence volt, hiszen később annyiszor álltunk ott, és ott állunk most is, - megfürödve! Miként állhattunk volna medence nélkül?!   KALANDOZÁSOK  -  a magyarok így hívják, az őket nem hívó nyugat-európai népek kissé másként, mivel másként élték meg a híres római mondást, azaz magyar módosítással: "Jöttem, láttam, vittem!" Utóbbit azok a lóhátról fenegyerekeskedő Hungarian fickók nem csupán mondták: vitték is a vihetőt. Nyugat-európa országai sokat tanultak tőlük: később a Hungarian tapasztalatok birtokában több kontinensre is elkalandoztak, ahol lényegében ugyanazt csinálták, mint a magyarok náluk, csak sokkal tovább, valamint sokkal eredményesebben.   I. ISTVÁN KIRÁLY  -  ő hívta be először a németeket az országba, lovagiasan, de később már hívni sem kellett, jöttek maguktól.   KOPPÁNY  -  fejedelmi nagyságú színész volt: holta után is négy darabban játszott. E darabok főrendezőjét, Istvánt, a királyt, is elismerték: pápai Korona-díjat kapott.   TATÁRJÁRÁS  -  a Hungarian szabadalomra mit sem adó kulturálatlan vadak, a tatárok, leutánozták a Hungarian kalandozásokat, ráadásul Hungaryban is, ami igen nagy pofátlanság, bár a világtörténelemben egyáltalán nem ritka eset.   KÁROLY RÓBERT  -  pénzt veretett, Amadé-fiakat veretett, Csák Mátét veretett... Okos király volt: tudta, hogy a veretéshez pénz kell, és azt elő is teremtette!   MÁTYÁS KIRÁLY  -  állítólag igazságos Hungarian király volt, de, szerintem, vagy igazságos volt, ám nem király, vagy király volt, de nem igazságos, vagy pedig igazságos király volt, de nem Hungarian... Az, hogy a nép beszéli?! Ugyan, annyi mindenfélét összebeszél a nép, - még összebeszélés nélkül is!   DÓZSA GYÖRGY, 1514  -  a keresztes had vezére lett, de hadinépének nem csak a ruháján volt felvarrt kereszt, hanem emberei nyakukba varrt, embertelenül nehéz kereszteket is cipeltek, s végül kigyütt a dolog lényege, amit a keresztrakók mind a mai napig nem ismertek fel: keresztből is megárthat a sok, még a keresztrakóknak is, legalábbis átmenetileg.   WERBŐCZY ISTVÁN  -  ő találta fel a legnagyobb magyar találmányt, a Hármaskönyvet, melyet a Hungarian vállalkozók, szinte kivétel nélkül, ma is használnak: egyik könyv nekem, másik könyv szintén nekem, ez a hazudós harmadik könyv pedig az Adóhivatalnak, hogy tudja mit kell visszatérítenie  -  nekem! A harmadik könyv felwerbőczit valakit?! Hungaryban senki olyat, akinek fel kellene bőczítenie-werbőczítenie magát!   MOHÁCSI CSATA, 1526  -  nagy Hungarian vereség, ebben főleg a nem "fair play" módon csatázó törökök a ludasok, de később, más történelmi eseményeknél /1914, 1941!/ a Hungarian ludak is elkezdik gágogásukat, bár az akkori politikai elit, valamint ennek elitségét elhitt tömegek eleinte másként gondolják.   BUDA, 1541 - módosul a Hungarian "Nem oda Buda!" mondás, mivel Buda  -  oda!   BUDA, 1686  -  a "Nem oda Buda!" Hungarian mondás ismét módosul, mivel Buda most töröktől vissza, de a hab a burgon, azaz a tortaváron most sem jön, hanem csak a Habsburg-uralom.   II. RÁKÓCZI FERENC, SZABADSÁGHARC  -  forrongó Hungarian időszak, az egyik magyar a németekkel tartó labanc, a másik magyar a szabadságért küzdő Fejedelem híveként kuruc, megint más magyarok pedig, érdekrendszerváltásuk szerint, hol kurucok, hol labancok. A magam részéről, ha erre az 1989-es "rendszerváltott" Hungaryra tekintek, arra gondolok: de jó volna hátralevő időmben inkább Rodostóban hallgatnom a "tenger mormolását", egyedül, akár Mikes Kelemen tette Lévay József szép versében! No de erre, sajnos, nincs pénzem..   II. JÓZSEF  -  magyar korona helyett kalappal is megelégedő Hungarian király, Nagy Reformer, csak azt képtelen megérteni, hogy a magyar politikai elitnek sohasem kell jó reform, mármint olyan, amelyik  a népnek jó, hanem az a rossz kell, ami csak neki jó, és ez így lesz mindaddig, amíg "él magyar, áll Buda még", azaz, rosszul mondom, éppen fordítva,  -  no, szóval, mindörökké, ámen!   SZÉCHENYI,  KOSSUTH  -  előbb Széchenyinek lesz Hitel-e, később Kossuthnak hitele, majd Ferenc Jóskának hitele, később meg már, legalábbis hittel, hitele senkinek sem, kivéve az 1989 utáni rendszerváltott, teljesen hiteltelen politikusok, és hozzátartozóik, igen kedvező hiteleit,  -   no, szóval a Világ most ebben a Stádiumban van, a főbaj, hogy nem csak szóval, hanem tettel is!   1848. MÁRCIUS 15-E PESTEN  -  Bécsben már néhány ifjonc esernyőjétől is megijednek, áprilisban megalakulhat a Batthyány-kormány, de a bánt mindjárt ellene is küldik, hogy bántson, bánkódtasson, de jön neki a Jel: lassícs! Lassít is, sőt, Bécs felé kifut az országból tormás virsliért, mielőtt belőle és hadseregéből csinálnának, a rendellenesen használt kaszákkal, virslit az éhes népfelkelők.   1849. AUGUSZTUS 13., VILÁGOS  -  e szerencsétlen számnál világossá válik, hogy le kell tenni a magyar fegyvert, akár rá van a gusztus, akár nem, ám emiatt Görgeyre rágörgetik a hazaárulás nehéz sziklakövét, de később a sors legörgeti róla.   1867-ES KIEGYEZÉS  -  kárpótlási jegyek /de nem ám az 1989-et követő kis hitványkákhoz hasonlójóskásak!/ osztogatása a Habsburg-ház által az 1848-49-es károkért, de csak a Húsosfazék Nemespolgárian Magyarhazaffyas Kör tagjai körében, ám oly meglepő dolog is történt, amilyen Hungaryban se előtte, se utána, azóta sem: Deák Ferenc pártvezér, "a Haza Bölcse", megelégedett a dicsőséggel, és nem akart milliárdos lenni. Hihetetlen! Sokan ezért bölcsességét kétségbe is vonták, - de csak a háta mögött!   GRÓF TISZA ISTVÁN  -  miniszterelnök, a Demokrácia Negatív Bajnoka, akinek Hungaryban 1989 után megint szobrot emeltek, mely tényből a gondolkodó emberek számára kiviláglik: 1./ mekkora demokraták is a szoborállítók, 2./ mennyi eszük is van az ilyen szoborállítókat demokratáknak tartóknak valójában. Ám meg kell jegyeznem: Hungaryban nem divatos, sőt, elítélendő dolog a gondolkodás, legalábbis annak becsületes változata.   I. VILÁGHÁBORÚ, 1914, FERENC JÓSKA, VILMOS CSÁSZÁR  -  a két császár közötti munkamegosztás világos volt: a könnyen felejtő magyarok által lejóskázott Ferenc József császár "mindent meggondolt, mindent megfontolt", a porosz Vilmos császár, mint alkalmi jós, a falevelek az évi lehullása idejére a csapatok győztes visszatérését ígérte, fentiekből egyedül a hullás jött be, de az azután túlságosan is, mert nem csak a falevelek hullottak, hanem emberek is, lövedékek is, házfalak is, egyesek le, mások el. Hja, két dudás nehezen fér meg egy csárdában, különösen, ha külországból is akadnak dudába fújó csárdabehatolók!   1918-AS POLGÁRI DEMOKRÁCIA  -  őszirózsával, a temetőkertek virágával kezdődött, ami rossz jelnek bizonyult, de azért a telet még kihúzta valahogyan, egy derék gróf, meg relatíve becsületesen gondolkodó polgárok csinálták /akkor még volt az utóbbiakból!/, talán fenn is maradt volna nagykeservesen, ha az antant hatalmak le sem csinálják,  -  de lecsinálták!   1919-ES TANÁCSKÖZTÁRSASÁG  -  egyik tanulsága, hogy baj, ha a tanács mellé hamarjában nem keríthető elő kalács, másik pedig: az alkoholtilalom a legrosszabb, legnépszerűtlenebb politikai intézkedés, mert sokan ingerültté lesznek, ha nem ihatják le magukat ünnepnapokon is a sárga földig, utóbbiból a mai "rendszerváltott" demokráciaféleség okult, és most már mérsékelten marihuánázni is lehet, ha sem a liberáleszű Mari nem tiltja, sem a Huán.   HORTHY MIKLÓS ŐFŐMÉLTÓSÁGA  -  a tollaikat szerető darvak által nem, de népe által  -  legalábbis a mai hazudós érdektörténészek szerint  -  szeretett Hungarian kormányzó, akinek már sokkal könnyebb dolga volt, mint Istvánnak, a királynak, mert nem kellett behívnia a németeket, azok betankpáncélosvitézkedtek önmaguktól is.   TRIANON:   -  nem azonos a magyar törzsek honfoglalás előtti vérszerződésével, habár ez is szerződés, valamint előzőleg sok véráldozattal járt, egyes magyarok szerint úgy kezdődött a dolog, hogy három Jankó keresztnevű /Szlovák, Román, Szerb vezetéknévvel bírók/ visszaütöttek, ami Magyar Jancsinak igencsak nem tetszett, annyiban talán joggal, hogy e Jankók nagyobbat ütöttek a "fair play"-nél, mivel nem voltak "fear" helyzetben, valamint, állítólag,  a franciák is utálatosan sok pezsgőt ittak azidőtájt, továbbá szerződéskötés előtt Hungary földrajzát sem tanulmányozták.   BÁRDOSSY LÁSZLÓ, 1941  -  miniszterelnök, aki a megjelölt évben elintézte Magyarország hadbaballépését a németek oldalán, aminek következménye iszonyú sok Hungarian lemészároltatása lett, e politikus hívei olykor még ma is misét celebráltatnak lelkiüdvéért, megjegyzem, ha tetteit tekintjük, erre nem olykor, hanem folyamatosan, egész évben szükség volna.   DON-KANYAR  -  az odavezényelt Hungarian csapatoknak, több ok miatt is, igen meredek kanyart jelentett, rosszul is vették e kanyart, ám a történészek egy részének utóbb sikerült e folyócskát elkanyarogtatniuk az igazságtól, ami nem semmi, hanem sokkal, de sokkal kevesebb annál!   RÁKOSI MÁTYÁS  -  kicsit túlerőltette a beszolgáltatást, mivel nem csupán a gabonát és más földi terméket kellett beszolgáltatni, hanem földi teremtményeket, köztük embereket is, utóbbi beszolgáltatottak igen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, néhányukat kenderből készült nyakravalóval is kiszolgálták, amely, ráadásul, már nem is volt a dicsőséges nagyurak kiszolgálására Petőfi által említett újdivatú, továbbá a nyakravalóval kiszolgáltak nem is mind voltak urak, mindebből az a tanulság: semmit sem jó túlzásba vinni, de az ilyen értelmes tanulságokra figyel az értelmetlen világ legkevésbé.   1989-ES RENDSZERVÁLTÁS  -  hát ruharendszerváltásnak váltás, de nem értem, hogy mi a fenének egy nem egészen tiszta ruházatot ennyire mocskosra váltani!   EURÓPAI UNIÓ, 2004  -  erről csak annyit jegyzek meg: nincsen rózsa tövis nélkül, de nehogy eszünkbe juttassák, mint történelmünkben már annyiszor: tövis, rózsa nélkül, nagyon is létezik!

2014.01.30. 09:50 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: A társadalom (Kaskötő Istvánnak)   A Társadalom? Különös, furcsa lény! Ijesztő múltja forog nagy-nagy szemén, de feltolongó önérdek sejtjei csak nem akarják múltjuk megérteni. Tömérdek sejtje érdek-bilincsben egy, s az értőnek egyre értelmetlenebb: más test-sejtekre célzón fegyvert emel... Közös test-haza? Épp azt pusztítja el!   Forog a szem, és jelen dicsér halott volt-öldöklőket. Mérgező maszlagot szór a hatalom nyeglén, és mennyi zug mélyéből ömlik, árad ki szó, hazug, embersejt hajlong, sunyít, letérdepel, szolgál oly eszmét, mely ördögnek se kell! (Az Ördög -  bukott angyalként  -  tudja jól: túlzásokkal mily veszélyes a pokol, még akkor is, ha sok-sok álszent terem, és lelket hirdet, de tesz  -  lélektelen!)   Beteg Testet a Kór földig lerontja, s az rosszul választ. Mindenütt csak szolga, s Költő sehol sincs, akinek Egésze, intő igaza a szemekbe nézne: "Jót, s jól!" Mondd, miért játszod, hogy nem érted, sok-sok embersejt, éppen azt, mi lényeg? Öntelt károgás. Ferde kőkeresztek. Súlyuk lehúzza azt a nagy-nagy Testet.   Test, múlt, szemeken ijesztően forgó szemforgatás, és pusztító parancsszó, homály-ima, hályogos hártyaablak! Kis semmi-sejt érzi nagy birodalmad, a végtelen rosszat el nem fogadja, de ettől múlt nem fordul boldogabbra. Kis semmi-sejt: egy könnycsepp az imája, molekulák szikrás vágy-csillagálma, s bár kényszerből része rossz végtelennek, csak a Jónak vall hiába-szerelmet, s a Kórt átkozza, mely a Testet rázza, s feszíti rá keresztes valóságra, míg láz-bajokban jelen, jövő búja, fekélyes lelkek szennye, háborúja...   Remélhető: sejtek, melyek még épek agyban, szívben, egyszer zászlós meséket megérnek majd, s beteg, halódó Testet gyógyító tavasz életre melenget?   Rejtélyt a csend átad mozgó anyagnak: Test-kór marad, a sejtek múltba halnak. Miért marad? A gyógyír ismert régen, egyesíthet sejteket az Egészben... Kis semmi-sejt, könnycseppes csillagoltár... Kis semmi-sejt! Nem is a Testben voltál, csak kiszakadtan, magány-tavaszégen a Testnek gyógyírt kereső mesében, zászlós mesében, piros tükrű szélben,   s bár szívközelben,  -  mindig Messzeségben?!   (2011)

2014.01.30. 09:47 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Hát a halottak..   Hát a halottak nagyon furcsa lények: lét-öltözetük olykor sebet éget, ha hozzánk ér... S más szimptómákkal együtt fájni kezd, - ezt-azt talán rosszul tettük? Lét-öltözetük? Hiszen nincsenek már! Ám mégis vannak, mert az érzés itt jár múlt-temetőből, és életre keltjük őket magunkban, - s újra eltemetjük. Akarjuk ezt? Én nem akarom. Mégsem tehetek mást. Árnyék tűnik a fényben, de minden árnyék mégis fény szülötte.. Fényben, létben maradni mindörökre nagyon rossz volna, - akkor mire vágynak emberkéi képzelet-létvilágnak? Ami rossz, itt, e létben, megtagadtam, - de fáj: rosszat is viszek önmagamban, egy-két halottal szemben az adósság csak megmaradt (megcsalatott a jóság).. Akkor már jobb emléke ellenségnek, igaztalan döfése tőrnek, késnek, amely elért, vérrel, könnyel, - de mondom: ott legalább nincsen adósság-gondom. (S hozzáteszem: mit végképp nem akartak tőrök, kések, - azért kincset is adtak, fájó sebekkel sokkal messzebb látni, s ki Utazó, minden tájra kíváncsi.) Hát a halottak nagyon furcsa lények.. Halottak? Igen! S rájössz: mégis élnek. Régi tettük tovább tesz, jót vagy rosszat, elhozhat hamis múltat holnapoknak, vagy intő szót: "Tévút! Azt nehogy válaszd!" Halott múlt élő jelent mindig áthat. A jó utat látom, hiába (s látta előttem sok Utazó bátorsága). Egy keresztúton állok: lét-kereszten, felelek, nem-létből, elfeledetten, ha kérdezel. Nem kell válasz? Ne kérdezz! Keress más választ széthullt Messzeséghez! Ijeszt a volt-vér, könny, kőfák komorja? Ha költő vagy, ne légy gyávaság foglya! Félni félhetsz, - de láss! Ha Csillag éget jelet, félelem is hozhat merészet. A gyávaság nem! Népnek is, mely gyáva, élete csupán: pestises halála. Elfeketül erkölcsében, s a Nincsben sem méltó arra: Csillag rátekintsen. Ó, a halottak nagyon furcsa lények! Eltávoztak? Közöttünk, bennünk élnek! Tovább tesznek. Jót, rosszat. Tovább kérnek tetteket. Jókat, rosszakat. Remélnek, de már mibennünk. Ó, annyiszor láttam, s látom a velem utazó világban! Jó és rossz tettek. Sokféle halottak. Jó volna rossznak tartani a rosszat, s jónak a jót! Naiv, korai álom? Biztosan az. Szépségét mégis látom, míg utazom. Alkonypirosban. Hitben: az a Szépség egy más-köntösű isten, s elhagyott élőt egyszer összebékít hulló halottal, - földivel az égit. (2009)

2014.01.30. 09:43 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Egy szó (Radnóti Miklós emlékének)   Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad. Bú még keres bánatból kiutat.   Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény, s átbújik tördelt ujjak térközén.   Az őr ruhákra jelzést varr az est: horog nélkül is régi rémkereszt.   Rád gondolok, jobbat remélt halott: nem védett meg elhagyott csillagod,   s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a Hit, egy korban, mely nem Istent istenít?   Egy dördülés sor, tarkón ott a lyuk, s elesett Költő egyből hazajut,   de már kettőre, - hiába halott! - készülődő kivégzőosztagok.   Fentről gúny. Bosszú szisszen.. Hány talár fülel! Szem forog, mely parancsra vár.   Kőbe vésett középkor. Égsötét körbejáratja koldusköntösét.   Költő, Vers-hit! Megjövendölt időd mint töltötték be később csecsemők?   Az életedből égő intelem: sokféle létű az Embertelen!   Kőbe vésett középkor. Égsötét körbejáratja koldusköntösét,   s az őröket vigyázza fenti hold, - azok meg minket. Kis lélekkobold   jaja kuvikol.. Minden színtelen. Feketévé alvadt a szíveken   a volt piros. Öntelten vaksi nép meg sem látja a saját lágerét,   csak térdre hull. Az őrök Őre jön, mint előtte e földgolyós időn   elődei.. Sóhajként ottmarad: mily egyformák a siratófalak!   (2012)

2014.01.30. 09:40 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: Egy mesét.. (Varga Évának)   Mesét írnék, ha volna hozzá kedvem, arany-, s ezüst függöny, hogy fényesedjen titkok előtt, lengjen, mutasson, s mégsem, ránk-ránk kacsintson olykor kedves kéken szavak sora.. Nagy kalapban a Hátha jönne, és Remény-szépséget csodálna, majd a Talánnal folyópartra ülne, s egy madárhangú dallamot fütyülne, szárnyas, csillogó, ég-imádó békét, amelyben messze nézni van merészség, magunkat, és a világot belátni, s jönne, lovon, szív köntösű királyfi, a vízpartról kis béka rábrekegne tréfásan, s alkony rézszín, rezgő csendje egyre vörösebb volna vízen, égen, fénypont ébredne szendergő sötéten, s lóról leszállna sóhajtó királyfi: - Ilyen nincs-tájra de jó volna várni!   Mesét írnék, ha volna hozzá kedvem, virághit-szirmot szóró szerelemben táguló útján mennék, amíg új nap tisztább tájat jövőből előbújtat, mesét, amelyben Nép, - elképzelt Népem, a Nép, amely ma még csupán mesékben, mesét, amelyben csak nevetést érhet hordóbeszéde a Bohócvezérnek, ahol igazra értőn felfigyelnek, s nem hazudják VAN-nak azt, ami nincs meg..   Mesét írnék, de könnyes fent a Csillag, s nem áltat azzal, hogy az álmainkat elhozza majd, mivel nem tudja ő sem, mily kanyargós út készül a jövőben, csak azt tudja: köröket ró a tájra felettünk sok-sok lét-rabló madár ma, rossz Múlt jelképe, hollók testbe vájnak, üres harangszó és halott vasárnap, s tavasz, ha jön, - Tavasz lesz? Félő, mégsem:   koldustavasz-gyermek egy gúnymesében..   (2012)

2014.01.30. 09:38 LelkesMiklos

Lelkes Miklós: A vers   A vers sokféle. Többnyire kíváncsi. Kezébe fog, s elröptet madarat, melynek szemében kékre felhő csillog. A madár száll, száll,  -  mégis ott marad.   A vers elkószál. Afrikát is játszik, ha magasra nő, s dús a honi fű, s a nap kibontja oroszlánsörényét, s bonyolultra figyel az egyszerű.   A vers lehet ifjú. Máskor meg gyermek. Olykor magába roskadtan öreg, aki megunta már a sok hiábát, rossz isteneket, vad ördögöket.   A vers szavakból kovácsolhat kardot, s ha igazságért érdekekbe vág, ma meghalhat, de holnapi varázslat majd újra feltámasztja igazát.   A vers szeszélyes lehet, mint az élet: titkokat elfed, titkokat kinyit. Mit felölt: lehet kaméleon-köpeny, melyben felejti szépség-álmait.   Ám ha felölti: többé nem vers. Szolga. Rímes vagy rímtelen pojáca csak, s undorral tekint rá a Vers, az Isten: e mulandón is örök pillanat.   (2010)

[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]